Orbán a megfigyelési listán

Szelestey Lajos sajtószemléje

Reuters

A bizottság elnöke poénra vette ugyan, hogy a rigai EU-csúcson úgy üdvözölte Orbán Viktort, „Helló, diktátor!”, ám az unió ezzel együtt is igyekszik korlátok közé szorítani a magyar vezetőt. Bár Orbán tréfaként reagált a gesztusra, hazai hívei dühöngtek. Az eset ritka módon egy pillanatra feltárta a politika mélyrétegeit. Az ugratást félretéve, Brüsszel idáig nagyrészt képtelen volt visszafogni a konzervatív-nacionalista magyar kormányfőt, aki még szigorúbban akarja kézben tartani Magyarországot. Juncker egyik tanácsadója szerint Orbán rajta van a luxemburgi politikus megfigyelési listáján, mivel EU-s és magyar tisztségviselők szerint a kormányfő, aki az illiberális államot forszírozza, eddig többnyire kijátszotta azokat az erőfeszítéseket, hogy ne alakítsa át az igazságszolgáltatást, az adatvédelmet, a médiát és a civilszervezeteket. Viviane Reding, aki tavalyig a jogi akciókat vezette, azt mondja: annyit sikerült meggátolnia, hogy a dolgok rosszabbra forduljanak. Azaz nem változott Orbán nacionalista irányvonala, de legalább megmaradt a bíróságok és az adatvédelmi hatóság függetlensége. A Fidesz az Európai Néppárt tagja, és ez megakadályozza, hogy a pártot élesebben megbélyegezzék a jogok állítólagos megsértése miatt. Reding megjegyzi, hogy az ENP-n belül volt vita az egykori fiatal demokraták tagságának felfüggesztéséről, illetve kizárásról, de a végén nem történt semmi. Juncker már idézett munkatársa szerint az, hogy a magyar kormányerő a konzervatív pártcsaládhoz tartozik, a színfalak mögött lehetőséget ad Merkelnek és másoknak, hogy nyomást gyakoroljanak Orbánra, illetve ne engedjék Putyin karjaiba zuhanni. Jogvédők arra próbálják rászorítani a bizottságot, hogy éljen az alapjogok védelmét előíró szabályozással, azaz mérje fel a szabadságjogok helyzetét Magyarországon, és lehetőség szerint adjon ki iránymutatást. Az Amnesty International egyik brüsszeli illetékese azzal vádolta meg az EU-t, hogy az túl keveset tesz, s azt is túl későn, és csupán technokrata megközelítésből. Mert például miért nem folyamodtak már a 7-es paragrafushoz? Most Timmermans alelnökre hárul a nehéz feladat, hogy megpróbálja megfékezni Orbánt. Szakértők szerint azonban az EU-nak továbbra sincsenek kemény eszközei, hogy befolyásolni tudja a tagállamok politikáját.

Frankfurter Rundschau

A brüsszeli bizottság vezetője világosan fogalmazott, amikor Orbán Viktornak címezve kijelentette: aki bevezeti a halálbüntetést, annak nincs helye az EU-ban. Nem mai keletű Juncker bosszúsága a magyar miniszterelnök miatt, ám a Süddeutsche Zeitungban megjelent fenyegetés új, és azonnal csatlakozott hozzá a német kormány: a halálbüntetés hívei maradjanak csak az unión kívül. De a felháborodás általános. Orbán két hete elment Strasbourgba, ahol ismét az aggasztó magyarországi fejleményeket tűzték napirendre, ám a politikus nem zavartatja magát. Legutóbb egy menekülttáborban kijelentette, hogy haza kell küldeni az ott élőket. A bizottság korábban – a többi közt a médiatörvény miatt – a közösségi támogatások befagyasztásával fenyegette meg. Orbán engedett, de csak annyit, amennyit okvetlenül kellett. Juncker most azonban a figyelmeztetéssel érzékeny pontra tapintott. Amikor a minap diktátorként köszöntötte Orbánt, szóvivője azzal igyekezett nyugtatni a kedélyeket, hogy ők ketten évek óta ismerik egymást. Ez azonban nem javítja a helyzetet az Európai Néppárt számára sem. Ám ott aligha lehet szó szankciókról a Fidesz ellen. Az osztrák FPÖ előrelátóan egyszer már felajánlotta, hogy a párt lépjen át a jobboldali populisták: Le Pen és Geert Wilders pártjai közé. Remek társaság.

The Christian Science Monitor

Az amerikai hírportál címlapsztoriként foglalkozik azzal, hogy a legtöbb volt szocialista országot riasztja az oroszok kalandor politikája, s hogy a térség egy-két állama, köztük Magyarország, kiábrándult a Nyugatból, és inkább Keletre tekint. A magyarok és a csehek közül sokan álltak Orbán, illetve Zeman elnök mögé, akik udvarolnak Moszkvának és megvetésüknek adtak hangot az uniós szankciók miatt. A régióból az Orbán-kabinet került a legközelebb a Kremlhez, ami azért igen zavaró a Nyugat számára, mivel lakossága még kevésbé rokonszenvezik Putyinnal, mint más államokban a tömegek. Ez a megosztott lojalitás a hatalom legfelső sáncaiban kezdődik: Orbán tavasszal arról beszélt Kazahsztánban, hogy az embernek keletre kell utaznia, ha otthon akarja érezni magát. Nyugati diplomaták és megfigyelők aggódnak, hogy a magyar fél Moszkva vonzáskörébe kerül.

Orbán egykor a remény jelképe volt, 25 évvel később sokkolta a Nyugatot, amikor tavaly közölte, hogy illiberális államot akar építeni. A politikus folyamatosan korlátozza a fékeket és ellensúlyokat. Olyan populistának minősítik, aki a hatalomra cserélte a demokratikus eszményeket. De hogy meg tudta szilárdítani befolyását, az részben abból következik, hogy az emberek túl lassúnak tartják az átalakulás ütemét. Nem értik, miért nem virágzik úgy a gazdaság, mint Ausztriában. A magyar GDP a legalacsonyabbak között van az EU-ban. A riport megszólaltat egy kormánytisztviselőt, aki azonban csak úgy volt hajlandó nyilatkozni, hogy előbb kivette az akkut a mobiltelefonjából. Ő is kiábrándult, és beavatkozással vádolja az EU-t. Nem látja, megtehette volna-e Orbán, hogy februárban nem látja vendégül Putyint. A miniszterelnök megszavazza a megtorló intézkedéseket, persze részben a nagyobb államok nyomására, de az orosz elnök új eszközöket talált, hogy növelje befolyását. Ilyen például a paksi szerződés. Az orosz vonal miatt Orbán hazai híveinek egy része a Jobbik mögé állt. A párt nacionalista erőként indult, hírhedt volt antiszemita, romaellenes megnyilatkozásairól, de mostanában igyekszik fényezni a róla kialakult képet, és szuverenitáspárti üzeneteket hallat. Ideértve, hogy az országnak jogában áll összefogni az oroszokkal. Ám ettől még a lakosság 67 százaléka uniós polgárnak érzi magát, és ez 8 százalékkal több, mint egy éve.