Nyirő és a többiek

A félig-meddig újratemetett Nyirő József ürügyén felmerül néhány probléma az író-politikust a zászlajukra tűzőkkel kapcsolatban.

Ha nem kimondottan a napi politikai haszonszerzés reményében kaparták elő a nyughelyéről szegény Nyirő Józsefet, akkor miért éppen a legintenzívebb romániai kampányidőszak idejére tették az újratemetést?

Ha már így döntöttek, a szervezőbizottság miért nem teremtette meg az aktushoz szükséges összes feltételt, beleértve a román hatóságokkal való egyeztetést? Vagy úgy gondolták, egy olajozottan megrendezett esemény kisebbet szólt volna?!

Az újratemetők és híveik vitézi eleganciával eltekintenek az író-politikus 1940–44 közötti vállalhatatlan politikai tevékenységétől. Ez újabb két probléma forrása. Az egyik: ha ez skrupulus nélkül megtehető, akkor ilyen alapon eltekinthetünk Nagy Imre 1953–58 közötti történelmi szerepvállalásától is. Vajon az addigi működése alapján lenne helye a magyar panteonban?

A másik: a Nyirő József rehabilitációját szorgalmazók ne tudnák, hogy az elmúlt két évszázad magyar történelmében az irodalom és a politika annyira összenőtt, hogy különválasztani őket nem lehet? Mivé lenne Petőfi életműve, ha kiderülne, hogy a barguzini tetem az ő porhüvelye, és nem Segesvárnál halt hősi halált, hanem ágyban, párnák közt, békés muzsikként érte a vég a Bajkál-tó partján?

Ezért gondolja meg alaposan mindenki, mielőtt nevezetes sírhantok kaparászásába kezd, nem tudván biztosan, milyen csontvázak bukkannak elő a megbolygatott sígödrökből!

Dömötör István
E-mail