Nem csak a húszéveseké a világ
Az ENSZ Közgyűlésének határozata alapján először 1991-ben rendezték meg az Idősek Világnapját október elsején, 1999-ben pedig hasonló elnevezésű éves rendezvénysorozatot tartottak. Az intézkedés célja, hogy középpontba helyezzék a méltóságteljes öregkort, valamint az idősöket visszaintegrálják a gazdaságba. Európában az aktív munkaerő csökkenése miatt egyre nagyobb hangsúlyt kap az idősek foglalkoztatása, ezzel is pótolva a munkaerőhiányt valamint segítve a teljes értékű élet fenntartását. A Föld közel 600 millió lakosáról van szó, mely szám egyes becslések szerint húsz éven belül megkétszereződik.
Erre a napra emlékeztek Újpesten immár hagyományosan megrendezett előadással Kiss Péter, országgyűlési képviselő és a helyi MSZP-szervezet elnök, dr. Trippon Norbert védnöksége mellett. Az Ady Endre Művelődési Központban megtartott esemény zsúfolt teltházat vonzott jelezve: múlhatatlan igény van az önfeledt kikapcsolódásra. A közönség nem csak a helyi idősekből állt össze, a szomszédos 13. kerületből érkezett vendégek is „zárták a sorokat”.
Kiss Péter köszöntő szavaival elsőként örömét fejezte ki, hogy ennyien eljöttek és közösen örvendenek annak a hagyománynak, hogy egy pillanatra, az Idősek Világnapján megálljanak egymás felé fordulva a figyelem és a szeretet kölcsönös tiszteletével.
S volna dolguk a következő generációkkal is, mert nekik is át kell adni, hogy ebben a furcsa világban, ahol a pénz beszél, a vad könyöklés visz előre, milyen sokat is számít az embernek, ha társakra lel, mert nagyon magányos tud lenni az ember szeretet és társak hiányában. A vendéglátó kitért arra is, hogy ha a fiatalokat fel kell vértezni azzal a tudással, amivel a jelenlévők rendelkeznek, hogy figyelni kell egymásra. Az élet ebben az értelemben befektetésből áll, például az egymásnak adott szeretetből a amennyiben ezt nem tanulják meg a fiatal generációk, akkor ennek hiányában szegényebbek és sebezhetőbbek lesznek ebben a világban. Az időskort nem veszteségként kell megélni, vélte Kiss Péter és az indiánregényekből hozott elő szemléletes példát. „Biztosan vannak önök között is olyanok, akik eligazodnak az indián-könyvekben, azok igazolhatják, hogy akiket az ’Old’, vagyis öreg jelzővel illettek, azoknak nem az életkorára utaltak ezzel, hanem a tapasztalatukra, hogy ért a dolgához és tekintélye van a közösségében. Amennyiben az idősek napján ennek a szellemében ünnepelünk, akkor azt hiszem, hogy rátapintottunk a lényegre, hiszen tekintélye annak van a családban, az életútjáért, amit a családban, a baráti körében, akár azért, amit a munkájában, a szakmában, a családban, akire érdemes odafigyelni, mert olyan tudással és tapasztalattal rendelkezik. A sok nyűg között, mert bizony van ebben az országba most elég nyűg, kiszámíthatatlanság, ezt a napot őrizzük meg a felhőtlen jókedv napjának. S erre szükség is van ebben a világban, hogy néha ne a nyugdíjon és a kifizetendő csekkeken járjon az eszünk, szóval ebben a vérzivataros helyzetben jobb kicsit a szórakozásnak szentelni a figyelmet.”
Külön köszöntötték az idős-szervezetek megjelent vezetőit is: a budapesti nyugdíjasok és a Sárgarózsa Klub vezetőit, a nyugdíjasok országos szervezetének tiszteletbeli elnökét, valamint a szocialista párt nyugdíjas tagozatának az elnökét. Mindezek után Gergely Róbert közvetlen professzionalizmussal előadott szólóestje következett, a jelenlévő közönség önfeledt szórakoztatására.
