Orbán ritkán hátrál: a külföldi sajtó a netadóról

A New York Times cikkében Ablonczy Balázst a Heti Választól azt mondja, a miniszterelnöknek jó a politikai érzéke. Számára az a legfontosabb, hogy a maga oldalán tartsa a választókat, és hát, mindenki ellenezte a közterhet. Lakatos Júlia elemző úgy véli: a kormányfő részben azért vetette be az adó ötletét hogy elvonja a figyelmet az USÁ-val kialakult konfliktusról és ebben az értelemben el is érte a célját. Ám politikailag a vártnál sokkal többe került a manőver, hiszen idáig ez volt a legnagyobb tüntetés a hatalom ellen. Bodoky Tamás az Átlátszótól azt mondja, Orbán fél a demonstrációktól, de ezzel együtt úgy gondolja, hogy vége az utcai akcióknak, hacsak a kabinet nem folyamodik megint valamilyen nevetséges húzáshoz.

A Wall Street Journal arról ír, hogy a magyar kormányfő felfüggesztette az internetadó ellentmondásos tervét, tekintve a tömegtiltakozásokat és a vállalatok ellenkezését. Orbán Viktor megosztó figura – itthon és külföldön egyaránt –, aki javarészt figyelmen kívül hagyta az EU kifogásait, amikor versenyellenes szabályokat vezetett be, korlátozta az igazságszolgáltatás jogkörét és keresztül vitte az új alaptörvényt – utóbbi a bírálók szerint megnyirbálja az alapvető jogokat. A mostani tüntetések azonban megmutatták, hogy jó néhány magyar milyen dühöt érez iránta, miközben tekintélyelvűséggel vádolja meg. Neelie Kroes, az illetékes uniós biztos örömmel fogadta az adó jegelésének hírét. Az eddigi adók is nemzetközi kritikát váltottak ki, ám a tömegtámogatás jóvoltából Orbán újabb 4 évre kormánymegbízást kapott. Lakner Zoltán azzal magyarázza a mostani nagy felzúdulást, hogy konkrét intézkedésről volt szó, amit könnyű felfogni. Emellett jelképes jelentést kapott, mármint hogy a hatalom beleavatkozik az emberek mindennapi életébe. Fodor Csaba a Nézőpont Intézettől mégsem vár jelentős bizalomvesztést a Fidesz szemszögéből.

A Washington Post szerint a hatalmas tüntetések után Orbán Viktor visszalép az internetadótól, amely ismételt tüntetésekhez vezetett. A közteher lehetősége egyszerre két ütést mért a politikus hazai és külföldi tekintélyére, mert sokan annak bizonyítékát látták benne, hogy a kormányfő továbbra is túlságosan megterheli a lakosság többségét, illetve kivonja az országot a gyorsan digitalizálódó Európa fő áramából. Meg kell jegyezni, hogy Orbán nem teljesen dobta sutba az ötletet, csak tovább görgeti maga előtt. A lap itt idézi a tusványosi beszédnek azt a részét, miszerint a félresikeredett liberalizmus veszély miatt fenyegetik veszélyek a világháló nyitottságát. Mármint hogy a nagy cégek leigázták a netet. Szavai – az adóval együtt – olyan vezetőre utalnak, aki még csak most dolgozza ki álláspontját az internetről, azaz a jelek szerint egyelőre nyitott a vita az ország online jövőjéről.

A Reuters arról számol be, hogy a magyar miniszterelnök befagyasztotta az internetforgalom megadóztatásának tervét, részben a masszív utcai tiltakozások, részben pedig amiatt, hogy az EU arra figyelmeztetett: hiba lenne bevezetni az adót. Az ötlet ellenzői hatalmas győzelemnek nyilvánították a fordulatot. Ám Orbán bejelentése aligha vet véget az elégedetlenségnek a liberális magyarok soraiban, mert azokat nagyon zavarja, hogy 2018-ig nem tudják elmozdítani tisztségéből az általuk autoriternek tekintett politikust. A mostani megmozdulások egyben utat nyitottak a hatalommal szembeni szélesebb körű tiltakozásoknak. A visszalépés szokatlan az általában harcias kormányfő részéről, de lehetséges, hogy azért döntött így, mert így is elég vitatott üggyel kell megküzdenie. Lásd az amerikai viszonyt, a jelzálog hitelek miatt a bankokkal kialakult ellentéteket, és közben a nyugat attól tart, hogy Orbán Putyin vonzáskörébe kerül. Az USA és az EU az eltelt négy évben aggályát fejezte ki amiatt, hogy a vezető túl sok hatalmat összpontosított a kezében és visszalép a demokrácia területén. Lánczi Tamás a Századvégől úgy értékeli, hogy az internetadó több ponton is elhibázott volt, ráadásul rosszul előkészítettnek tűnt. Itt nem ideológiáról vagy nagy pénzekről van szó, és hozzátette, hogy ha egy kormány szembekerül a feldühödött lakossággal, akkor a legjobb, ha változtat az irányvonalon. A Reuters úgy látja: nem érte közvetlen kihívás Orbán uralmát.

A Financial Times szerint a magyar kormányfő feladta a világ első internetadójának ellentmondásos tervét, miután jó ideje nem látott hatalmas megmozdulások voltak Budapesten. A háló hívei világszerte üdvözölték az elhatározást, szerintük az visszaveti a hatalom lopakodó kísérletét a háló tartalmának és használatának ellenőrzésére. A terv magyar ellenzői vízválasztónak nevezétk a döntést az illiberális orbáni programban, ami megítélésük szerint korlátozza a sajtószabadságot és fokozza az állam befolyását a gazdaságban. Az adó csupán az utolsó epizód volt azoknak a pénzügyi lépéseknek, illetve szankcióknak a sorában, amelyekkel a Fidesz rendbe akarja hozni az állami pénzügyeket, illetve a másik tábor szerint a politikai ellenfeleket kívánja megbüntetni. Emellett úgy ítélik meg, hogy a közteher bevezetése közelebb vinné az országot Kínához és Oroszországhoz, amelyek cenzúrázzák a netet. Ugyanakkor Orbán visszakozása a jelek szerint meglepte saját kabinetjét is – Varga Mihály nem sokkal korábban terjesztette be a Parlamentbe a büdzsé tervét, benne a netadóval.

A Daily Telegraph arra mutat rá, hogy az internetadó elleni magyarországi tiltakozások figyelmeztetést jelentenek a világ számára, mert az élet egyre inkább átterelődik a világhálóra, viszont az adószedők elkerülhetetlenül kísértést éreznek, hogy oda is utánamenjenek. A megmozdulások részvevőit nyilvánvalóan egy sor más dolog is felzaklatta annak kapcsán, hogy Orbán Viktor a putyini Oroszország, illetve az erdogani Törökország mását akarja létrehozni. Ám az szembeötlő, hogy a legnagyobb demonstráció nem akkor robbant ki a Fidesz ellen, amikor az propaganda gépezetté tette az állami médiát, átírta az Alkotmányt, vagy a bíróságokat és a Nemzeti Bankot támadta, illetve romaellenes hangulatot szított, hanem amikor odáig merészkedett, hogy megadóztassa a háló használatát.
Egyfelől itt egy mohó és elnyomó államról van szó, amely megpróbál mindenhonnan pénzt beszedni, csakhogy most a körmére koppintottak. Másfelől viszont kényelmetlen kérdéseket vet fel minden kormány számára, hogy a Fidesz látványos kudarcot vallott, amikor behatolt erre a területre. Az internet ma már annyira jelen van az életünkben, hogy lassanként alapvető emberi jognak számít. De nem az állam szolgáltatja vagy ellenőrzi. Viszont amíg a hálón szörfölünk, addig nem a boltokat járjuk és ily módon alacsonyabb lesz az adóbevétel. És állások is megszűnnek a forgalom egy részének kiesésével. Ilyen helyzetben szinte természetes, hogy az adóhivatalok megpróbálják beledugni mancsukat az online mézes bödönbe. Budapest alighanem mindenkinek szolgálatot tett, amikor megmutatta, milyen rosszul sülhetnek el az ilyen kísérletek.

A Guardian Orbán Viktor visszakozását meglehetősen szokatlannak találja egy olyan vezető részéről, akit általában a kíméletlen erődemonstráció jellemez. Magyar Kornélia/Magyar Progresszív Intézet azt mondja, a visszavonulás azt jelzi, hogy a Fidesz felismerte: sokkal nagyobb veszteséggel jár számára, ha kitart az adó mellett. Ám mivel a kormányfő nemzeti konzultációt hirdetett meg, jelzi, hogy a meghátrálás nem végleges. Orbánt visszatérően azzal vádolják meg, hogy hátat fordít a demokratikus elveknek. 2010 óta átalakította az alaptörvényt, törvénnyel igyekezett elhallgattatni a sajtó, és a hatalmon lévő párt javára megváltoztatta a választási rendszert, mindezért hazai bírálói részéről kiérdemelte a „Viktátor” gúnynevet. A net adó elleni tiltakozások pedig újraélesztették az ellentábort.

Az Economist úgy fogalmaz „ Orbán Viktor fekvőrendőrnek ütközött”. A miniszterelnök feltartóztathatatlanul nyomult az idén, megnyerte a választásokat és elhárította az egyre illiberálisabb politikája miatt érkező külföldi bírálatokat. De a héten hirtelen szokatlan látvánnyal szembesült: tízezrek tüntettek Budapest utcáin. Hosszú idő óta most először úgy tűnik: Orbán nem teheti meg, amit csak akar. Még jobboldali újságírók is kritizálták az adó tervét, Fidesz-honatyák pedig kijelentették, hogy meglepetésként érte őket a törvényjavaslat. De az elégedetlenségnek vannak más okai is: pl. a civil szervezetek elleni fellépés, amit Obama is szóvá tett. Azután itt vannak a kitiltások, amelyekkel Washington azt igyekszik megakadályozni, hogy Magyarország tekintélyelvű illiberalizmusba csússzon át. Az unió szintén elítélte az adót, mondván, hogy az fékezi a polgári szabadságjogokat. A legtöbb elemző számára a közteher beleillik abba vonulatba, hogy adókat és más szabályzó eszközöket használnak fel a független gazdasági és társadalmi tevékenység ellenőrzésére, ami része annak, hogy Magyarország „illiberális” állam legyen.

A BBC budapesti tudósítója azt írja: Orbán Viktor ritkán hátrál meg, ezúttal a következő okok kényszerült rá: 1. belátta, milyen népszerűtlen az adó, amivel egyetlen húzásssal sikerült neki az, amivel az ellenzék 5 éven át próbálkozott: egyesíteni az ellentábort 2. a legjobban szervezett közösségnek, az internet használóinak ment neki és veszített 3. ismét csődöt mondott a kormányzati kommunikáció, mint csaknem mindig, amikor 2010 óta valamilyen fontos döntésről van szó 4. Amikor kijelentette, hogy ők nem kommunisták, az arról árulkodott, hogy célba talál a mind gyakoribb összehasonlítás a Fidesz és az MSZMP között.
Most kérdéses, hogy az ellenfelek ki tudják-e használni a két nagy tüntetés lendületét, hogy új ellenzéki formákat szervezzenek? Ugyanakkor bebizonyították, hogy Orbánt le lehet győzni. A politikus ellenben tanúsította, hogy rugalmasabb, mint ahogy azt sok elemző gondolja róla.

A Neue Zürcher Zeitung így ír: a lakossági tiltakozásokra válaszul OrbánViktor egyelőre ejti az adatforgalom megadóztatását. Vagyis a kormány meghajlik a látványos, 100 ezres, széles körű tömegmozgalom követelései előtt. A visszakozás erősíti a feltételezést, hogy az adót hirtelenjében és kiérleletlenül vették be az adócsomagba.

A Tagesanzeiger kiemelte: különös utakon járt kétszer is Svájcban Orbán Viktor. Legutóbb pár napja, amikor a 100 ezres tüntetés, illetve az amerikai szankció miatt égett a ház Budapesten. Éspedig – sajtósa szerint – szabadságon, a lányánál, aki Lausanne-ban tanul. Csakhogy a visszaúton nem Genfből repült haza, hanem a 14 és fél órás vonatutat választotta, zürichi átszállással. Szerda este valaki lefényképezte a zürichi főpályaudvaron egy pohár sör és egy ismeretlen úr társaságában. Vajon ki lehetett a másik? Előzőleg augusztusban látogatott el az alpesi köztársaságba, Lázár János és a két feleség kíséretében. Állítólag azért, hogy meghallgassanak egy erdélyi magyar gyermekkórust, amely azonban előzőleg a budapesti Országházban is fellépett. Ha valóban kiváncsi lett volna rájuk, csak át kellett volna mennie a folyosón. Ráadásul Orbánnak jól karbantartott Facebook-oldala van, de ott egyik útról sincs említés.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint

Orbán Viktornak megvan a kellő ösztöne, tudja, miként működik a hatalom, amint azt az internetadó most visszavont terve újólag tanúsítja. A hatalmi ösztönét idáig még legádázabb hazai ellenfelei sem vonták kétségbe. Ha most mégis megpróbálják digitális analfabétának beállítani, aki vissza akarja juttatni az országot a számítástechnikai kőkorszakba, akkor amögött inkább a csalódás, esetleg némi önámítás van, de semmiképpen sem találó elemzés. A politikában sem lehetséges, hogy valaki soha ne tévedjen. A kérdés, miként jár el az illető, ha hibázik. Hatalomtechnikai értelemben Orbánnak jól sikerült a vizsga az adó ügyében. A módszer: a tervet a gazdasági miniszteren keresztül jelentette be, azután egyre alacsonyabb rangú tisztségviselők védelmezték, miközben a tiltakozás egyre duzzadt. És amikor kiderült, hogy az ötlet tarthatatlan, mert a saját klientúra jelentős része is ellene van, akkor lejött a nagy főnök a hegyről. A törvényt visszavonják, az indoklás – kedvelt fogásként – az, hogy az elképzelés jó volt, csak rosszul kommunikálták.

Die Welt úgy összegezte a helyzetet, hogy Orbán Viktornak szégyenletes módon vissza kellett vonulnia, mert saját pártja is éreztette vele az elégedetlenségét. Pedig eredetileg jellegzetesen nagy orbáni dobásként indult a terv: a kis Magyarország a világon elsőként megadóztatja a nagy internetet. Mégpedig jócskán. Ám mivel heves ellenállásba ütközött a lakosság, illetve az EU részéről, teljesen visszavonták. Orbán ugyan beismerte a vereségét, de nemigen mutatkozott belátónak. A javaslatot most átdolgozzák, bár gyors és teljes visszakozásnak látszik az, ami az első pillantásra úgy tűnik, hogy csak késik, de nem múlik. Ha az emberek elutasítják az adót, akkor nem lesz, ám ez nem Orbán kudarca, hanem a népakarat megnyilvánulása. Amúgy a meghátrálás a civil társadalom ragyogó sikere, noha igazából az játszott szerepet a politikus döntésében, hogy saját pártja nyomást gyakorolt rá. Ablonczy Balázs a Heti Választól úgy ítéli meg: a Fidesz ezzel együtt alighanem áldását adta volna a tervre, ám Orbán reakcióskészsége mellett szól, hogy képes felismerni a saját hibáit és ugyanolyan gyorsan takarodót fúj, mint ahogyan támadásba lendült. Nagy kérdés ezek után, hogy ezúttal is túl tud-e lépni egy saját maga által elkövetett tévedésen, hogy azt ne szenvedje meg a népszerűsége.

A lap „Orbán bajban“ című kommentárja arra mutat rá, hogy mindenütt súlyos problémákba ütközik a magyar miniszterelnök, akit a politikában is „csatárként“ tartanak nyilván. Most azonban a kapuban áll és amit csak lehet, ki kell védenie. Az internet adóval elszámította magát. A tiltakozás azonban nem az egyetlen ok a visszavonulásra. Azoknak a katasztrofális fejleményeknek a sorába tartozik, amely a helyzet téves felméréséből következnek. A legnagyobb gond az USÁ-hoz fűződő kapcsolatok mély válsága. Orbán tudta, hogy Washington őt a demokrácia szempontjából kétségesnek tartja, éppen elégszer intették arra, hogy az ukrán válság miatt elfogadhatatlan a közeledés a putyini Oroszországhoz. Amire azonban nem gondolt: az a büntetés ereje. És a történetnek még messze nincs vége, mert ha igaz, hogy érintett az adóhatóság vezetése, akkor az alap lenne egy bizalmi válsághoz a belpolitikában. Budapesten továbbá attól félnek, hogy hamarosan az új Bizottság is olyan keményen lép fel, mint most az amerikaiak. Végül pedig itt a dráma a saját konzervatív médiával. A választások után, kihasználva az ellenzék gyengeségét, a kormányfő rendet akart tenni a saját táborában. Viszont a reklámadó a konzervatív oldal oligarcháinak is árt, akiknek jelentős sajtóbirodalma van. Így a média most mindkét oldalról felerősíti az amúgy is jelentős bajokat. Orbán a választások után nyugodtabb vizekre evezhetett volna, de úgy tűnik, neki kell a vihar, amit szükség esetén saját maga kavar.

A Süddeutsche Zeitung arról ír, hogy az utca győzött, a magyar miniszterelnök gyorsan ejti az internetadó tervét – legalábbis egy időre. Hozzá van ugyan szokva, hogy ellenállnak a politikájával szemben, de a megmozdulások ereje most veszélyessé vált számára – mutat rá a müncheni újság elemzése. A politikus gyorsan reagál, de a visszavonulás a kudarc beismerése. A Fidesz a kétharmad birtokában még egyetlen programot sem vont vissza a lakossági elégedetlenség hatására, noha lett volna rá alkalma. Újdonság, hogy két nap is 10 ezrek vonultak az utcákra, köztük messze nem csupán Orbán ellenfelei. És ez fenyegető a számára. Ugyanis az adó miatti dühön túl elhangzottak követelések az Európaellenes, mind inkább oroszbarát irányvonal módosítására is. Nem lehetett előre látni, hogy a hullám szélesebb, kormányellenes mozgalommá terebélyesedik. A kormányfőnek már rutinja van abban, hogy finomítson vitatott terveken. De hogy az internetadó jelenleg elmarad, az egészen új érzés számára.

A Die Zeit így fogalmaz: „Az ifjúság fenyegetővé válik Orbán számára” c. kommentárjában a lap súlyos vereségnek nevezi az autokrata miniszterelnök szemszögéből, hogy a tiltakozások miatt vissza kell vonni a net adót. Főleg a fiatalok fordulnak el a kormányfőtől. Amióta 2-szor is hatalomra került, ilyen heves tüntetések még nem voltak ellene és politikája ellen. És még sohasem kellett korrigálnia. Egyértelmű, hogy a megmozdulások teljesen meglepték. És a menetközben tett engedmények sem segítettek. Ezek után jött a bejelentés, hogy polcra teszik a javaslatot, ami megdöbbenést váltott ki az országban, mert még nem fordult elő, hogy fontos kérdésben kénytelen legyen a hatalom meghátrálni. Ráadásul az adót személyesen Orbán találta ki és a kormányban a jelek szerint nem volt senki, aki ellent mert volna mondani neki. Hogy így legyen, arról saját maga gondoskodott, hiszen félreállította minden kritikus párttársát, nehogy veszélyeztessék uralmát.
Régi barátai közül már senki nincs a szűkebb környezetében. Csak olyan, áramvonalas figurák, mint Lázár János, vagy Szíjjártó Péter, akiknek egy tulajdonságuk van: nem ellenkezni a főnökkel, hanem bátran követni! Ami tényleg veszélyes lehet Orbán számára, az az, hogy már nem érti a fiatalokat és azok sem őt. Ennél a nemzedéknél nem jön be a nacionalista retorika és a nyugatellenes uszítás. A legifjabbak közül több százezren vándoroltak ki a fejlett országokba, mert idehaza nem találtak munkát. Ha visszatérnek, bizonyosan nem állnak a Fidesz mögé. És az EU már nem ellenségkép, amivel a kormányfő mozgósítani tudja a tömegeket. Az viszont kérdéses, hogy a demonstrálókból lesz-e politikai mozgalom. Orbán most januárig vár, hátha mégis keresztül tudja vinni az adót. De nem tudja, hogyan tovább. Nem csoda, hogy a felvonulások fenyegetést jelenthetnek számára, épp úgy, ahogyan az 8 éve a szocialistákkal történt. Az akkori folyamatot Orbán mindenkinél jobban ismeri, hiszen ő gerjesztette. Lehet, hogy most le kell majd vonnia belőle egy pár tanulságot.

A Die Presse kommentárja azt a krédést teszi fel: ”Mégsem „Viktátor”?" , hozzátéve, hogy a netadó kapcsán Orbán meghúzta a vészféket. A tiltakozó hullám ugyanis azzal fenyegetett, hogy magával rántja a kormányt. Azt jelenti mindez, hogy a politikus hirtelen fogékony lett az internetbarát magyarok gondjai iránt? Hogy maga is megriadt a „digitális középkor” lehetőségétől? Vagy hogy mégsem „Viktátor”, bár a nyugati sajtó így nevezi? Utóbbi vádra nem reagált, de azt mondta, hogy nem kommunista. Új hang mindenesetre, hogy nem a nép ellen, hanem a néppel együtt kormányoz, hiszen eddig arról volt ismert, hogy feltétel nélkül keresztülhajtja „nem szokványos reformjait”. Most sportágat váltott: a fárasztó birkózással ellentétben több sikert ígér a taktikai manőver, amivel ki akarja fogni a szelet a tüntetők vitorlájából.

(Forrás: Szelestey Lajos/Klubrádió)