Ahogy ez a feudalizmusban szokás – Herczog Mária a kiszolgáltatottságról és a lefelé taposásról
Az SOS Gyermekfalvak felmérést készített azok után, hogy felfigyelt, 2007 óta növekszik ugyan a gyermekvédelemben élők száma, de nincs elég nevelőszülő. Erről az ellentmondásról 900 embert kérdeztek meg 2017 és 2018 tavaszán annak érdekében, hogy feltérképezzék, miért nem választják többen ezt a hivatást. A fő okok között szerepelt az alacsony anyagi támogatás és a társadalom előítéletessége. Kiderült az is, hogy sokan félnek a saját családjuk reakcióitól is. A felmérés időpontjában 24 ezer gyerek élt gyermekvédelmi gondoskodásban, 64 százalékuk nevelőszülőknél. (A friss adatokat lásd keretes írásunkban – A szerk.) Az SOS Gyermekfalvak közleménye szerint hiába írja elő a törvény, hogy „minden gyermekvédelmi gondoskodásba került, 12 évesnél fiatalabb gyermeket nevelőszülőnél kell elhelyezni”, ez nem tud megvalósulni.
A riportunkban megszólaló Zita története és a nevelőszülők panaszai kapcsán Herczog Mária szociológus, gyermekvédelmi szakember rámutat: az anyagi megbecsültség hiánya mellett a rugalmatlan gondolkodás is jellemzi a rendszert.
– A gyerekek érdekének egyéni mérlegelése helyett általános szabályokat akarnak alkalmaztatni valamennyi nevelőszülőre és a gondoskodásukban lévő gyerekekre. Holott az Európai Bizottság világosan leírta a kitagolás módszertanát részletező ajánlásában, hogy miként lehet az intézményben lakó gyerekeket a családi, közösségi ellátásba bevinni. Az intézménytelenítés egyik fő pillére az állami gondoskodásba adás megelőzése. Vagyis a családokat olyan szolgáltatásokkal kellene erősíteni, amelyek segítik őket a gyerekek ellátásában, biztonságos felnevelésükben. Ez egyfajta kapu is: a jó színvonalú családsegítő és gyerekjóléti szolgáltatások lényegében kapuként gátolják meg, hogy a gyerekek az állami gondoskodás rendszerébe áramoljanak. A kitagolás átmeneti időszak, s ez idő alatt egyszerre kell működtetni a gyerekotthonokat és a nevelőszülői hálózatot. Csak így lehet megelőzni, hogy bárki ellátatlanul maradjon – mondja a szakember, aki szerint különösen fontos lenne, hogy a szakmai protokoll betartásán túl minden egyes gyerekre személyre szabott döntések szülessenek. Ezt egyébként a gyermekvédelmi törvény is előírja: egyéni gondozási-nevelési tervet kell készíteni, azt rendszeresen felülvizsgálni. De ez többnyire nem történik meg szakmailag elfogadható módon. – Mérlegelni kell, hogy a fejlődésük szempontjából mi az optimális. Nem volt értelme például minden nevelőszülőtől megvonni a gyámságot. Mert van olyan nevelőszülő, aki tökéletesen működik gyámként is, és persze van, aki nem. De a differenciáláshoz elengedhetetlen a tisztességes felülvizsgálat és a gyámhivatali rendszer átlátható működése, a partneri együttműködés valamennyi szereplő között, idértve persze a vér szerinti és a nevelőszülőket is. Ez a szemlélet azonban képtelen áttörni. Magyarországon nem egyénre szabott gondolkodás van, hanem érzelemvezéreltség, szakemberhiány és pénzhiány. És nincs felelősség: – Ha a nevelőszülői tanácsadó, a gyám vagy a szociális munkás a gyerek kárára dönt, annak nincs semmiféle következménye – mondja Herczog Mária.
Szavait alátámasztja az is, hogy hiába kerülnek napvilágra a rendszerrel kapcsolatos újabb és újabb botrányok, ezek annak ellenére sem hoztak semmilyen változást, hogy az ombudsman súlyos hiányosságokat tárt föl a kivizsgálásuk során. Felelősségre senkit nem vontak. Az Esze Tamás Gyermekotthon lakóival kapcsolatban például számos panasz érkezett: cigarettázó, drogozó, randalírozó gyerekek tartják rettegésben a környéket. Az ombudsman elképesztő állapotokat talált az intézményben: hiányos személyi feltételeket, leromlott épületet, elhanyagolt szobákat. A szakemberhiány akkora, állapította meg, hogy a gyerekek „kellő kontroll nélkül nevelkednek”. Azóta sem történt semmi.
A nevelőszülők panaszai kapcsán Herczog Mária azt mondja: a konkrét esetekből jól látszik, mennyire érzéketlenek a döntéshozók és mekkora kárt okoz a következménynélküliség.
– Mintha hiányozna belőlük annak átélése, hogy amikor döntenek, egy érző gyerek sorsa van a kezükben. Az alulfizetettség miatt a szakemberek zöme sérült, kiégett, sokan ellenségnek tekintik a nevelőszülőket, és úgy gondolják, hatalmi helyzetüknél fogva autoriter módon viselkedhetnek velük. Ők is kiszolgáltatottak, úgyhogy sokan lefelé taposnak, ahogy ez a feudalizmusban szokás. A területi gyermekvédelmi szakszolgálatoknál nem tekintik partnernek a nevelőszülőt, vagyis a saját kollégájukat, ami nonszensz. Hatalmi szóval megmondják, mi a jó a gyereknek. Eközben bármi megtörténhet a rendszerben, semminek sincs következménye, nincsenek megfelelő elemzések, esetfeldolgozások, nincs érdemi párbeszéd, ahol nem támadni és védekezni, hanem konzultálni kellene, és törekedni a lehető legjobb megoldásra – állítja Herczog Mária.
Szerettük volna megkérdezni Fülöp Attila államtitkárságát, miért nem reagáltak július óta semmilyen formában a Nevelőszülők Országos Közösségének 12 pontos beadványára. Az államtitkár – mint az Emmi, a közigazgatási szerv illetékes vezetője – köteles lett volna harminc napon belül válaszolni. Az állampolgárok természetes elvárása a köz szolgáitól, hogy az adófizetők – akiknek a pénzéből a miniszter, az államtitkár és a hozzájuk tartozó egység is a fizetését kapja – megkeresésére harminc napon belül érdemben válaszoljanak. Azt is szerettük volna megtudni, szakmailag támogathatónak találják-e a beadványt. Tekintettel arra, hogy ezer sebből vérzik a gyerekvédelmi rendszer nevelőszülőket érintő része (is) – erről tanúskodik, hogy már a harmadik ügyben indult ügyészi és rendőrségi vizsgálat a Pest megyei gyermekvédelmi szakszolgálat örökbe adási gyakorlata miatt –, rendkívül fontos volna megismerni a döntéshozók szakmai álláspontját. Eddig nem érkezett válasz a megkeresésünkre.
