Nemzeti kérdezőbiztos

- Milyen az, amikor a Nemzeti Konzultációs Testület konzultál a nemzettel?

– A modern technika eszközeivel élünk: mind a nyolcmillió állampolgárnak kiküldtük a 12 kérdésből álló ívet, amelyre válaszolhatnak.

- Vagyis a testület munkája az, hogy strigulázzák majd a válaszokat?

– A kormány vállalta, hogy segítséget nyújt nemcsak a kiküldésben, de a feldolgozásban is. Az volt a kérés: találjuk ki, miképp lehet az állampolgárok véleményét úgy megismerni, hogy mindenki érezze, az állam kíváncsi a gondolataira több témakörben.

- Tegyük fel: érzi. És aztán?

– Összesítést készítünk, amelyet eljuttatunk a parlamenti képviselőkhöz. De van még egy nem kevésbé fontos eleme a konzultációnak: testületünk valamennyi hazai önkormányzatot arra kérte, véleményezzék az alkotmánytervezetet, az eddig nyilvános dokumentumokat, és levélben reagáljanak minderre.

- Azt értem, hogy rengeteg a vélemény, de megjelenik majd az alkotmány szövegében is? Például ha a nép helyesli a kérdőívben szereplő ötletet, amely szerint „az új magyar alkotmány a közbeszerzésben való részvételt, illetve állami támogatást csak olyan gazdasági társaság számára tegye lehetővé, amelynek tulajdonosi szerkezete átlátható”, akkor az bekerül az alaptörvénybe?

– Erről nem a testület dönt. Köztünk Szili Katalin az egyetlen parlamenti képviselő, külső tagként pedig Lázár János. Bízom benne, a képviselők figyelembe veszik majd a véleményeket, amelyeket közvetítünk.

- Vagy nem. A konzultáció jól hangzik, de valójában súlytalan PR-ötlet.

– Szerintem az lenne súlytalan, ha egyetlen igen-nemmel megválaszolandó népszavazási kérdést tennénk fel egy több száz paragrafusból álló szövegről. A konzultáció a társadalom bevonását jelenti egy nagy jelentőségű nemzeti vállalkozásba.

- Mi alapján állították össze a kérdéssort?

– Több száz kérdésből válogattunk. Nem alkotmányjogi szakkérdéseket akartunk feltenni, inkább olyan fontos társadalmi ügyek kerültek elő, amelyeknek vannak közjogi, alkotmányjogi vonatkozásai, s az elmúlt években sokat vitáztunk róluk. Mint például az adósság kérdése, amely – bár sokan állítják – nem álkérdés.

- Na, ez tényleg nem az.

– Arról van szó: a polgárok akarják-e, hogy az alaptörvény jogi béklyót tegyen a mindenkori kormányok kezére, amelyek hajlamosak arra, hogy költsék a pénzt, a jövendő nemzedékek elől hitelek formájában elvigyék a forrásokat.

- Pontos kérdés, pontos válaszlehetőségekkel. Nem úgy a többinél. Például mit jelent az, hogy „az új magyar alkotmány olyan közös értékeket is vegyen védelem alá, mint a család, a rend, az otthon, a munka, az egészség”? Egyrészt már most is védi. Másrészt meg ki mondaná, hogy ne védje?

– Egyik érték sem önmagában áll, mindegyik ütközik egy másikkal.

- De a kérdésbe sok minden belemagyarázható. Például: ha az emberek szerint a rend fontos érték, akkor támogatják a fiatalkorúak elzárását vagy épp a büntethetőségi korhatár leszállítását. Holott ez nem biztos.

– Ez nem az alkotmány szintje, abban csak az alapértékeket kell védeni. Az, hogy a büntető törvénykönyv milyen szabályokat alkalmaz, később, az alkotmány fényében fog megméretődni. De meggyőződésem: a rend védelme társadalmi igény, amelyet az alkotmányozóknak bele kell venniük a jogrendszer garanciális elemeibe.

- Eddig is benne volt: az alkotmány a közrend védelmét rendőrségi feladatként jelöli meg, és elismeri az állampolgárok jogát a személyes biztonsághoz.

– A polgárok mégis azt tapasztalták, hogy széthullott a közbiztonság. Az állam nem gyakorolta ezt a kötelességét.

- És az mit jelent, hogy az új alkotmány kifejezi „a határon túl élő magyarsággal való nemzeti összetartozás értékét”?

– Ön szerint erről nincs vita?

- Vita az van, de mit jelent ez? Ha támogatom, mit támogatok? A Trianon-törvényt? A kettős állampolgárságot? Vagy a határon túliak választójogát?

– A választójog biztosítása nem következik ebből. Ha erre akartunk volna rákérdezni, van annyi eszünk, hogy azt tesszük.

- Szerintem épp így rafináltabb.

– A témáról idehaza vita folyik, volt népszavazás is, szeretnénk tudni, azóta hol tartunk a magyarság iránti felelősségben. A választójog kérdését pedig a választójogi törvényben kell rendezni, nem az alkotmányban.

- Ilyen logika mentén különösen hiányzik a kérdőívről az Alkotmánybíróságról szóló pont. Annak csak helye van az alaptörvényben!

– Jogtechnikai jellegű a kérdés, hogy az állam milyen módon oldja meg az alkotmányvédelem feladatát: teheti például a jogszabályok betartásával, alkotmányos törvények alkotásával is.

- Ami kényes terület, arról nem kérdeznek, mondván, jogtechnikai ügy, túl bonyolult?

– Nem tartottuk szükségesnek ezt a kérdést feltenni, mert nincs szándék az új alkotmányban az AB jogkörének csorbítására.

- Már csorbították. De helyre is állítják a Lázár-féle módosítás előtti helyzetet?

– Vita folyik a költségvetési jogosítványokról. Meggyőződésem szerint jó, ha költségvetési kérdésekre is kiterjed az AB jogköre.

- Vagyis nem értett egyet Lázárral?

– Egyetértettem vele. Tarthatatlan volt a helyzet, hogy talicskával lehetett közpénzt hazatolni a végkielégítési rendszer segítségével.

- Miért dobták be a gyermekek után járó szavazati jog témáját, ha úgyis látszik – ön nyilatkozta –: az alkotmány elfogadásáig hátralévő idő már nem lesz elég a vita lezárására. Ráadásul az ötletet egyszer már leszavazta a parlament.

– Mert fontos kérdés. A polgárok húsz százaléka nem vehet részt a döntésekben. Felveti azt is: a jövő nemzedékért milyen felelősséget visel az állam, mondjuk amikor adósságot adósságra halmoz. A szülők legalább képviselnék az új generáció érdekét.

- Nem várható el, hogy a politikusok képviseljék, akár bizonyos szavazói rétegekkel szembeszegülve?

– A pártok azt figyelik, mely társadalmi rétegek támogatására számíthatnak. Más szempontokat mérlegelnének, ha a legfiatalabbak voksai is elérhetővé válnának. De más, lényeges kérdések is felmerülnek e vitában, amelyeket eddig nem beszéltünk meg: születik-e majd elegendő gyerek? Kell-e az államnak segítenie a gyereknevelést?

- A kérdések fontosak, csak a válasz nem biztos, hogy megfelelő. Ráadásul eltereli a figyelmet például arról: olyan alkotmány lesz, amelyet csak a Fidesz–KDNP támogat majd.

– A politikai elit húsz éven át nem tudott új alkotmányt elfogadni, noha a meglévő is megkívánta ezt. Most, amikor adottak a feltételek, kötelességünk megtenni. Sajnáljuk, hogy ehhez a nagy nemzeti vállalkozáshoz más pártok nemcsak hogy nem csatlakoznak, de a parlamenti munkában sem vesznek részt. Ha ezek a pártok be sem adják azokat a módosító indítványokat, amelyek tükrözik a választóik gondolkodását, cserbenhagyják őket. Ha ők nem képviselik a választóikat, mi felvállaljuk ezt.

- Jól hangzik, de kétlem, hogy kérnek belőle. Mondjuk az LMP-sek, akik tüntettek is az AB jogkörének csorbítása ellen, s ennek helyreállítása volt az egyik feltételük az alkotmányozásba való visszatéréshez?

– Amikor alkotmányba foglaljuk a fenntarthatóságról, az eladósodottságról szóló elvet, amelyek egy ilyen zöld jellegű párt alapeszményei, mi mást teszünk, mint hogy a választóikat képviseljük?