Nagykapus derbik politikai kiskapukkal
Alig titkolt megütközést váltott ki Balog Zoltán „erőforrásügyi miniszter” futó megjegyzése a közrádió mai adásában, hogy a felsőoktatási intézményeken kívül a sportegyesületek számíthatnak nagyobb léptékű „adósságrendezésre”, ami gyakorlatilag adóelengedést jelent. „Már megint a magyar futball”, mondhatná a nagyközönség. A futball, amely nemhogy nem rentábilis, de – mint a FIFA által elrendelt zárt kapus meccs mutatja – néha még futó szégyent is hoz hazánkra. A történet sokágú, hosszú időre visszanyúló múltja van.
Nagyobb pénz és adóügyi segítségben kétszer részesült a magyar sport a rendszerváltás óta. Először még a Horn-kormány idején engedtek el tetemes léptékű köztartozást, mely szinte másnap újra „halmozódni kezdett”. Így a sport az első Orbán-kormány alatt újabb adóelengedési gyorssegélyre szorult. A Fidesz-kormány alatti kedvezmény csak részleges csökkentés volt.
Muszbek Mihály sportközgazdász szerint ezek egyértelműen foglalkoztatással összefüggő terhek. A sportegyesületek számláját áfatartozás alig terheli, mert ahhoz nyereségnek kellene képződnie, vám- és illetéktartozás nincs, maradnak a foglalkoztatást nyújtó közterhek, a szociális adó, az egészségügyi hozzájárulás és társai. Bármilyen furcsa, de egy magyar csónakházban is van takarítónő, szertáros, gondnok. És vannak különféle bújtatott állásokban, jogcímeken működő sport-vállalkozók, hagyományos nevükön versenyzők.
Csak a példa kedvéért: ha 230 ezer forintnyi bérrel számolunk, a havi befizetendő adóterhelés 134 ezer forint. A járulék a közgazdász becslése szerint havonta egy és ötmillió közé eshet, ami egy évben ennek tízszerese lehet. Egy kisebb szakosztály évi tízmilliós adósságot „képes felhalmozni”, a nagyobbak, mint egy bajnokesélyes női kosárlabda csapat a becslés szerint harminc-ötven millióval lóghat a költségvetésnek. Ha a legutolsó „adósságrendezés” óta eltelt nyolc év, ötven-százmilliót nem kell majd befizetni, pont annyit, amiért egy átlagpolgár már rabosítható.
Muszbek itt mégis lényeges megkülönböztetéssel él, az adósságrendezés távolról sem érinti a többnyire részvénytársasági formában működő futballklubokat és más látványsportok exponenseit. Elvileg a magyar profi világ (például a futball-klubok) nem részesülhet ilyen kedvezményben. Ők sportvállalkozók, nem egyesületek. Az Építők SC kajak-kenu szakosztályától a ritmikus sportgimnasztikáig, a Fradi teke szakosztályáig érint a Balog kedvezése.
És mivel az Újpestnek van tíz szakosztálya, a Vasasnak hét-nyolc, a Ferencvárosnak mondjuk tizenkettő, ők tarthatják a markukat.
1998 óta a labdarúgás csak sportvállalkozási formában működhet. 1998-ig elvben az NB/I-es klubok is a haszonélvezők közé tartoztak.
Bizonyos „mozgástér” azonban sokáig volt. A Videoton az ezredfordulón kétszer változtatott nevet. Egy ideig Parmalat, majd Fehérvár FC. néven futott, amiben volt némi adózástechnikai logika. Licencet csak tartozásmentes sportvállalat szerezhet. A licenc az indulás feltétele. Ha a cégnek felhalmozott adóssága volt, attól csak úgy szabadulhatott, hogy „áthelyezte székhelyét”. Ezt a folyamatot az egyszer már kiesett, majd az első osztályba visszakúszó Vasas esetében is láthattuk. A klub egy év alatt több osztályt ugrott, ami a magyar távolugrás csodája.
– A sportvállalatok szabadulni igyekeztek adósságaiktól, úgy, hogy közben NB/I-es jogosultságaikat el ne veszítsék. Ennek pedig az volt a technikája, hogy áthelyezték székhelyeiket – zárja rövidre Muszbek.
Érdekes kacskaringókat látunk, például amikor a csődközeli pécsi kosárlabdacsapat egy másik város helyén indul, miközben egy harmadik helyen játssza mérkőzéseit. De ezek a kapuk – Muszbek szerint – négy-öt éve bezárultak, az adósságleírásnak ezt a durva módját a magyar közvélemény se tolerálta. A női kosárlabda azért lehet kivétel, mivel ott lasszóval kell fogni a résztvevőket, így a szövetség szemet hunyt a stikli fölött.
Azért csodák ma is vannak. Hajmeresztően merész átigazolási lépéseket látunk. Ha egy Kozák Danuta igazol át, legalább havi ötszázezer lesz a bruttó bére, ha nem több, ami 250 ezer forintnyi TB költséget feltételez. Ez havi egymilliónál többe kerülhet fogadó egyesületének, amelynek jegy- és reklámbevétele gyakorlatilag nulla. Tehát van mit kedvezményként elengedni.
Hogy az egyesületek mennyire rentábilisak, arra Muszbeknek tömör válasza van.
– Semennyire.
Tagdíjakból és színlelt reklámokból élnek. És persze periodikus adóelengedésből, amint ezt Balog erőforrásminiszter nyilatkozata sejtetni engedi.
Ami pedig a futballt illeti, ott enélkül is van pénz bőven. A négyezer nézővel (se) üzemelő Videoton – a háttérben a MOL-lal – Magyarország legvirágzóbb futballvállalkozása.
2014-ig mindenképpen...
