Öngól

„Van egy tájékozódási zavar, kétségkívül... Ennek az az oka, hogy elvesztettük a médiánkat. Azok a jobboldali médiumok, amelyek segítettek az embereknek eligazodni, hogy az információk közül ki tudjuk választani a valósat, pontosat, hiteleset, és el tudjuk különíteni a hazugtól és a jelentéktelentől, ez a képességünk elveszett. Aminek az oka, hogy kialakult egy konfliktus a kormány és a meghatározó méretű jobboldali médiatulajdonosok között... A jobboldali médiatulajdonosok egyszerre nagybirtokosok is. A polgári kormány pedig úgy döntött, hogy ezt a világot meg fogja változtatni... Így a jobboldali médiának az az erős, színvonalas és tájékozódást segítő része feloldhatatlan konfliktusba került a kormánnyal, és ez nem is fog megváltozni... Biztatom a saját politikai közösségünket, fideszeseket és kereszténydemokratákat, hogy tegyenek bele energiát, személyeset és pénzügyit is, hozzanak létre ilyen médiumokat. Van erre példa, Liszkay barátunk megvásárolta a Napi Gazdaságot” – tett őszinte vagy legalábbis annak tetsző vallomást a minap a miniszterelnök az Echo Televízióban, Bayer Zsolt Mélymagyar című műsorában.

A megnyilatkozás több szempontból is érdekes.

Megmutatja, a Fidesz szerint a sajtó feladata, hogy orientálja a párt támogatóit és közvetítse a kormány üzeneteit. Az is jelzésértékű, hogy Orbán a köztévé helyett az egy-két százalékos nézettségű Echo Tévébe ment értékelni – ez üzenet lehet a Várhegyi–Habony-párosnak. A közmédia politikai átalakítását a miniszterelnök ugyanis Várhegyi Attila, az MTVA külsős beszállító cége, a Prestige Média tulajdonosa, egykori Fidesz-választmányi elnök közvetítésével Habony Árpádra bízta.

Habony pedig jó ideje gyúrja a sajtót, mégsem látni a „nemfőtanácsadó” által ígért új fideszes médiabirodalmat. Ami bizonyára frusztrálja Orbánt; erre utal, hogy az echós interjúban felhívást intézett a nagyvállalkozókhoz: segítsetek, nincs médiánk, csináljatok nekünk.

Forrásaink egyetértenek: a Fidesz médiaügyben öngólt rúgott.

Hogy miért is?

Érdemes felidézni a közelmúlt eseményeit.

Simicska Lajos február ötödikén a Népszavának azt nyilatkozta: totálissá válhat a médiaháború, ha a kormány az RTL Klubbal való békülés miatt bevezeti az ötszázalékos, általános, vagyis a Simicska-érdekeltségeket is sújtó reklámadót.

Másnap, február hatodikán lelkiismereti okokra hivatkozva felmondott a Simicska-médiabirodalom szinte teljes vezérkara. Jegyezzük meg a neveket: Liszkay Gábor, a Magyar Nemzet főszerkesztője és a Hír TV elnöke, Gajdics Ottó, a Lánchíd Rádió főszerkesztője, Élő Gábor, az MNO főszerkesztője, Szikszai Péter, a Hír TV vezérigazgató-helyettese, Csermely Péter és Szerető Szabolcs, a Magyar Nemzet két főszerkesztő-helyettese. Utóbbi végül megmásította döntését, és maradt.

Simicska még aznap offenzívába kezdett. Árulásnak minősítette egykori fegyverhordozói tettét, és kijelentette, hogy Orbán Viktor áll a cselszövés mögött. Azt is mondta, a kormányfőnek kizárólag lojális média kell, a kritikai hangút tönkreteszi, de ő, mármint Simicska, ezt nem hagyja annyiban.

A kormánynak maradt a közmédia, amely viszont sem nézettségben, sem elfogadottságban nem pótolta a Hír TV–Magyar Nemzet–Lánchíd Rádió-triót.

Fideszes forrásaink szerint a párton belül is határozott vélemény, hogy mindez közrejátszott a veszprémi és a tapolcai időközin elszenvedett vereségben: lojális média híján nem volt kellő mozgósító erő, amely szavazni hívná a szimpatizánsokat.

Pedig nyilván lett volna más út, mint a belső médiaháború, hiszen Orbán döntése a médiapiac átszabásáról és megsarcolásáról jóval az összeveszés előtt megszületett. A hangsúly – a többi iparághoz hasonlóan – a megsarcoláson van, hiszen az olajozottan működő jobbos médiarendszer amúgy remekül vizsgázott: segítségével két választást nyert fölényesen a Fidesz. Csakhogy, hallani, a túlerősödött Simicskával szemben álló körök meggyőzték Orbánt, változtasson: adóztassa meg a médiát, eresszen be másokat is erre a piacra. Az eredeti terv az volt, hogy Simicska is részt vesz az átalakításban, és Habonnyal közösen dolgozik majd. Ám Simicska erre nemet mondott, a reklámadó ötletén pedig kiakadt. Így Habony nem Simicska oldalán, hanem ellenében látott neki újra a feladatnak.

Egyelőre nem túl hatékonyan.

Habony bejáratott brandeket akart megszerezni, majd a Fideszre hangolva újrapozicionálni. Elsőként a TV2-be igyekezett – még Simicskával közösen – bevásárolni magát, ám terve egyelőre nem sikerült. Sőt: a kormány épp most tervezi törvénnyel megakadályozni, hogy a csatorna kivonuljon az országból, és külföldről szedhessen csatornadíjat. Habony a Századvégen keresztül ajánlatot tett a Figyelőre és a Gazdasági Rádióra, ám egyik sem jött össze. Sőt időközben becsődölt az országos fideszes bulvárlapnak szánt Helyi Téma is, és bár úgy volt, hogy a Századvég megvásárolja a Vitézy Tamás-féle lapot, végül megrettentek az újság milliárdos adósságán, és hagyták bebukni.

Így módosult a terv: saját orgánumokat kell indítani. Ilyen lenne a fiatalokat célzó, az Index és a 444.hu versenytársának szánt Via.hu közéleti portál, amely egyelőre nem működik.

Habonyt amúgy sem tartják munkamániásnak. Több fideszes forrásunk azt mondja, Orbán ezért is hajlott arra, hogy Habony mellett – és egyre inkább helyett – nagyobb szerep jusson a Simicskát a kormányfői hívó szóra elhagyó Liszkay Gábornak.

Liszkay eddig is sokat tett le az asztalra, és tényleg vásárolt: övé a Magyar Nemzetet pótolni hivatott Napi Gazdaság. Ráadásul annak idején Simicskával közösen építette fel a médiabirodalmat, tapasztalt, rafinált, érti a sajtó működését, képes felvenni a versenyt a szintén profinak, egyesek által egyenesen zseninek titulált Simicskával szemben. Úgy tudni, Liszkay feladata lett a tervezett fideszes televízió, rádió, hetilap elindítása is.

Megjegyezzük, Simicskának több mint tíz évébe került kipipálni ezt a feladatot.

(A teljes írás a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)