Nem könnyű, ha az egyik párt nekiáll kordont bontani
Szigorításokra készülnek az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban. Bár a miniszter úgy véli: a tennivalóknak csak egy része büntetőjogi feladat, szükséges a társadalom határozott elutasítása is. És nyugtat: a rendbontók elleni küzdelem nemcsak a Hősök terén folyik. KRUG EMÍLIA interjúja.
Ott lesz majd Gyurcsány Ferenc mellett a szeptemberi chartás nagygyűlésen?
Igen. De nem kötelességből megyek oda, hanem mert azt hiszem: annak, aki a közéletben aktív szerepet játszik, ki kell állnia a rendbontók ellen.
Nem lesznek túl sokan. Önökön kívül egyetlen párt sem támogatta az ötletet.
A felhívás Magyarországnak szólt. Azoknak, akik törvényt, rendet szeretnének, és tudják: a kirekesztés bármelyikünket utolérheti. Ők, vagyis mi vagyunk a túlnyomó többség.
Szerintük Gyurcsány politikai tőkét kovácsol a félelemből. Elhangzanak majd szép beszédek, aztán megint jön a kergetőzés, a dobálózás.
Határozottnak kell lennünk. Lehet azon merengeni, hogy ezt feltétlenül a miniszterelnöknek kell-e kezdeményeznie, de más nem tette meg. Nyugat-Európában a demokrácia alapkérdéseit érintő ügyekben a miniszterelnök és az ellenzék vezetője együtt szokott demonstrálni.
Akkor miért mutogatnak folyton Orbán Viktorra?
Én biztosan nem teszem. De igaz: ha bármelyik parlamenti erő – így az ellenzék – bizonytalankodik a demokrácia alapkérdéseiben, az rossz üzenet. Olyan, mint amikor a szervezetet vírus támadja meg. Eltart egy ideig, amíg beindulnak a védekező mechanizmusok. De tanulunk. A rendőrség máris jobban működik, mint másfél éve, és szerveződik a civil ellenállás is.
Hogy pár száz ember nyolc napon belül gyógyuló sérülésekkel abszolvál egy belvárosi sétát – tán ne tekintsük sikernek.
Ha így lett volna, az inkább kudarc lenne. De nem így volt. Nem siker ez. A rendőrség csak a kötelességét teljesítette, amikor biztosította, hogy mindenki (aki bejelentette) élhessen a békés gyülekezés jogával. A felháborító verbális agresszió nem rendészeti, hanem társadalmi kérdés. Jó lenne a rendbontást teljes egészében megakadályozni, de ez szinte lehetetlen. Persze törvény elé kell állítani az elkövetőket. Sajnos tapasztalható némi bírói bizonytalanság abban, miképp kell az agresszív magatartást (például a tojásdobálást) megítélni.
„Bizonytalanság”? A többség pénzbírsággal megússza.
Az egyik bíróság szerint a korábbi ügyészségi álláspontok alapján az elkövetők „úgy hihették”: tojást dobálni szabad. Ám ugyanez a bíróság pontosan le is vezette, miért büntetendő az, aki tojást vagy követ hajigál a békés tüntetőkre. Ettől kezdve a rendőr, az ügyész, a bíró és persze a tüntető is tudhatja, hogy ez jogellenes.
A jogászok szerint nincs szükség új törvényekre, a meglévőket kell betartatni. De az ügyészség és a bíróság mintha félne ettől.
Bízom abban, hogy senki nem fél. A kormány feladata úgy irányítani a rendőrséget, hogy minden ügyben kiderítse, ki az elkövető, s professzionális előterjesztést tegyen. Ebben a rendőrség fejlődött.
Akkor miért születnek sorra nevetséges ítéletek?
Biztos, hogy nevetségesek? A 2006 ősze óta történtek kapcsán már hoztak ítéleteket, nemcsak garázdaság, de hivatalos személy elleni erőszak vádjával is. És persze más lenne a helyzet, ha az összes politikai erő egy oldalon állna ebben a kérdésben. Nem könnyű, ha az egyik párt nekiáll kordont bontani.
Megint másokra mutogat.
Tényekről beszélünk. Az ilyen párt miként követelheti: tessék szigorúan büntetni? Egységes így a politikai üzenet?
Az hatna a bíróságokra? Maguktól nem tudják, mi a dolguk?
Ne gondoljon direkt összefüggésre. De még a döntéseiben szuverén bíró is nehezen tudja függetleníteni magát a társadalmi közegtől.
Bencze József országos rendőrfőkapitány nyilatkozta: reméli, minden bizonyítható esetet szigorú ítélet követ. Mert amíg nincs komoly büntetés, jönnek a dorongos bűnözők.
Igaza van. Hozzáteszem: nemcsak a büntetés súlyossága visszatartó erő, hanem annak elkerülhetetlensége és gyorsasága is.
A miniszterelnök a minap öszszehívta a közjogi méltóságokat. Volt bármi eredménye?
Amiről a nyilvánosság nem értesült volna, olyat én sem tudok.
Hát az kevés.
A közvélemény jelzést kapott e jelenségek elfogadhatatlanságáról. A kormányfő kifejezte: szeretné, ha a jogértelmezésben nagyobb egység alakulna ki.
Szép. Ez fogja visszatartani a hőbörgőket?
Nem, de ha világossá tesszük, hogy a rendbontás a vélemények kifejtésének elfogadhatatlan módja, az elkövetők köre a „hivatásos zavargókra” szűkül. Ez már rendészeti eszközökkel kezelendő gond. Ők nagyrészt a futballmeccsek huligánjai. Éppen ezért javasolni fogom, hogy kötelező legyen a térfigyelő kamerák elhelyezése a stadionokban. Aki rendbontást követ el, az legyen kitiltható. És vezessük be a névre szóló jegyeket. A tennivalóknak csak egy része büntetőjogi feladat.
Kis János szerint az ellentüntetések betiltatásához vállalni kell a politikai felelősséget. Amihez a kormány nem elég erős.
A rendőrség már július 5. előtt világos instrukciót kapott: „ne vegyen tudomásul” semmiféle demonstrációt, amely mások jogait, szabadságát sérti. Ezt nem leszek rest számon kérni. De az 5-ei tüntetők nem sértettek törvényt. A kívülállók dobáltak.
Esze Tamás, Héjjas Iván, Egei Antal. Ismerős nevek?
Esze Tamás a Rákóczi-szabadságharc egyik vezetője. A többiekre passzolok.
Ők a kuruc.info impresszuma szerint a lap szellemi irányítói. Személyiségi jogi tanácsadójuk „Bárándi Zs. Gergő”. Vicces fiúk – nagyon. A honlapon ők szervezték a melegek elleni attakot. Mialatt a rendőrség a felvonulás útvonalán feltérképezte és részben leszereltette a hulladékgyűjtőket, elszállíttatta az építési törmeléket. Ennyit tehetünk?
Nem, de két éve ez sem volt magától értetődő. Biztos föltűnt, hogy a honlap ma már nem érhető el. Hosszas erőfeszítések révén megértettük az amerikai hatóságokkal: a két ország közötti egyezmények alapján dolguk van vele.
Én mást hallottam. Amerikában élő magyarok megdöbbentek a kormány tehetetlenségén. Önök az amerikai kormánytól kértek segítséget, miközben köztudomású: az interneten megjelenő tartalmat csak a szerver tulajdonosa tilthatja le.
Örülök a civil felháborodásnak, de csak a nemzetközi egyezmények szerint lehet eljárni. Hivatalba lépésem harmadik napján találkoztam az amerikai nagykövettel egyebek között épp ebben az ügyben. A magyar–amerikai jogsegélyegyezményben előírt kezdeményezést megtettük. Korábban elutasították, most helyt adtak neki.
Vagyis nem tehetetlenkedtek?
Egyáltalán nem.
Ha már létezik az az oldal, legalább arra használhatnák, hogy információt gyűjtsenek.
Akinek ez a dolga, megteszi. A harc nemcsak a Hősök terén zajlik.
Benne van az a szomszéd néni is, aki az Andrássy úti lakásban lévő tojásraktárra felhívta a rendőrség figyelmét? Mintha csak rajta múlott volna...
Biztos ebben?
Nyugtasson meg.
Többet nem mondhatok.
Titokzatos. Milyen törvénymódosításra készülnek?
Szigorításokra, határozottabb fellépésre is. Például ha azt látjuk, hogy egy tüntetésen a fellépés „katonás”, és ez félelemkeltő, kell a törvény válasza. Szóba került, hogy szélesebb körben kellene az erőszakra való felhívást mint „előkészületi cselekményt” büntetni.
Öt hónapja miniszter. Kinevezését a keményebb fellépés fontosságával indokolták. Eddig nem nagyon látszik az eredménye. Most a melegek elleni tüntetés, korábban március 15-e torkollott botrányos tömegoszlatásba. A gárdapert harmadszor napolták el, miközben a szervezet őrző-védő kft.-t hozott létre.
Jogállamban nem várható egy új minisztertől, hogy más bírói ítéletek szülessenek, vagy megszűnjön a törvénysértés. Az én feladatom a rendőrség irányítása és a jogalkotás. A korábbinál határozottabb elvárásaim vannak a rendőrséggel szemben. Már látszik a hatás. A parlamenti nyitányra az asztalon lesznek a törvényjavaslatok is. A jogállam megvédi magát és polgárait.
A gárda pere lezárulhat minisztersége ideje alatt?
Remélem. De nem tudhatom. Hogy a következő tárgyalást a jövő héten vagy három hónap múlva tartják-e, az a bíróság döntésén múlik.
És azt sem tudja, meddig lesz miniszter. A mai világban...
Az országnak törvényes kormánya van. Miért görcsölnék ezen? De komolyra fordítva: mindenkinek rossz, ha a bírósági eljárás bármely ügyben elhúzódik. A fővárosban és Pest megyében ma sok az elfogadhatatlanul hosszú eljárás. Ez nem mehet így tovább. Az Igazságszolgáltatási Tanáccsal közösen dolgozunk a változásért.