Orbán-színű párt - az MSZP-nek jól jön
“Ezt a csatározó politizálást minduntalan a miniszterelnök személyéhez szokták kötni, miszerint egyedül minden tőle függ. Nagyon nem értek egyet ezzel, hisz ezt nem egyedül csinálja. Ehhez az egész vezetői körének hallgatólagos beleegyezése, sőt, lelkesedése és támogatása kell. Ezt együtt csinálják” – idézi Gombár Csabát a Népszabadságból Török Gábor elemző, aki ennek alapján felteszi a kérdést: összepréselhető-e a Fidesz?
A Fidesz ellenzéki politizálásáról lelkesen beszélők szerint a párt zsenialitásának egyik fontos bizonyítéka éppen az, ahogy 2006 után egymáshoz szorította az MSZP-t és az egyre negatívabb megítélésű vezetőjét, Gyurcsány Ferencet - írta
Török Gábor legújabb blogbejegyzésében. A politikai elemző szerint ebben a történetben a Fidesz szinte minden lépése ugyanazt a célt szolgálta: azt, hogy a szocialisták ne tudjanak könnyedén megszabadulni a kormányfőtől (és örökségétől), hogy egy esetleges váltás után ne játszhassa el hitelesen egyetlen MSZP-s politikus sem a másképp gondolkozó, tisztán újrakezdő vezető szerepét. A szocialistákra gyakorolt állandó – és néha kontraproduktívnak látszó – nyomásra azért volt szükség, hogy a magukat egy ostromlott várban érző kormánypárti politikusok ennek megfelelően is viselkedjenek: hiába voltak (egy idő után egyre erősebb) fenntartásaik a kapitány képességeivel kapcsolatban, a harc közben minden kritika és kétség árulásnak, szabotázsnak tűnt.Persze „két irányba kell ezt a dolgot művelni” – ahogy, nagyon más összefüggésben, nemrég hallhattuk: nem csupán a Fidesz, hanem Gyurcsány érdeke is az összepréselés volt, s ebbe a folyamatba a bizalmi szavazástól a kormányfő által menedzselt, bohózatba fulladt végjátékig minden esemény szépen illeszkedett. Utólag nehéz megállapítani, hogy a Fidesz stratégiája, Gyurcsány törekvése vagy az MSZP vaksága volt-e fontosabb, a következmény azonban megkérdőjelezhetetlen: a volt kormányfő árnyéka a mai napig rávetül az összes szocialista politikusra, így azokra is, akik elkötelezett antigyurcsányistának, a korábbi belső ellenzék vezéralakjának szeretik gondolni magukat.
Lehet benne valami, hogy az MSZP copypaste-politikájának egyik eleme ugyanennek az összepréselésnek az elősegítése Orbán Viktor és a Fidesz esetében. A kiinduló helyzet természetesen nagyon más, a különbségek ordítóak, mégsem tűnik teljesen irracionálisnak ez a politika. Miközben amúgy talán szerencsésebb volna, ha a Fidesz másképp gondolkozói néha másképp is viselkednének, az MSZP - hosszú távon - valóban abban érdekelt, hogy őket is Orbánhoz kösse, megbélyegezze, hiteltelenítse. Navracsics, Lázár, Rogán, Kósa, Pokorni – nagyon nem egyforma mértékben, de mindannyian a mostanitól eltérő politika lehetőségének (lehetőségről beszélek, nem realitásról!) hordozói, részben már most is a Fidesz „másik arcának” potenciális, de jelenleg csak időnkénti megjelenítői, részben egy esetleges posztorbáni párt esélyes vezetői. Nagyon meg lennék lepve, ha nem tanultak volna az MSZP történetéből, de akkor is, ha a mostani, ismételten csak vagy-vagy helyzeteket ismerő politikai erőtérben lenne igazán jó válaszuk az összepréselés elkerülésére.
