Orbán nem egy szegény áldozat

A nemzeti populista politikusok sajátosságai közé tartozik, hogy jogos bírálatra ellentámadással, és mindenre kiterjedő gyanúsítgatással válaszolnak. Ezt kiválóan bizonyítja a magyar kormány válasza az EU-Bizottság azon bejelentésére, miszerint a Bizottság megvonja a támogatásokat abban az esetben, ha Budapesten szándékosan tovább rontják a költségvetési helyzetet.

Az osztrák TV-nézők a „ZiB 2” műsorában megfigyelhették, hogy miként is működik ez: a műsorban a külügyminisztérium államtitkára, Prőhle Gergely szerepelt, hogy kifejezésre juttassa „értetlenségét”, mert Orbán Viktor hatalomátvétele óta Magyarország már számtalan alkalommal megvallotta európai elkötelezettségét, és rendkívüli módon ápolja az európai értékeket.

A „külföldről” érkező bírálatokat nem kell teljesen komolyan venni, azok csak ártanak „az egészséges néplélek fejlődésének” – nyilatkozta Orbán. A következtetések levonásakor Prőhle teljesen ebben az értelemben nyúlt bele a nacionalista trükkök tárházába. A Bizottság aktuális eljárását (jelenleg három eljárás folyik az alapjogok megsértése miatt) a fekete-kék Schüssel/Haider kormány ellen 2000-ben meghozott „szankciókkal” hozta összefüggésbe.

Az államtitkár előadta, hogy éppen Ausztriának kellene még emlékeznie arra, amikor Ausztriát „olyan ügyek miatt büntették meg, amelyek nem voltak igazak”. Ez a 2000. évi osztrák és a 2012. évi magyar helyzet közötti közvetlen hasonlat azonban nem illik össze. Ez a hasonlat a közönség széles csoportjában azt a benyomást volt hivatott kelteni, hogy az autokratikus politikája és a demokrácia megsértése miatti bírálatoknak Orbán csupán ártatlan áldozata.

Ez tévedés. Először is az FPÖ kormányzati szerepe miatt az EU-14 tagállama által meghozott „diplomáciai intézkedések” a kormányok akciói voltak. A Romano Prodi vezette Bizottság távol tartotta magát az ügytől. Másodszor, akkoriban inkább egy következmények nélküli szimbolikus cselekedetről volt szó, már csak azért is, mert az akkoriban érvényes EU-szerződés semmiféle konkrét intézkedést sem tartalmazott. Ez azonban nem akadályozta meg Wolfgang Schüsselt és Jörg Haidert abban, hogy az egésznek egy sajátosan más értelmezést adjanak: „Itt vagyunk mi a szegény áldozatok, ott pedig a gonosz EU!” Még ma is ettől szenved számos osztrák Európa iránti beállítottsága. Ma egészen más Magyarország helyzete.

Az Unió azonban tanult az akkori esetből. Ma egyértelműen szabályozott eljárások vannak arra az esetre, ha valamelyik tagállam szándékosan megsérti az EU alapjogait. És most ebből az okból kiindulva folynak a vizsgálatok Orbán csapatai (nem Magyarország!) ellen. Továbbá, most egy újfajta eljárás folyik, amelynek semmi köze sincs az előzőhöz. Ez a Görögország kapcsán szerzett rossz tapasztalatok következményeként megszigorított legújabb költségvetési eljárásból adódik, amelyet a kormányok, a parlamentek és a Bizottság határozott el. Ezek úgy döntöttek, hogy minden államot megbüntetnek (az euró-övezethez tartozókat szankciókkal, euró-övezethez nem tartozókat a támogatások megvonásával), ha a nemzeti költségvetés hiánya nem a megállapodásnak megfelelően csökken. Jelenleg Magyarország strukturális hiánya – Lengyelországtól és Belgiumtól eltérően – a 0,5 százalékos irány helyett a GDP 2%-át teszi ki.

A 2011. évi költségvetési hiány formálisan három százalékra csökkent, mert az állam a magánnyugdíj-alapokat (a GDP tíz százalékát kitevő nagyságrendben) egyszeri alkalommal bekasszírozta. Ez nem fenntartható folyamat, és a Bizottság meg akarja akadályozni, hogy Magyarország gazdasága tévútra kerüljön, mert akkor az EU-tagállamoknak kell beavatkozniuk. Orbán nem egy szegény áldozata az Uniónak. Ő – ugyanúgy, mint korábban a szocialista elődei – csupán rossz politikát folytat.

Fordította: dr. Gonda László