Nyugdíjreform: az észt modell sikeres lehet
A költségvetési hiányt kordában tartására az észt állam nem utalta át a nyugdíjjárulékokat a tagok a számlájára, ám a pénztártagok pontosan tudhatták, milyen ellentételezéssel számolhatnak, a magánnyugdíj-pénztári rendszer létét pedig senki nem kérdőjelezte meg.
Jövő év végéig 30 milliárd forintos magánnyugdíj-pénztári befizetést irányít át a kormány az állami büdzsébe, a többek között ezzel az intézkedéssel sikerül majd teljesíteni azt a célt, hogy három százalék alá csökkenjen a költségvetés hiánya. Ilyen kemény beavatkozásra Észtországban is szükség volt hasonló okokból, ám a két rendszer között eléggé sok különbség van - mondja Szabics Zsolt, a portfolio.hu elemzője. Ott 2002-ben vezették be a többpilléres rendszert, hogy meg tudjanak felelni a maastrichti kritériumoknak, illetve a költségvetési hiányt kordában tudják tartani, és az állam itt is azt csinálta, hogy átmenetileg nem utalta át a nyugdíjjárulékokat a tagok a számlájára - számolt be a
közrádió.Az észt rendszerben a munkavállalónak normál esetben 2 százalékot kell fizetnie a bruttó bérből az egyéni számlára, amit az állam további 4 százalékkal kiegészít a foglalkoztatótól bejövő nyugdíjjárulékból, illetve szociális adóból. Ezt a 4 százalékot 2009 második felében kivették a rendszerből, 2010-ben teljesen ki is marad, 2011-ben pedig a 4 százalék felét utalják át. Azt is meghatározták előre, hogy 2014 és 2017 között a korábbi 4 százalékos állami járulék átcsatornázása helyett 6 százalékot kaphatnak a tagok, azaz évente két százalékponttal többet. Ha azonban a gazdasági növekedés egy adott szintet nem ér el, akkor ezt egy évre fel lehet függeszteni, akkor az állam nem 6 százalékot, hanem normálisan 4 százalékot fizet. A pénztártagok mindenesetre tudhatták, hogy érdemes lehet bent maradni a rendszerben, mert valamekkora ellentételezést kapni fognak. Észtországban a magánnyugdíj-pénztári rendszer létét nem kérdőjelezték meg, nem buzdítottak visszalépésre az állami rendszerbe, és nem is nyitották meg ezt a lehetőséget sem: a tag pusztán arról dönthetett, hogy nem fizeti ezt a 2 százalékos saját járulékot, ám ha ezt választotta, elesett attól, hogy később kompenzálják.
Nálunk 14 hónapig teljes egészében kivonul az állam erről a piacról, és a mostani törvények alapján még nem igazán látható, hogy ezt követően milyen változás lesz a rendszerben, bár már készülnek a szabályok. Az észt példa alapján mindenesetre látszik, hogy sikeresen működhet ez a modell, ha átlátható, hogy mi vár a tagokra, és milyen bevétellel számolhatnak az intézmények a jövőben.
