Nem elég túlélni

– Nem láttam a választás éjjelén a Jókai utcai MSZP székházban. Hol volt?

– A szegedi pártszékházunkban ünnepeltünk sírva.

– Pártja vezetői együtt álltak ki a sajtó elé.

– Úgy tudom, a Jókai utcában csak a lista első öt jelöltje nyilatkozott.

– Mögöttük ott álltak a szocialista elnökség tagjai.

– Hát lehet.

– Beszédes. A választmányi felszólalások visszatérő motívuma volt, hogy a párt vezetői miért nem vállalják a felelősséget a kudarcért.

– A múlt szombati választmányi ülés előtt aggódtam kicsit amiatt, hogy nagyon rövid idő telt el a választás óta, nem csillapodtak még az érzelmek. Ehhez képest azzal zártam az ülést: az MSZP erejét mutatja, hogy őszinte, előremutató vitát folytattunk.

– Még nem válaszolt a kérdésre.

– Mesterházy Attila önkritikus, kritikus beszéddel nyitotta meg a választmányi ülést. Felvetődött, hogy az elnök, illetve az elnökség lemondásának felajánlása fontos gesztus lett volna, de a felszólalók azt is hozzátették, hogy ezt a választások éjszakáján kellett volna megtenni. Speciális helyzetben vagyunk, uniós és önkormányzati voksolás áll előttünk. Október 11-én, az önkormányzati választás utáni szombaton hívjuk össze a tisztújító kongresszust. Nálunk az új tisztségviselők megválasztása hosszadalmas folyamat, legalább két hónapig tart, hiszen nemcsak a párt, hanem az alapszervezetek, a megyék vezetőit is érinti.

– Nagyon vigyáz a szavaira. Az uniós választás miatt ennyire óvatos?

– Szerintem eddig is elég keményen fogalmaztam. De nem pusztán személyi kérdésekről van szó. Bárcsak annyira egyszerű lenne, hogy valakiket leváltunk és minden rendben lesz! Ennél sokkal összetettebb kihívás előtt áll a magyar baloldal. Radikális változásra van szükség.

– Akkor ne kerülgessük a forró kását: vállalhat-e aktív szerepet a változásban a jelenlegi elnök és az elnökség?

– Ez fog kiderülni a következő hónapokban. Ha a jelenlegi pártvezetők csupán túlélni akarják a helyzetet, és nem tanulni a hibákból, akkor nem. Programot kell letennie az asztalra mindenkinek, aki az MSZP-ben párttisztségre pályázik. Mesterházy Attilának ugyanúgy, ahogy a helyi alapszervezetek vezetőinek is. Szerintem senki nem lehet sikeres az MSZP-ben, aki az orbáni „Folytatjuk!” – politikáját tűzi a zászlajára.

– Sokan önt is alkalmasnak tartják az MSZP vezetésére. Vállalná?

– Még nem foglalkozom a tisztújítással és azzal, hogy abban nekem milyen szerepem lesz. Nem egyszemélyes munka áll előttünk. A következő időszakban kiszorítósdira nincsen mód, se lehetőség. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy a szervezet jelenlegi struktúrája, erőforrásai, intellektuális képessége nem elegendő ahhoz, hogy a problémát megoldjuk. Nyitottnak kell lennünk. A következő pártelnök és vezetőség olyan kihívásokkal fog szembesülni, amilyenek még nem voltak az MSZP életében.

– Azt mégis bejelentette, hogy indul a szegedi polgármesteri posztért. Eközben azzal az egyszerű kérdéssel miért nem foglalkozik, hogy vállalna-e pártja irányításában is szerepet.

– Mert nem ugyanazok a körülmények. Azért vállalom a polgármesteri jelöltséget, mert a sikerhez adottak a feltételek: jól működő, hosszú évek óta együtt dolgozó, egy irányba húzó csapattal dolgozom együtt, amelyben nem a lojalitás a legfontosabb szempont, hanem, hogy tehetségével ki, mit tud hozzátenni a sikerhez. Ez megjelent a szegedi eredményben is.

– Vagyis a vállalás nem elég, kell hozzá egy csapat.

– Így van. Az MSZP és a baloldal sikerre vitele nem lehet egyetlen ember feladata és felelőssége.

– Május végére pártgyűlést hívtak össze, hogy folytassák az értékelést.

– Az kibővített választmányi tanácskozás lesz, amilyen a múlt szombati is volt. Addigra ismert lesz az uniós voksolás eredménye. Még világosabb lesz a helyzet, hiszen önállóan indulunk és arányos, listás lesz a voksolás. Értsük meg: eddigi választóinkat az bizonytalaníthatja el, ha azt állítjuk, minden rendben van velünk.

– Elvileg akkor úgy is dönthetnek, hogy előrehozzák a tisztújítást?

– Ezzel nem számolok. Az MSZP jelentős többsége azt akarja: előbb ezt a két választást harcoljuk végig. Félreértés ne essék, ha nem kellene korteskedni, akkor én is más forgatókönyvben gondolkodnék.

– A választmányon állítólag elhangzott, hogy Mesterházy vezetése alatt túlságosan központosított lett az MSZP, kiszorultak a különféle irányzatok, „súlytalan” emberek kerültek az elnökségbe. Ez volt a kudarc egyik oka?

– Önmagában egy párt működésével a választók nem törődnek. De egy szervezet belső élete kihat a hitelességére. Arra, hogy mennyire nyitott, befogadó, innovatív és érti-e a társadalom elvárásait.

– Azt mondta, a Fidesz becsapta a kistelepülésen élőket, ám a szocialista párt válaszait a falvakban élők nem tartották hitelesnek. Miért?

– Rengeteg hibájával együtt a szocialista kampány nem volt a korábbiaknál sokkal rosszabb. De mintha nem értettük volna meg, mit jelent az orbáni centrális erőtér. Pedig egyértelmű a recept: végy kétmillió választót, tartsd őket mindenáron egyben, alakítsd át a választási rendszert, hogy a választók 25 százalékának voksával is kétharmadot nyerhess, és intézd úgy, hogy a veled elégedetlenek, a protesztszavazók ne egy irányba szavazzanak. Bizonyára, mindenkinek feltűnt, hogy a Fidesz nem ütötte a Jobbikot. A mi szavazóink egy részét Vonáék vitték el. Magyarországon iszonyatos a nyomor, tízmillió emberből négymillió a létminimum alatt él. Ezek az emberek csalódtak a Fideszben, ezért vesztettek Orbánék több mint félmillió szavazatot. Óva intenék mindenkit attól, hogy a radikalizmushoz forduló szavazókat lefasisztázza. Ők nem kötődnek a szélsőjobbos eszmékhez. Eközben nagy hiba volt, hogy nem foglalkoztunk a Jobbikkal. Mi Szegeden folyamatosan ütöttük őket, nálunk nem is növelték szavazataik számát.

– De ez nem elég, tartalom is kellene ahhoz, hogy megakadályozzák a szélsőjobb előretörését.

– Egyetértek. Össze kell raknunk az orbáni világgal szembeni Magyarország sokszínű történetét. Nem lehet pusztán szakmai, pragmatista
alapon politizálni.

– A választmányban állítólag felmerült, hogy az MSZP-nek rendpártinak kellene lennie. Egy szélsőségeket utánzó szocialista pártra miért lennének vevők, ha ott az „eredeti” radikális párt is?

– Szó nincs arról, hogy az MSZP-ben bárki azt gondolná, hogy jobbra kell fordulni, vagy át kellene venni szélsőjobbos szövegeket. Mégis figyelnünk kell arra, hogy létbizonytalanság van az országban, rossz a közbiztonság. Adósok vagyunk egy vállalható romaprogrammal. Az északkelet-magyarországi településeken magas a cigány népesség aránya. Homokba dugnánk a fejünket, ha azt mondanánk, nincsenek ott konfliktusok. Bebizonyosodott a törvényszerűség, hogy a nyomor és a kiszolgáltatottság destabilizálja a demokráciát, de stabilizálja a diktatúrát. Ahol nagy a szegénység, meg lehet venni az emberek szavazatát néhány száz forintos rezsicsökkentéssel, választások előtt beindított közmunkaprogrammal. Orbánék kihasználták a szerencsétlen sorsúak helyzetét és minden eszközzel manipulálták őket, emellett segítették, hogy a Jobbik minél többjüket hódítsa el tőlünk. Nem azt állítom, hogy populizmussal kell előznünk a szélsőjobbot, de szólnunk kell a leszakadókhoz. A Jobbik szavazóinak többsége nem szélsőséges, csak reménytelen helyzetű.

– Azt is mondták, meg kell erősíteni az MSZP kistelepülési jelenlétét, nyitniuk kell a civil szervezetek felé, és „alternatív nyilvánosságot” kell teremteniük, hogy mondanivalójuk mindenkihez eljusson. De mi az üzenet?

– A demokrácia, a jogállam, a nyugatosság, a szabadság, az igazságosság jelszava egymillió kétszázezer szavazót vonz. Nekünk, a szabadság népének tudomásul kell vennünk, hogy csak akkor leszünk 2,5 millióan, ha lehetővé tesszük, hogy sokmilliónyi ember ne a napi megélhetéssel, a reménytelenséggel küzdve élje az életét. Üres gyomorral nehéz szeretni a demokráciát. Ma Magyarországon nemcsak a demokrácia, hanem a szolidaritás is kevés. És nem lesz demokrácia szolidaritás nélkül. A szabadság és a demokrácia budapesti és szegedi népének – mert jószerivel csak ennyien maradtunk – meg kell értenie: soha nem leszünk többségben, ha nem tudunk reményt nyújtani a nélkülöző, reménytelen, sokszorosan csalódott, kiábrándult többségnek.