Nem a férfiak gonoszak

– Ha legközelebb jövök castingra, még a női fizetést is elfogadom – ironizál Csizmazia Zoltán.
A főváros tizenharmadik kerületi munkaügyi központjában vagyunk, itt vár sorára a férfi. Háromhavonta kell megjelennie.

– A nők munkahelyen kívül is dolgoznak, mégis kevesebbet kapnak. A világon mindenhol kialakult ez a hierarchikus rendszer. A hagyomány az hagyomány.
Az ötvenkét éves Csizmazia úr harmincöt évig dolgozott egy híradástechnikai cégnél, ahol jelentősek voltak a bérkülönbségek.

– A nők tranzisztorokat forrasztottak, a paneleket bízták rájuk, míg a vázkábelezést és a telepítést a férfiak kapták. Más típusú munka, a fizetésbeli eltérés ebből adódott. Ma is a nőknek adják a közszolgálati állásokat, a férfi pedig mehet építkezésre minimálbérért.
Arrébb baráti pár várakozik.

– A fizetés attól függ, melyiknek milyen iskolája van. Én ismerek olyat, ahol a nő többet keres, mint a férfi – tudjuk meg Babér Józseftől. – A nők dolga a család ellátása. Az asszony ősidők óta a gyerekkel foglalkozik. Ha akar dolgozni, megteheti. De mivel ott az a „kis” kötelesség, kevesebb ideje marad munkára, kevesebbet is fog keresni – osztja meg Babér úr az örök igazságot.
Régi ismerősét, a negyvennyolc éves Csonka Ildikót kísérte el „munkát keresni”.

– A nőnek a család mellett a helye – erősíti meg az iménti gondolatot.
Munkahelye megszűnt, egyik napról a másikra került utcára egy öregek otthonából.

– Tizennégy éven át, napi tizenkét órában dolgoztam havi hatvanezerért. Nem volt karácsony, hétvége, ünnepnap. Gyerek mellett nem is lehetett volna.
Jönnek-mennek az álláskeresők. Pataki Ágnes közgazdasági középiskolai végzettséggel és két poronttyal próbálkozik.

– Elvégeztem egy fotós sulit, de a gyerekek mellett nem találok munkát. A férfiak azért kapnak több pénzt, mert a nő a szülés miatt kiesik a munkából. A terhet pedig, hogy eltartsa a famíliát, rá kell tolni valakire. Egy férfi még család mellett is jóval szabadabb. A napi rutint, főzést, bevásárlást a nő végzi, a férfinak a munka az első. Egy állásinterjún pedig már az első kérdés csapda: van gyerek? Egy vagy kettő? Ha beteg, ki vigyáz rá? Hiába mondjuk, hogy a nagyszülők, ha lázas, úgyis az anyának kell orvoshoz vinnie. Korábban tíz évig olvasószerkesztő voltam, de amikor az első gyerek megszületett, abba kellett hagynom a munkát.
Odébb középkorú asszony dől a pultnak. Pénzügyi területen dolgozott.

– A fizetés tekintetében sosem volt gondom abból, hogy nő vagyok. Igaz, nálunk csak asszonyok dolgoztak. Szülés után a munkahelyemen még azt is felajánlották, hogy kifizetik a bébiszittert, csak menjek vissza. Közben elsodortak a családi események, az ajánlatot nem tudtam elfogadni. Akiket ez a fizetési helyzet zavar, azok anyák és háztartásbeliek lesznek olyan férfi oldalán, aki biztosítja nekik az anyagi hátteret. Aki pedig dolgozna, igyekszik olyan céget keresni, ahol nem olyan vészes a fizetésbeli különbség. Ezt sem a társadalom, sem a gazdaság nem szabályozza. Lehet hőzöngeni, de semmit sem tehetünk ellene.
Egy 2007-ben az Európai Szociális Alap támogatásával tízezres reprezentatív mintán készült kutatás szerint a férfi és a női bérek között átlagosan tizenkilenc százalékos az eltérés.

– De nemcsak a diszkrimináció miatt. Nem feltétlenül arról van szó, hogy egy munkahelyen szemét a főnököm, és mert nő vagyok, kevesebb bért ad ugyanazért a munkáért. Ilyen rettentő ritkán fordul elő – mondja Borbély Szilvia közgazdász, a béregyenlőségi projekt egyik vezetője.
– A fő ok a gyermek.
A nők és a férfiak fizetése közötti rés a gyermekteleneknél kilenc, egy gyereknél tizenkettő, kettőnél huszonöt százalék. Ráadásul túlóra, prémium vagy többletteljesítményért járó kereset esetében egy kétgyerekes anya kevésbé tud pluszmunkát vállalni – magyarázza Borbély.

És nagyon nem mindegy, hogy egy nő a köz- vagy a versenyszférában helyezkedik el.

– A női vezetők ritkábban választják a multinacionális ágazatokat, miközben ott jóval magasabbak a fizetések, már egy középvezető is majdnem egymilliót kap.
A közszférabeli munkavállalóknak viszont hatvan-hetven százaléka nő, ott az igazgatóknak is alacsony a fizetésük.
Borbély Szilvia megjegyzi: azért a diszkriminációs hatásnak is tulajdonítható a fizetésbeli különbség.

– Ha egy szerény, húszéves leányka elsőként tárgyal a nagyfőnökkel, jóval kisebb az alkuképessége és a tapasztalata. Bár ez egy húszéves fiúra is igaz, de még egy női főnök is másképp néz rá: biztos nagyobb karriert csinál, és biztosan nem megy szülni. Ez mind szubjektív. Egy negyvenes hölgy nyilván rutinosabban tárgyal, és jobban védi az érdekeit. Egy ötvenévessel szemben pedig nincsenek szülési előítéletek, nála a közelgő nyugdíj árnyékolhatja be az interjút.
Budapesten a legnagyobb, 19,4 százalék a fizetési különbség. A vidéki nagyvárosokban és megyeszékhelyeken harminc, községekben „csak” tizennyolc százalék a differencia.

Kopp Mária, a SOTE Magatartástudományi Intézetének igazgatóhelyettese mondja: a magas végzettségű, gyereket vállaló nőkkel szemben rendkívül erős diszkrimináció érvényesül. A Tárki egyik felmérése szerint súlyosabb, mint a romákkal szembeni. Pedig amúgy jóval több babát szeretnének.

– A hároméves gyed és gyes az alacsonyan iskolázott, szerény jövedelmű rétegeknél jelentős kompenzáció, a szegényebb területeken ezzel szinte kényszerítik a fiatal nőket a gyerekvállalásra. Ott harmincezer forint komoly összeg, de egy tanult nő számára megalázó – magyarázza Kopp Mária. – Ezért utóbbiaknál megszületnek a tervezett gyerekek, előbbieknél kevésbé.
A szakember hozzáteszi: a gyerek hatása még az idősebb nőknél is érvényesül, hisz eleve mások az előrejutási lehetőségeik.

Bár a nők képzettsége, diplomázottsága, nyelvtudása nem marad el, sőt meghaladja a férfiakét, ebben a helyzetben a gyerekes asszonyt foglalkoztató munkaadó is hátrányba kerül.

– Ha egy kisvállalkozótól egy vagy két alkalmazottja szülni megy, bezárhatja a boltot. Ezért lenne fontos kompenzálni őket, ha gyermekes nőt alkalmaznak. Szerencsére akadnak családbarát munkahelyek, ami gazdaságilag is előnyös. Nívós vállalatok rájönnek: hosszú távon nekik is érdekük, hogy a nők számára összehangolják a családi életet és a munkát, mert ezek erősíthetik egymást: a gyermekes nők a munkában is kiszámíthatóbbak, megbízhatóbbak.

– A világgazdasági válság kitörése óta jó néhány olyan gazdasági elemzés látott napvilágot, amely szerint a nők jelenléte a tőzsdei cégek és a biztosítók vezető testületeiben kockázatcsökkentő, profitnövelő hatású – ezt már Gurmai Zita, az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezet elnöke mondja. – A munkaadók mégis másképp tekintenek rájuk. Ezért harcolni kell a nyílt diszkrimináció és a munkakörök szerinti szegregáció ellen. Fel kell lépni a „nőkkel kevesebb pénzben is meg lehet alkudni” szemlélettel szemben. Ehhez erős jogvédelmi szabályozás és hatósági jogkörökkel ellátott jogvédelmi szervezetek szükségesek. Az oktatáspolitikának pedig ösztönöznie kell a nőket arra, hogy nyugodtan legyenek mérnökök, matematikusok, informatikusok, és kérjék meg a munkájuk árát. A munka és a magánélet összeegyeztetése ne csak szlogen legyen, hanem állami és vállalati óvodákkal, bölcsődékkel, adókedvezményekkel alátámasztott mindennapi valóság. Ott születik ugyanis több gyerek, ahol a nők gyorsan és biztonságosan visszatérhetnek a munkaerőpiacra, ahol biztosak lehetnek abban, hogy az anyaság nem vezet munkanélküliséghez, diszkriminációhoz, alacsonyabb bérhez.
Gurmai hozzáteszi: a közszférában, a fix bértáblával és előmeneteli rendszerrel működő cégeknél a kemény szabályozás miatt kissé visszaszorult a nyílt diszkrimináció.

– De a bújtatott formák ma is jelen vannak. Bizonyos cégeknél egy-egy munkakört csak nők láthatnak el, alacsonyabb bérért. A nagy bérolló statisztikailag annak is tulajdonítható, hogy több nő dolgozik alacsony bérezésű és presztízsű szektorokban. Az üvegplafonhatás pedig arról szól, hogy a társadalom szerint bizonyos munkák, különösen a vezetői állások „nem nőknek valók”.