Nincs politikai nyomás

- Veszített?

– Nem így fogom fel. Volt két dolgos év és egy feladat, amit elvégeztem. Amikor végül 2012 júniusában szerződésben szabályoztuk az MTVA és az MTI szakmai kapcsolatát, a munkám lényeges része lezárult.

– Az MTI osztályrésze 2010-től, vagyis az ön vezérigazgatói kinevezése óta vesszőfutás: eljelentéktelenedett, költségvetését 2,5 milliárdról 1,3 milliárdra, munkatársai számát száznyolcvanról negyvenkilencre csökkentették. Minden az MTVA-hoz került.

– Nem vesszőfutás volt, hanem küzdelmes időszak. Megszületett az ingyenes MTI, összeállt a Hírcentrum, bővült a külföldi tudósítói hálózat, elindult a Hirado.hu, tehetséges emberek álltak csatasorba, élükön egy kiváló fiatal vezetővel... A munka elvállalásakor egyébként mind a négy vezérigazgató tudta: az a dolgunk, hogy egyesítsük a közmédiumokat.

– Tudta előre, hogy negyvenkilencen maradnak az MTI-ben?

– Az lényegtelen.

– Aligha.

– Induláskor hetvenvalahányan voltunk, utána egy ideig száznyolcvanan, most meg negyvenkilencen, mint a többi zrt. A feladat nagysága nem mindig létszám kérdése. Továbbra is az MTI felügyeli a hírszolgáltatást és a hírműsorokat, ahogy azt a törvény megszabja. Ebben semmi nem változott. Az átalakítás lényege az, hogy a hírgyártók – a tévésekhez és a rádiósokhoz hasonlóan – átkerültek az MTVA-ba. Tető alá hoztuk az új rendszert, ezzel a munkám véget ért, majd más működteti. Ilyen típus vagyok, a Lánchíd Rádiónál is csak egy évet töltöttem.

– Másfél éve interjúztunk utoljára, akkor határozottan cáfolta, hogy csökkenne az MTI pénze és munkatársainak száma. Még küzdött?

– Tettem a dolgomat. De a lényeg: a költségvetés a létszámtól függ, azt pedig egy új struktúrához szabták. Hatvanéves elmúltam, mögöttem negyvenkét év munkaviszony, most a közmédia egyik vezető posztjáról nyugdíjba vonulok. Miért olyan nagy csoda ez?

– Az a csoda, hogy az MTVA vezére, Böröcz István önnél jóval szerényebb médiás tapasztalattal és látszólag karcsúbb háttérrel mindent megszerzett öntől.

– A kettőnk feladata teljesen más. Én egy műsorszolgáltatót vezettem, Böröcz István pedig egy kiszolgáló szervezetet épít.

– Az évi hetvenhétmilliárd forintból gazdálkodó MTVA-t nem nevezném sima kiszolgáló szervezetnek.

– Nem is az. Óriási gazdálkodó, gyártó és kiszolgáló szervezet, amelynek összerakása hatalmas feladat. Egyébként minden, az MTI és az MTVA közötti szakmai vita – tehát, hangsúlyozom: nem Böröcz István és Belénessy Csaba személyes vitája – a tavaly júniusi megállapodással lezárult.

– Pozícióharc volt az, nem szakmai.

– Január elsejétől az MTVA tanácsadója lettem. Aki hadiállapotot vizionál, annak üzenem: reményeim szerint rádió- és tévéműsorokat is gyártok majd a közszolgálat számára. A magyar történelemről és identitásról szóló Nemzeti nagyvizit című műsort már most felelős szerkesztőként felügyelem.

– Egy állami mamut topvezetőjéből csúcsbeszállító lesz.

– Nem csúcs-, hanem kisbeszállító leszek. A tudásomat ezután a magánszférában hasznosítom, remélem, nem járok rosszul. És nem beszélnék ennyit a múltról, mert lezárult, vége.

– Pedig felettébb érdekes az a múlt.

– Az életem nemcsak abból áll, hogy mások kíváncsiságának eleget tegyek.

– Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumi elnöke az ön felmondása után azt nyilatkozta: „Belénessy értékes és fontos munkát végzett az egységesülő közmédiarendszer kialakításában.” Ön meg máshol azt mondta: „A magyar közszolgálati média átfogó rendszerének kialakítása nem az én hatásköröm és feladatom.” Van ellentmondás.

– Jólestek Balogh László szavai. A médiarendszer kialakítása pedig a médiapolitikusok dolga. Ha azt kérdezi, én így csináltam volna-e, azt válaszolom: szeretek a magam dolgával törődni. Nem foglalkozom azzal, jó-e a médiarendszer, csak azzal, akarok-e dolgozni benne.

– Úgy tudni, Lomnici főbíró híradós kitakarása törte meg az MTI-s karrierjét.

– Ezt a súlyos hibát az MTI és az MTVA emberei közösen követték el, de a törvény értelmében én voltam a felelős érte, és ezt el is vállaltam. De az vesse ránk az első követ, aki egy ilyen hatalmas átalakítás során nem hibázik.

– A Lomnici-ügy fordulópont volt, felszínre hozott problémákat. A szakszervezetek nyílt levélben ezt írták Szalai Annamáriának: „Aggályosnak tartjuk, hogy az MTVA-hoz került hírügynökségi újságírók vezetői a hírügynökségi tevékenységben nem vesznek részt, azt nem ismerik, miközben a napi munkában az irányítást az MTI alkalmazottai gyakorolják. Ők azonban semmilyen munkajogi kapcsolatban nem állnak az általuk irányított MTVA-s dolgozókkal. A rendszer kizárólag azért működik, mert az abban részt vevők a korábbi szokások alapján úgy tesznek, mintha semmi nem történt volna.”

– A munkatársak jól teszik, ha úgy viselkednek, mintha mi sem történt volna. Egy helyiségben dolgoznak tovább, közös munkafolyamat részesei. Nincs itt a világvége, és nem igaz, hogy hozzá nem értők vezetik az MTVA hírrészlegét. Gulyás István hírigazgató régi televíziós, a hírügynökség főnöke, Toót-Holló Tamás pedig az előző szisztémában a terület főszerkesztő-helyettese volt.

– Mármint a szocialista kormányzás alatt.

– Nem. Már én neveztem ki. A most év elején életbe lépett megállapodás és a technológiai szabályok alapján működtethető a rendszer. A szakszervezet pedig mondja a magáét, harcoljon a munkavállalókért, az a dolga. Én viszont, harmadjára mondom: szeretném lezárni az életemnek ezt a fejezetét.

– Nehéz lesz. A jövőben az MTVA-tól kapja majd a megrendeléseit.

– Tudok annyit a szakmáról, hogy hasznosíthassam. Az MTVA emberei szerint a műsorgyártás jó gondolat, tárgyaltunk. A napos oldalra térek vissza, hisz életem nagy részében ott jártam. Amúgy tele vagyok ötletekkel, energiával, azon sem csodálkoznék, ha valahol megint indítanék egy rádiót vagy televíziót. Rengeteg a tennivaló.

– Változtatna valamit az MTVA által felszámolt vidéki tudósítói hálózaton?

– Lényegesen nem. Sajnáltam a regionális stúdiók felszámolását, hisz ott dolgoztam tíz évig, a főnökük is voltam, de az idő eljárt felettük. Nem alakultak ki régiók, és nem kaptak elég megrendelést Budapestről. Az új struktúrában az országos híradók kiszolgálása a városi televíziók feladata. Helyeslem.

– A hírgyártásban mit módosítana?

– Ez most inkább nem árulom el önnek.

– Miért?

– Mert a tanácsadó nem a sajtóval, hanem a megbízóval közli a véleményét.

– Rengeteg kritika érte a közmédia hírműsorait. Immár hivatalos tanácsadóként lehet véleménye. Hitelesnek tartja a hírszerkesztőség műsorait?

– Összességében hitelesnek. És a statisztikák szerint is azok. Megfelelünk a francia „harmadolós” modellnek: 2011-ben a megszólalások hatvanhét százaléka a kormányé és a kormánypártoké, a maradék harminchárom az ellenzéké volt. Ezenkívül: az ingyenes MTI-nek köszönhetően – ez az átalakítás egyik legnagyobb vívmánya – mindenki olvashatja a hírek döntő többségét. A rendszer nem elfogult, csak még összecsiszolatlan.

– Mások mellett Kránitz László, a Közszolgálati Kuratórium szocialista tagja szerint az MTI az ön távozásával esélyt kapott arra, hogy visszanyerje önállóságát, és épp a felmondás világított rá a rendszer működésképtelenségére.

– A politikai viták és vélemények ilyen éles helyzetben az élet velejárói. Továbbra is tartom azt a „hírhedt” mondatot, amelyet a legelső 168 órás interjúban nyilatkoztam önnek, miszerint a közszolgálat legyen lojális a kormányhoz, és tisztességes az ellenzékhez. Rengeteg bírálatot kaptunk, mert az operaház előtti tüntetésről úgy tudósított a Híradó, hogy a riporter mögött nem a tömeg, hanem az üres utca látszott. A történteket a selejt bosszújának minősítettem a közmédium kuratóriuma előtt, utalva a dolgozók gyatra munkájára. Kaptam is érte rendesen. Utóbb a BBC vezérigazgatója egy súlyos hibát követően szintén a hanyag munkavégzésre hivatkozva mondott le. Ott megértették, itt szétszedte volna a sajtó.

– Némi különbség, hogy az operaházas affér után nálunk nem mondott le senki. Sőt. Jut eszembe: a politikusok mit vártak el öntől?

– A különbséget az adja, hogy nálunk egy operatőr rossz helyen állt, és ebből született egy rossz tudósítás. A BBC-nél pedig egy köztiszteletben álló, magas rangú politikust – alaptalanul – szexuális bűncselekménnyel vádoltak meg. Ami pedig a hazai politikusokat illeti: velük mindig is kiegyensúlyozott, tisztességes viszonyban voltam és vagyok is. Onnan ritkán értek átlagon felüli, hamis támadások, nem keserítették meg az életemet. Ha valami nem tetszett nekik, higgadtan meg tudtuk beszélni, és ha igazuk volt, javítottunk. Ezt csinálom harminc éve, ismerem a szereplőket. A régi gárdát azért, mert 1973 óta vagyok a szakmában. Az újat meg azért, mert már a nyolcvanas években kapcsolatom volt az ellenzéki mozgalmakkal.

– A pénteki miniszterelnöki rádióinterjúk során minden héten megjelent pár fotó arról, amint körbevezeti, kávéztatja Orbán Viktort.

– Nem jött minden héten, nem kellett „körbevezetni és kávéztatni”. Orbán Viktor az ország szabadon választott miniszterelnöke, én pedig a szakmai és az illemszabályoknak megfelelően ott voltam, amikor bejött a Magyar Rádióba interjút adni nekünk. Mert, ahogy mondtam: a közmédiának lojálisnak kell lennie a kormányhoz. A mindenkorihoz. Aki ilyen pozícióban azt mondja, hogy nincs kapcsolata a politikával, az hazudik. Úgy nem is lehetne csinálni. De ez a kapcsolat szabályozott legyen, úgy is mondhatnám: tisztességes.