Nem hihetünk többé a rendőrségnek?
Kovács Tamás még legfőbb ügyészként levélben kérte Pintér Sándor belügyminisztert, hogy „munkatársai előtt szíveskedjék világossá tenni, a hamis statisztikai adatszolgáltatás miatt a büntetőjogi felelősségre vonás a jövőben elkerülhetetlen”. A meghamisított rendőrségi adatok Kovács szerint már a bűnügyi statisztika hitelességét veszélyeztetik.
A rendszerváltás óta a mindenkori kormányok, belügyminiszterek és rendőri vezetők az Egységes nyomozóhatósági és ügyészségi bűnügyi statisztika (ENYÜBS), illetve annak előde, az Egységes rendőrségi és ügyészségi bűnügyi statisztika számaival bizonygatták munkájuk eredményességét. Máskor ugyanezen statisztikákból kiolvasható „jól látható eredménytelenséggel” igazolták egyes rendőri vezetők leváltását is. És mindig a bűnügyi statisztika számaival bűvészkedtek az illetékesek, amikor még több pénzt akartak kiharcolni a testületnek a költségvetésből.
Az ENYÜBS azoknak a bűncselekményeknek az adatait (a különféle bűncselekmények, az elkövetők és a sértettek számát, az okozott kár összegét, a rongálási kár nagyságát és a többi) tartalmazza, amelyekben a nyomozó hatóság így vagy úgy, de már befejezte a nyomozást. A statisztika attól egységes, hogy a cselekmények büntetőjogi besorolását minden hatóságnak ugyanúgy kell alkalmaznia, eltérő jogértelmezés esetén pedig a Legfelsőbb Bíróság határozatban mondja ki, hogy mit és hogyan kell értelmezni és alkalmazni a gyakorlatban.
Ez a statisztika azonban – bár a politikusok is előszeretettel hivatkoznak rá – a legkevésbé sem alkalmas a bűnözés és a közbiztonság aktuális állapotának bemutatására. Nem derül ki belőle például egyértelműen még az sem, hogy az előző évben hány bűncselekmény történt az országban. Bűnügyi statisztikai értelemben például az 1998 februárjában Budapesten meggyilkolt Fenyő János „még él”, mivel a gyilkosainak felkutatására elrendelt nyomozást néhány éve újra megnyitotta a rendőrség, és azóta sem zárta le, a Fenyőgyilkosság statisztikai számbavétele így még nem történhetett meg, Fenyő áldozatként nem jelent meg az ENYÜBS-ben.
Az ENYÜBS követő statisztika, csak többéves tendenciák kimutatására, elemzésére alkalmas. Rövid távon nem lehet belőle messzemenő következtetéseket levonni sem a bűnözés alakulásáról, még kevésbé a nyomozó hatóságok eredményességéről, eredménytelenségéről. Ennek ellenére eddig egyik kormány és rendőri vezetés sem hagyta ki a lehetőséget, hogy az önfényezésre használja az ENYÜBS-t, ha a statisztikában az „ismertté vált bűncselekmények száma” csökkent az előző évihez képest. Volt olyan budapesti rendőrfőkapitány, aki vezetői értekezleten jelentette be: meneszti azt a kerületi kapitányt, akinél az ismeretlen tettesek ellen indított nyomozások legalább ötödét nem derítik fel. Meg is tette. A következő évben látványosan javultak minden kerület statisztikai mutatói.
Tanulmányokat lehetne írni a rendőrségi statisztikák hamisítási technikáiról, amelyeket oly mértékben tökéletesítettek, hogy azt mára már a Legfőbb Ügyészség is megelégelte. Kovács Tamás még legfőbb ügyészként levélben számolt be 2010 augusztusában Pintér Sándor belügyminiszternek a rendőrség statisztikai adatszolgáltatása törvényességének és szakszerűségének ellenőrzésére elrendelt ügyészségi vizsgálat eredményéről. Mint írja, az ENYÜBS-rendszer adatelemzése során olyan „adattorzulásokat” tártak fel, döntően a rendőrség saját hatáskörben meghozott, nyomozást megszüntető, illetve felfüggesztő döntései között, amelyek „komolyan veszélyeztetik a bűnügyi statisztikák hitelességét” - írta a
Népszabadság. <br />Kovács levele azonban nem csupán „egyszerű tájékoztatás” volt a rendőrségi statisztikai trükközéseket nyilván jól ismerő egykori rendőri vezetőnek, immár második ciklusát töltő belügyminiszternek. A legfőbb ügyész nyomatékosan felhívta a miniszter figyelmét: „több jel is utal arra, hogy az eljárási, az iratkezelési szabályok megszegésére az adatszolgáltatás szándékos torzítása érdekében kerül sor”. Megállapításuk szerint a statisztikahamisítás oka az, hogy a nyomozó hatóságok az eredményesség mércéjének még mindig az ENYÜBS-t tekintik. Levele végén Kovács Tamás nyomatékosan arra kérte a belügyminisztert, „szíveskedjék világossá tenni, hogy a hamis statisztikai adatszolgáltatás miatti büntetőjogi felelősségre vonás a jövőben elkerülhetetlen”.
Fontos azért itt megjegyezni, hogy Kovács Tamás ezt a levelet megírhatta volna már közvetlenül hivatalba lépése után is, a 2006 óta hivatalban volt összes igazságügyi és rendészeti miniszternek. Sőt már az ő előde, a most második ciklusát töltő Polt Péter is írhatott volna azonos tartalmú levelet az első belügyminiszteri ciklusát vele együtt töltő Pintér Sándornak és az ő utódának. sőt, Polt elődje, Györgyi Kálmán is írhatott volna hasonló figyelmeztetést az ő idején hivatalban volt belügyminiszterek bármelyikének.
Valószínűleg most érte el a rendőrségi statisztikák hamisítása azt a mértéket, ami mellett már a legfőbb ügyész sem mehetett el szó nélkül. Igaz, Kovács Tamás nem indított büntetőeljárást statisztikahamisításért, noha a hamis statisztikai adatok közlése ma is bűncselekménynek számít. Bennfentesek szerint azonban hivatali ideje végén Kovács már nem akarta vád alá helyezni az ország rendőri vezetőinek nagy részét. Márpedig ha a törvény betűje szerint jár el, ezt kellett volna tennie.
A Legfőbb Ügyészség országos vizsgálata ugyanis tízezres nagyságrendben tárt fel hibákat, hiányosságokat, szándékos torzításokat (statisztikahamisítást). Évi 400 ezerhez közeli bűncselekményszám mellett ekkora mennyiségű valótlan adat viszont már valóban a statisztika egészének a hitelességét kérdőjelezi meg. S ezeket a hamisításokat sok esetben éppen azokban a nagy számban előforduló, viszonylag kisebb súlyú bűncselekményfajtákban követik el, amelyek a legtöbb bosszúságot okozzák az embereknek.
