Nyomás alatt az MTA: Nyílt vitát követelnek a tudósok

– Az ország olyan állapotba került, amikor meg kell szólalni. Amikor tisztázni kell a demokráciához való viszonyunk alapvető kérdéseit. Amikor már nem lehet hallgatni és amikor a Magyar Tudományos Akadémiának is kötelessége, hogy szakmai alapon kialakítsa álláspontját.

Angliából nyilatkozik így a 168 Órának a huszonnyolc eredeti aláíró egyike, Tóth Bálint matematikus, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és a brit University of Bristol professzora.

Az aláírók levelükben aggodalmukat fejezték ki az utóbbi évek antidemokratikus folyamatai, különösen a sajtószabadság veszélyeztetése miatt, s károsnak nevezték az alkotmány olyan módosításait, amelyek csökkentik a jogállami fékek és ellensúlyok szerepét. Felemelték szavukat az idegengyűlölet gerjesztése ellen, és úgy ítélik meg, hogy Magyarországon válságba jutott az oktatás, a kutatás, az egészségügy. Különösen aggályosnak tartják a közmédiumok államosítását és a független médiumok felszámolását: az Origo hírportál bekebelezését és a Népszabadság bezárását. Az aláírók szerint fontos, hogy a Magyar Tudományos Akadémia mint a hazai értelmiség kiemelkedő fóruma vegyen részt ezen össztársadalmi jelentőségű kérdések feltárásában.

MTI Fotó: Mohai Balázs

Érdekesség, hogy az eredeti levelet aláíró huszonnyolc akadémikus és akadémiai nagydoktor többsége természettudós, hatan közülük matematikusok, négyen kémikusok. Természetesen fontos, hogy kik tartoznak a szervezők közvetlen ismeretségi körébe, de például Vicsek Tamás fizikus szerint az is számíthat, hogy a társadalomtudósok kiszolgáltatottabbak a politika kénye-kedvének. Radnóti Sándor filozófus viszont örvendetesnek tartja, hogy a kezdeményezés ezúttal nem olyan gyakorlott tiltakozóktól jött, mint amilyen ő maga: természettudósok szólaltak meg, akik ritkábban lépnek fel közéleti követelésekkel.

Lovász László akadémiai elnök elő­­ször a kormánylap, a Magyar Idők hasábjain válaszolt. Szerinte az Akadémia politikai kérdésekben nem alakít ki testületi véleményt. Elmondta: arról például, hogy mi történt a Népszabadsággal, az akadémikusoknak lehet magánvéleményük, de ettől az még nem lesz akadémiai téma. Lovász ezzel korántsem ártatlan témát hozott fel a határok kijelölésére, hiszen a Népszabadság ügye épp az utolsó csepp volt a pohárban. A tiltakozás különféle formáit korábban még mérlegelő külföldi tudósok ennek hatására döntöttek a radikálisabb lépés mellett: a magyar levél megírásának közvetlen kiváltó oka éppen a legjelentősebb ellenzéki lap de facto betiltása volt. Az MTA elnöke ugyanakkor biztosította a levélírókat, hogy ismeri aggodalmaikat, azokról közösen kell gondolkodni és tárgyalni. Lovász szerint az Akadémia tudományos osztályai megfogalmazhatnak olyan közleményeket, amelyek az adott tudományterületek álláspontját képviselik, de az nem lesz az MTA egészének üzenete.

Lovász László kényes helyzetben van, hiszen azt a közintézményt ve­­ze­­ti, amelynek évek óta a legmagasabb a bizalmi indexe Magyarországon – az Alkotmánybíróság és a köztársasági elnök előtt. A lista sereghajtói pedig éppen a politikai pártok, nem sokkal lemaradva a kormánytól és a parlamenttől. Az elnök talán nem szeretné, ha a tudós társaság meghemperegne a pártpolitikai dagonyában.

Katona Gyula Széchenyi-díjas matematikus aláírta ugyan a huszonnyolcak levelét, mert örült, hogy végre ilyen módon kifejezheti véleményét, valójában azonban egyetért Lovásszal: a testületen belül nem lehet ilyen kérdésekről vitát folytatni. Az akadémikus a 168 Órának azt mondja, a magyar tudósok között sokan tűzön-vízen át kitartanak a kormány mellett, és ha az Akadé­­mián kitör a háborúság, igen erőssé válik a külső beavatkozás veszélye. Katona emlékeztet arra, hogyan hozta létre a kormány a jobboldali, alaposan kistafírozott Magyar Művészeti Akadémiát, hogy saját híveit hozza helyzetbe.

– Valóban nem lehet kizárni a hisztérikus lépések kockázatát – ért egyet lapunknak nyilatkozva Radnóti Sándor esztéta, filozófus. – Hiszen már a Népszabadság bedöntése is hisztérikus döntés volt. A nagy kérdés azonban az, ki mikor érzi úgy, hogy akkor sem hallgathat, akkor sem tűrhet tovább, ha ezzel egzisztenciális kockázatot vállal.

Radnóti szerint tényleg eljött az idő, amikor meg kell védeni a demokratikus minimumot. A Népszabadság megsemmisítése és az általános demokratikus deficit olyan helyzetet teremt, amikor meg kell szólalnia még egy olyan tiszteletre méltó és közvetlenül nem politi­­záló testületnek is, mint amilyen az MTA. Radnóti úgy véli, egyébként sem igaz, hogy a tudós társaság és az elnök mindig kerülné a politikát. Jellemző példaként azt az esetet hozta fel, amikor – szerinte nagyon helyesen – Lovász kiállt a közgazdasági bizottság Matolcsyt és a Matolcsy-féle tudománytalan közgazdasági oktatás tervét élesen bíráló határozat mellett. Politizálás volt az is, amikor az elnök nem látta felháborítónak a Lukács-archívum bezárását – amit a filozófus sajnálatosnak tart.

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Vicsek Tamás akadémikus szerint az elnök alapvetően konfliktuskerülő ember, pedig a politizálás egyidős a tudós társasággal: már alapítása is politikai tett volt, kiállás a magyar nyelv mellett egy olyan városban, ahol akkoriban még kisebbségben voltak a magyarul beszélők.

Lovász László állásfoglalása a mostani viták kimenetelében döntő lehet. A világ egyik legnagyobb matematikusa ugyanis – hogy stílszerűek legyünk – a közös nevező az Akadémián a jobb- és baloldal között. Mint Radnóti Sándor mondja: az, hogy ő bedobta a kalapját az MTA elnökválasztásán, olyan megtiszteltetés volt a testületnek, aminek nem lehetett ellenállni. A már idézett Tóth Bálint matematikusprofesszor meg­­fogalmazásában: ma valójában nem az MTA adja a rangot az elnökének, hanem fordítva. Lovász személye emeli meg az Akadémiát az egész világ szemében. Vicsek Tamás szerint nemcsak azért szavaztak az akadémikusok Lovászra örömmel, mert jó érzés olyan szervezethez tartozni, amelynek elnöke a világon leginkább elismert magyar tudós, hanem azért is, mert az ő személyisége békét ígért az Akadémián.

Most úgy látszik, ez a béke került veszélybe. Mert hiába az aláírók mély tisztelete az elnök iránt, a jelenlegi feszültséget nem engedik szőnyeg alá söpörni. Tóth Bálint reménykedik.

– Nekünk az Akadémia jelenlegi elnöke partnerünk, mi személyesen hozzá fordultunk, mert amit ő mond, annak súlya van az egész világon.

Radnóti újra hangsúlyozza: itt a pillanat, hogy az Akadémia állást foglaljon. Már nem lehet azzal védekezni, hogy a Népszabadság megsemmisítése nem tudományos kérdés. Ami történt, az a sajtószabadság olyan súlyos sérelme, amely ezer szálon keresztül veszélyezteti a tudományos kutatás biztonságát is.

Lovásznak tehát lépnie kell, mert a szellem már kiszabadult a palackból.