Nosza hát, mossuk át!

Az agymosás pedig szünetlenül folyik a médiából és kimossa a gondolkodást.

Ezzel szemben én elgondolkodtam azon, hogy mitől is lehet sikeresnek nevezni egy országot.

Talán attól, ha gazdasági növekedése 7-8%, mint pl. Kínáé? Szóval olyannak kéne lenni, mint Kína?

Vagy ha nem fuldoklik az államadósságban? Vagy ha GDP arányos államadóssága 3% alatt van? Ez lenne a siker?

Vagy ha sikerül időben elkölteni az EU alamizsnájának eurómilliárdjait? Erre kellene büszkének lenni?

Úgy gondolom, inkább attól mondható az ország sikeresnek, ha az országlakók jól érzik magukat a bőrükben és mosolygósak. Ha elégedettek mindennapi állapotukkal. Ha megengedhetik maguknak, hogy megtervezhessék jövőjüket. Sőt a gyerekeikét és unokáikét is. Ha bízhatnak abban, hogy amire ígéretet kaptak, az teljesül is. Ha nem kell félniük sem a jelenben, sem a jövőtől. Sem maguknak, sem maradékaiknak. Ha az országban az emberi kapcsolatokat a bizalom és megértés alapozza.

Ilyeneket azonban soha nem lehetett hallani a miniszterelnöktől.

Ezzel szemben hallani lehetett centrális erőtérről, illiberális demokráciáról, erős Magyarországról és hajrámagyarokról.

Ugyanakkor egyre sűrűbben lehet hallani hangosodó hangokat a magyar emberektől. Az elégedetlenség hangjait.

Hallani az egyre hangosabb csöndet az egykori párttámogató értelmiség, a Nemzeti Kör, a Professzorok Batthyány Köre, a Polgári Körök részéről.Az értetlenség és sértettség csöndjét.

Hallani az erősödő csendet a kormányzópárt bocskorosainak részéről is. Az elégedetlenség csendjét. Árad a csend a kurzuslovagok felől is. A túlélés, a megalkuvás félelmének csendje.

Látható viszont egy maroknyi csoport hivalkodóan nyilvános kivagyisága. A megengedhetem magamnak következmény nélkülisége. Az alapvető erkölcsi parancsok megtiprása, az arrogáns, primitív urizálás otrombasága.

De látható az éhezők egyre hosszabb sora a Blahán, és növekvő sokaságuk a Klauzál téren. Láthatóak a hajléktalanok elpusztított kalyibái a külvárosban és a szegény emberek ledózerolt viskói a számozott utcákban.

Látható a tüntetések növekvő gyakorisága, és látható a kormányzati jótékonykodás becsapottjainak csalódottsága.

Magyarország mégis sikeres, mert látható a spontán nemzeti összefogás, amikor névtelen magyarok adnak össze órák alatt sok millió forintot azért, hogy tisztára moshassák Magyarország becsületét, és nagyplakátokon adhassák tudtára mindenkinek, aki érti: FEJÉTŐL BŰZLIK A HAL.

Kuthi Csaba
Tállya