Orbánék ismét mernek nagyot álmodni

A laikusok számára nem feltétlenül érthető az, ami a közgazdasági szakértőknek egyértelmű: a gazdaságban minden mindennel összefügg, nem lehet úgy belenyúlni, hogy annak ne legyenek törvényszerűen továbbgyűrűző hatásai. Pedig az mindenki számára világos, ha valahonnan elveszünk, az onnan hiányozni fog, és azt valahogy pótolni kell. A Fidesz populista lépéseinek és trükközésének kezdettől fogva az a célja, hogy erről az alapvető igazságról elvonják a közvélemény figyelmét, és a propagandagépezetük segítségével elhitessék, hogy a gazdasági realitások ránk nem vonatkoznak.

Az Orbán-érában a nyugdíj-megtakarítások elkobzása és gyors elköltése nyugdíjmentő program, az adóemelés adócsökkentés, a recesszió valóságos tündérmese, a hanyatlás pedig „jobban teljesítés”. Minden bajunk okozója a hanyatló Nyugat, az EU, amely sikereinket irigyelve tönkre akar tenni és gyarmati sorba dönteni minket, ezért például évi több mint ezermilliárd forinttal igyekszik támogatni minket. (Kár, hogy nem tudjuk teljesen kihasználni ezt, bár a hazai beruházások 97 százalékát így is az unió finanszírozza.) A hazugságok ilyen összefüggő hálójában már fel sem tűnik a primitív multi- és bankellenesség, ami jól rímel a szocialista időkben megszokott, agymosó antikapitalista jelszavakra.

A tényeket figyelmen kívül hagyó logikátlanság világában lehet csak elhitetni a jobb sorsra érdemes közönséggel, hogy a jó állambácsi megvéd minket a gonoszoktól, és helyettünk rajtuk veri el a port, nem minket szipolyoz ki, hanem a sokasodó különadókkal a profitéhes bankoktól és cégektől veszi el a pénzt. Ott van például a tranzakciós illeték, amelyet ugyebár nem hárítanak tovább a bankok, ezért növekedtek egy év alatt duplájára a pénzforgalmi költségeink. A demagóg becsapás csúcsa azonban a rezsicsökkentés, a közszolgáltatási díjak mesterséges lefaragása, amellyel a lakossági fogyasztó ugye jól jár, minél nagyobb, annál inkább. Az már nem tűnik fel, hogy emiatt minden érintett cég veszteségessé válik, elbocsát, és leáll a fejlesztésekkel, aminek a hatásait később érezzük majd a bőrünkön.

Ha valaki kiszámolja, mennyit nyer az alacsonyabb közüzemi díjakkal, és mennyit veszít az újabb és magasabb adók és azok áthárítása miatt, könnyen rájöhet, hogy az eredmény számára legfeljebb nulla. A költségvetés szempontjából ennél rosszabb a helyzet: a versenyszférára pakolt terhek, a visszaeső beruházások, a stagnáló foglalkoztatás és fogyasztás miatt az adóbevételek jelentősen elmaradnak a tervezettől, emiatt a hiány már augusztus végére jelentősen meghaladta az egész évre tervezettet. Az NGM reakciója jól jellemzi a fideszes hozzáállást: az eddigi, amúgy is szűkített adatszolgáltatás és írásos elemzés teljesen elmaradt, ehelyett egy államtitkár videóra rögzített magyarázkodását hallgathatta az érdeklődő. Abból is csupán annyi derült ki, hogy minden rendben van, az év hátralévő részében áramlani fognak a bevételek.

Ebben talán maga a kormány sem hisz annyira, mivel az idei büdzsé hetedik módosításaként az eddigi 880 milliárdról 1050 milliárd forintra módosította a hiánycélt. Ez már a GDP 3,5 százaléka lenne, de Orbánék abban bíznak, hogy az EU a takarékszövetkezetek feltőkésítésére és az E.ON kivásárlására fordítandó 170 milliárdot nem költségként, hanem befektetésként fogja értékelni. Ha ez így is lesz, a hiány tartása még a Költségvetési Tanács szerint is kockázatos, amiben komoly szerepet játszik maga a rezsicsökkentés is, egyrészt az adóbevételek kiesése, másrészt az alacsonyabb infláció hatásai miatt. Ez utóbbi, valamint a forint gyengülése lényegében teljesíthetetlenné teszi az adósságcsökkentési szabály teljesítését, amire a KT – a kormányzati tervnek elébe menve – roppant egyszerű megoldást javasol: törölni kell a szabályt.

A legnagyobb kockázatot továbbra is a gazdaság gyengesége, a növekedés elmaradása jelenti. A Fidesz-kormány szinte valamennyi lépése a különadóktól kezdve a rezsicsökkentésen keresztül a devizahitelek tervezett kivezetéséig mind-mind a fellendülési kilátásokat rontják, és az egyensúly javulása, valamint az adósságállomány csökkenése ellen hatnak. Azzal, hogy a kormány ultimátumot adott a bankoknak, és rájuk terheli az adósmentés legnagyobb részét, csak azt a látszatot kelti, mintha ettől a problémától magát és a lakosságot megkímélné. Valójában a körvonalazódni látszó megoldás – a fix árfolyamon való törlesztés a futamidő végéig, halmozódó végszámla nélkül –, és a belőle származó évi 30-50 milliárdnyi veszteség ilyen vagy olyan formában, de a cégekre és a lakosságra, végső soron az egész országra terhelődik.

A halmozódó gazdasági ellentmondások szakértők szerint középtávon is minimálisra csökkentik a növekedési képességet. Ennek ellensúlyozására Orbánék megint mernek nagyokat álmodni: 2014-re 2 százalékos növekedést terveznek, ennyi kellene is ahhoz, hogy a már meghirdetett költekezési programok ne borítsák fel a büdzsét, és a 3 százalék alatti hiány tartható legyen. A gond csak az, hogy elemzők ennél alacsonyabb bővülést jósolnak, és az eddigi tapasztalatok alapján igazuk lehet: az Orbán-kormány eddig minden költségvetésben jelentősen túlbecsülte a növekedést és a bevételeket. Némi kételyt ébreszt egyebek mellett az is, hogy 295 forintos euróárfolyammal kalkulálnak, miközben egyes hírek szerint a valutánk gyengítésére és 305 körüli kurzusra törekszenek. Nem ez lenne persze az első eset, hogy egymásnak ellentmondó célokat tűznek ki.