Navracsics Tibor: „Jobban szeretném, ha civil lenne a politika”
Minél keletebbre vagy délebbre megyünk Európában, annál inkább jellemző, hogy a tagállamok ellenzéki, vagy kormánypárti politikusai Brüsszelt tekintik döntőbírónak - mondta a volt uniós biztos.
Navracsics Tibor volt Fiala János egyik vendége a ma reggeli Keljfeljancsiban. A műsorvezető egyebek mellett arról kérdezte a volt EU-biztost, mennyire gyakorlat Európában, hogy a tagállamok pártjai, illetve médiaszereplői a nekik nem tetsző helyi folyamatok miatt Brüsszelért kiáltanak, afféle központi mentőövként tekintve az Európai Unióra.
Navracsics elmondása szerint az alapító országok többségének kivételével eléggé általánosnak tekinthető, hogy a tagállamok fent említett szereplői afféle fellebviteli bíróságként tekintenek az unió központjára, illetve annak tisztségviselőire – minél keletebbre vagy délebbre megyünk Európában, annál inkább így van ez. Példaként azt az esetet hozta fel a volt biztos, amikor meghívták a spanyol parlament alsóházának oktatási bizottsági ülésére, ahol a kormány és az ellenzék is azt várta tőle, kvázi döntőbíró legyen az oktatási reform ügyében. – Súlyos szereptévesztés lenne ilyenkor állást foglalni valamelyik fél mellett – mondta Navracsics Tibor, aki szerint ilyen esetben a kompromisszum előmozdítása a fő cél. – Az Európai Bizottság nincs felkészülve arra, hogy politikai állásfoglalásra ösztönözzék, igyekszik távol maradni a politikai vitáktól, csak egyértelmű jogszabálysértés esetén avatkozik be – így Navracsics. A politikai harcok terepe sokkal inkább az Európai Parlament, amelynek eszközei is vannak a politikai célok elérésére, például vizsgálóbizottságot hívhat létre, határozatot hozhat, jelentést készíthet, illetve szankciókat sürgethet bizonyos ügyekben. Ezeket a döntéseket aztán az adott ország ellenzéke otthon érvként használhatja.
S hogy mennyire befolyásolja az országról alkotott képet az, ha uniós szervezetekhez fordul belpolitikai ügyekben? Navracsics Tibor szerint bár a kelet-európai országok esetében „izmos hagyománya van” a külföld felé fordulásnak, „a nagy kirakósban” ennek nincs perdöntő jelentősége már. Az Európai Bizottság hozzáállásáról szólva a volt biztos elmondta: a hagyományosan és elsősorban jogi-szakmai viszonyulásba a politikailag markánsabb vonalat képviselő Hans Zimmermann és Vera Jourova megjelenése némi változást hozott.
A kérdésre, hogy próbáltak-e konkrét ügyekben beavatkozást elérni nála EB-tag vagy akár miniszterkorában különböző piaci szereplők, illetve magánszemélyek, Navracsics elmondta, rendre elhárította az ilyen kéréseket. Szerinte egyébként nemzetkarakterológiai sajátosság lehet, hogy személyes ügyeink elintézését is általában a politikusoktól várjuk, illetve afféle háziorvosként tekintünk a közügyek intézőire. Ugyancsak magyar sajátosságnak tartja, hogy a magyar köznyelv, közgondokodás a politikát egyértelműen a hatalom világának tartja – de szerinte egy utca takarításának megszervezése legalább annyira politikai ügy, a köz javára való foglalatosság. „Jobban szeretném, ha civil lenne a politika” – így Navracsics Tibor, aki szerint ugyanakkor rövid távon nem várható különösebb változás ebben a tekintetben. Úgy véli, az átalakulás kulcsa abban rejlik, hogy az 1990 utáni nemzedékek milyen kulturális változásmintákat hoznak a politikáról, a közügyekről való gondolkodás terén.
(Kiemelt kép: MTI/EPA | Olivier Hoslet)
