Orbán forró krumpli – Jarábik Balázs: A magyar kormány privatizálta a választási kampányt
– A kormánypropaganda azt állítja, hogy az Elios-ügyről szóló OLAF-dokumentum csak brüsszeli kampányfogás, ami nagyjából annyira vehető komolyan, mint hogy az ellenzéket Soros György mozgatná. De fordítsuk meg a dolgot: a jelentést decemberben küldték el a kormánynak, és nem lehetett kétséges, ha nyilvánosságra kerül, annak hatása lesz a választási kampányra. Ha ezt akarták volna elérni, még várhattak volna vele, nem?
– Ez a jelentés rendkívül alapos munka, nyilvánvaló, hogy nem kampánytermék. Szerintem azért küldték el decemberben, mert akkor készült el. Kézbesítését pedig semmi értelme sem lett volna halogatni. Már csak azért sem, mert a magyar kormány lehetősége, hogy hallgasson róla, amivel élt is. Meggyőződésem, hogy a kiszivárogtatót nem Brüsszelben kell keresni, a dokumentum a magyar kormány egyik vagy másik irodájából kerülhetett ki a 24.hu-hoz. Érdekes egyébként, hogy Csehországban is volt korábban egy hasonló szivárogtatás. Éppen az elnökválasztás előtt derült ki, hogy Andrej Babis miniszterelnök korábban jogsértő módon jutott hozzá európai uniós támogatáshoz egy Gólyafészek elnevezésű projekt kapcsán. Persze vannak különbségek, az egyik, hogy a Gólyafészek eltörpül az Elios-ügyhöz képest. A másik, hogy Prágában nyílt titok, a belügyminiszter és tárcája szemben áll Babissal, így nem volt kétséges az, ami Magyarországon titok, vagyis milyen forrásból értesült a közvélemény az OLAF-vizsgálat részleteiről.
– Ingeborg Grässle, az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának elnöke – egyébként annak a néppártnak a politikusa, ahová a Fidesz is tartozik – az Elios-ügyben tessék-lássék eljárás helyett igazi nyomozásra szólította fel a magyar kormányt. Ő vizsgálta korábban a felcsúti kisvasút ügyét is. Grässle természetesen tudta, hogy ez Magyarországon kampánytéma, mégis megszólalt. Meddig mehetnek el az uniós politika szereplői?
– Ez azért is fontos kérdés, mert mindnyájan az Európai Unió polgárai vagyunk. Így, ami az egyik országban történik, az a másikban is hatást vált ki, illetve az uniós intézmények valójában otthon vannak nálunk, mint ahogy mi is otthon vagyunk ezekben az intézményekben. Nem állítható, hogy egy vezető európai parlamenti tisztségviselő olyan idegen volna, aki nem emelheti fel a szavát a mi ügyeinkben – különösen, ha európai uniós források felett őrködik. Mégsem állítanám, hogy Ingeborg Grässle vagy más vezető uniós politikus a választásokat akarná befolyásolni, amikor megszólal. Egyszerűen tudják, hogy ilyenkor a hangjuk erősebben szól, amit most mondanak, azt nehezebb félresöpörni, mint ha ugyanerről a témáról a választások után beszélnének. Hadd tegyek azonban hozzá még valamit. Korábban előfordult, hogy a különböző pártcsaládok politikusai eljöttek Magyarországra a választási kampány idején, hogy a magyar testvérszervezetek mellett kardoskodjanak. Most ezt nem látjuk.
– Orbán forró krumpli?
– Is. Valamirevaló kereszténydemokrata politikusnak nem könnyű kiállnia mellette, anélkül hogy ne kerüljön támadások kereszttüzébe. De az is tény, hogy az amerikai választási kampányba történt orosz beavatkozás után általában óvatosabb lett a nyugati politika azzal kapcsolatban, hogy egy-egy választás során egyértelműen állást foglaljon.
Jarábik Balázs
Kelet- és Közép-Európa-szakértő, a washingtoni Carnegie Endowment agytröszt kutatója.
Számos kelet-európai fejlesztési program irányításában vett részt, cikkeit idézte többek között a The Economist, a Financial Times, a Foreign Affairs, a The Wall Street Journal és a The Washington Post. A magyar nemzetiségű Jarábik Csehszlovákiában született, társalapítója és vezetője volt a pozsonyi Kalligram Alapítvány jogi elemzési központjának. Részt vett a bársonyos forradalomban, politikai tanácsadóként szerepet vállalt Vladimir Meciar legyőzésében. Demokratikus mozgalmak támogatójaként dolgozott egyebek mellett Jugoszláviában, Grúziában és Ukrajnában. Jelenleg Budapesten él.
– Nyilvánvaló persze, hogy a magyarországi választásoknak is van nemzetközi tétje. Mennyire fontos, hogy Orbán marad-e, és ha igen, akkor mennyire lesz erős?
– Tény, hogy a magyar választást Orbán személyisége, politikája és annak nemzetközi kisugárzása fontosabbá teszi Európa számára, mint ami Magyarország méretéből, gazdasági erejéből következne. Ráadásul a hódmezővásárhelyi fejlemények még rátettek egy lapáttal. Korábban az európai vezetők úgy tekintettek erre a választásra, mint ami nagyjából lefutott, kénytelen-kelletlen előre beárazták Orbán újabb győzelmét. Arra számítottak, hogy ki kell egyezni vele. Hódmezővásárhelynek belpolitikai jelentősége mellett a nemzetközi várakozások felkeltésében, a sajtóérdeklődés fokozódásának szempontjából is van jelentősége, bár nem kétséges, hogy a nemzetközi közvélekedés változatlanul a jelenlegi miniszterelnököt tekinti favoritnak. Miközben a sorosozás, az ENSZ elleni gyűlölethadjárat visszatetszést kelt, a választások után az európai vezetők nagy része Budapesten is olyan változást vár, mint ami Varsóban már megtörtént – békülékenyebb, konszenzuálisabb politizálásra számít. Ha Orbán győz, Berlinben és Brüsszelben is az eddiginél nagyobb együttműködési készséget várnak tőle.
– A közelmúltban az amerikai Frontiers of Freedom elnevezésű jobboldali szervezet vizsgálatot kezdeményezett annak érdekében, hogy tiltsák ki az Egyesült Államokból Orbán Viktort és környezetének nyolc tagját. A kormányfő mellett a vejét, a legfőbb ügyészt és az MNB elnökét is korrupcióval, illetve az emberi jogok megsértésével vádolják. Ez a szervezet például bejelentkezett a kampányba?
– Ez attól függ, hogy a lépésük milyen médiaérdeklődést vált ki, milyen tényekkel rukkolnak elő, ha egyáltalán kiállnak új tényekkel a választásokig. Amerika esetében azért ne feledjük: némiképp új helyzetet teremtett, hogy a paksi turbinákat Magyarország a General Electric leányvállalatától, az Alstomtól rendeli meg. Márpedig a Trump-adminisztrációt Magyarországgal kapcsolatban is leginkább az üzlet érdekli. Tudomásul kell venni, hogy a trumpi értékrend alapja az, hogy egy ország bevásárolja-e magát a „jó barátok” közé, amivel a lengyelek, a románok, az ukránok után most Magyarország is megpróbálkozik.
– Ha nincs is közvetlen beavatkozás, ha nem is Soros, ha nem is az Európai Bizottság, ha nem is az ENSZ, de közvetett módon nyilván vannak nemzetközi szereplői a kampánynak, hiszen ez a választás is a világpolitikai szcéna része.
– A világpolitikai érdeklődésnek nagyon sok jele nincsen, beleértve azt is, hogy még a sokat emlegetetett orosz dezinformációs kampányeszközök, a trollok jelenlétére sem utal egyelőre semmi. Inkább fordított a helyzet: a világpolitika szereplőit a magyar kormánypropaganda használja, preventív módon. A sorosozással, a civilek elleni fellépéssel, az ENSZ kipécézésével paradox módon eleve kizárja innen a nemzetközi politika szereplőit, elzárja tőlük a korteskedés lehetőségét, mintegy privatizálja a magyar választási kampányt. Az esetleges reakciókat pedig a nemzeti érdekekre való hivatkozással utasítja vissza.
– Magyarország egy nemzetközi integráció, egy katonai szövetség tagja, a nemzetközi szervezetek politikai jelenlétének tehát volna alapja. Arról van szó, hogy a kormány ezeknek a szervezeteknek a normális, magától értetődő befolyását is eleve hatástalanítja?
– Pontosan. A nemzetközi szereplők döntő többsége visszafogja magát, csak szordínóban nyilatkozik a magyar jelenségekről. Vigyáznak, hogy a magyar kormány ne pécézhesse ki őket, hogy még közvetve se szolgálhassák a magyar kormánypropaganda céljait, amely kész saját hamis narratívájába építeni minden bírálatot. Ez egyfajta preventív hadműveletnek is tekinthető, hiszen ne feledjük: a nemzetközi hálózatok részeként működő civil szervezetek korábban jelentős szerepet játszottak a térség politikai folyamataiban. Például Szlovákiában a Meciar, majd Fico elleni fellépésben, vagy a macedón nemzeti jobbközép párt megbuktatásában, amely tavaly annak ellenére sem tudott kormányt alakítani, hogy a választásokon ők szerezték a legtöbb szavazatot. A magyar kormány preventív módon használja a Soros-kampányt, hogy saját híveit mobilizálja, az ellenzéket pedig egyszerre megossza és megfélemlítse. Ez eddig eredményesnek látszott, ám megeshet, hogy – saját szóhasználatukkal élve – ezt a biciklit is túltolják, és ellenfeleiket végül sikeresebben mobilizálják, mint saját híveiket.
