Most nem tudna szavazni a három Margitszigeti lakos

- Az 1994-es, Budapest kerületi felosztásáról szóló törvény szerint a Margitsziget a 13. kerülethez tartozik – indítja tájékoztatóját Tóth József.

Ez megváltoztathatatlan ténynek tűnt. Egészen május 17-ig.

Akkor ugyanis a polgármester értesítést kapott arról, hogy a Parlamentben május 21-én téma lesz a „Margitsziget és a Városliget helyzete”. Aztán gyorsan törvénytervezet készült, amely néhány nap múlva a T. Ház elé került, igaz, akkor már „Budapest egyes részeinek módosításáról” címen futott. A beterjesztő Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) részéről pedig maga Navracsics Tibor nyilatkozott arról, hogy a főváros elvonná a 13. kerülettől a Margitszigetet. A hivatalos indoklás szerint az ok a kiemelt idegenforgalmi cél és az önkormányzatokon átívelő fejlesztési elképzelések. A törvénymódosítás nyomán létrejött a „Főváros által közvetlenül igazgatott közigazgatási terület” vadiúj kifejezése is.

A részletes vita a javaslat berobbanása után tíz nappal, május 28-én le is zajlott, hozzá egyetlen kormánypárti képviselő sem szólt hozzá és egyetlen fővárosi Fidesz képviselő sem volt jelen. Ezután két vidéki képviselő, akiknek nevét külön kiemeljük – Fejér Andor Jász-Nagykun-Szolnok és Mágosi Józsefné Csongrád megyéből – megmagyarázhatatlan okból, „nyelvhelyesség és kodifikáció” indokával kapcsolódó módosító indítványt nyújtott be.

Kérjük, aki felfedezi a kapcsolatot az nyelvhelyesség, a két vidéki képviselő és a Margitsziget között, mindenképp küldje el nekünk.

Fejér Andor és Mágosi Józsefné beadványa nyomán a Margitsziget hovatartozását meghatározó addig egyszerű többséggel elfogadott törvényi szabályozás hirtelen kétharmadossá vált, és módosult az új önkormányzati törvény is.

– Innentől kezdve végképp diszkriminatívvá vált az ügy. A törvényt a Parlament 72 százalékos támogatással elfogadta, jelenleg kihirdetésre vár – jegyzi meg a polgármester.

A következmények pedig messzire mutatnak.
– Ilyen alapon a jövőben bárhol, bármi, bármikor elvonható. Az intézkedés feldúlja a magyar közigazgatást, alaptörvény-és jogszabályellenes: az önkormányzati törvény szerint kerületeket kell kialakítani, ki kell kérni a lakosok és a helyi képviselő testület véleményét, egyedi szervezeti aktusként sérti az ott lakók választójogát, és nem mellesleg a Strasbourgi Egyezmény Helyi Önkormányzati Chartáját is. Az egész történet politikai indíttatásból született és az áprilisi Orbán-Tarlós Balettintézetes buszozás eredménye.

– Különös, de a Fővárosi Közgyűlésnek az ügyről nincs álláspontja. Nem tudni, kié az ötlet, mi alapján született – egyeztetés nélkül, a helyi lakosok megkérdezése nélkül. Az egész egy közigazgatási giccs – véli Tóth József.

Nézzük a hivatalos indokokat.

– Az ügyben fontos szempont volt a helyrajzi számok ügye, amelyek döntő része amúgy is a főváros 1/1-es tulajdona. Ilyen alapon miért nem csatolják a fővároshoz a szintén 1/1-es fővárosi tulajdonú Gellérthegyet vagy épp a Hajógyári szigetet? Összekeverik a közigazgatást és a tulajdont, az önkormányzatiságot és a gyámságot, valamint a szabályozást és a fejlesztést.

Ami ugyanis a fejlesztéseket illeti: a főváros kommunikációja volt az, hogy az önkormányzatokon átívelő, 2030-ig tartó fejlesztési koncepció miatt van szükség a Margitsziget fővárosi átvételére.
– Ehhez képest az önkormányzat eddig minden fejlesztésben partner volt. A szökőkút és a Szabadtéri Színpad fejlesztése pedig még a korábbi rendszerben kezdődött, tehát emiatt nem lett volna szükséges az átalakítás.

A főváros 2030-g tartó városfejlesztési koncepciójában a Margitsziget mindössze négy vonatkozásban kerül elő: a vízbázisok, parkkapcsolatok, kerékpárutak összekötése és a behajtási szabályok miatt.
– Mi ebben a fejlesztés? És mit gátoltunk volna ebben? Ráadásul az sem igaz, hogy nem volt stratégiai tervezés, hisz 2009-ben azt maga fővárosi önkormányzat fogadta el. Rövidtávon 2013-ig, középtávon 2013-2020 között, hosszútávon pedig 2020 utáni fejlesztéseket tartalmaz. Főpolgármester úr 27 projekttel állt elő, amiből mindössze egy érinti a Margitszigetet.

Hab a tortán, hogy 2011-ben épp a KIM minősítette a Margitszigetet történeti kertté és műemlékké, amelyen semmit nem lehet változtatni: az ingatlan tulajdonosait sem, további telkeket sem lehet kialakítani, a helyrajzi szám pedig a legutóbbi szabályozási terv alapján nem értékesíthető.
– A fővárosi önkormányzati rendeletében ugyanakkor ez már nem szerepel. Ö új telek kialakítását tűzi ki célul, amelyek viszont értékesíthetők. Földmutyi van – összegez a polgármester.

Aki nem hagyja annyiban: levelet írt Orbán Viktor miniszterelnöknek, kérte a Budapesti Önkormányzatok Szövetségének illetve a Területi Önkormányzatok Szövetségének álláspontját. Ezen kívül ötven civil szervezet húszezer tagjának tiltakozó aláírásával rendelkezik.

Mivel az önkormányzati törvény kötelezően előírja, az önkormányzati testület június hatodikán bejelentette, hogy népszavazást ír ki a Margitszigetre bejelentett három lakó számára. A kerület vonatkozásában erre nincs lehetőség.

– Az árvízi kommunikációs moratórium után 11-én a köztársasági elnök úrhoz fordultam, hogy ne írja alá a törvény. A június 27-i közgyűlésen előterjesztésre kerül az alkotmánybírósági beadványunk is, ezen felül az alapvető jogok biztosához is fordulunk.

Kérdés ugyanis, hol szavaz majd a három bejelentett lakó? Mi lesz az irányítószámuk? Mi szerepel majd a lakcímkártyájukon? Kire szavaznak az önkormányzati választáson? Ha most időközi választok lennének, még csak részt sem tudnának venni rajta. Sérült tehát a választáshoz való és egyéb demokratikus alapjoguk is.

A 13. kerület a Budapesti Önkormányzatok Szövetségéből is kilép.
– Nem azt kértük, hogy tiltakozzanak, csak azt, legalább legyen véleményük. De az ötfős elnökségből ketten voltak ott a döntésnél, így az érdekvédelmi feladataikat már nem látják el. Ez után a nemzetközi fórumok maradnak. Nálunk ugyanis a demokratikus alapintézményekről buszon döntöttek. Aki ilyet kezdeményez, az lelki defekttel rendelkezik, hatalmi arrogancia, gátlástalanság hajtja. Talán hosszútávon a kerületek megszüntetése is a cél?

Persze feltehető a kérdés: mit érdekli egy Margitszigeten pokrócozó kirándulót vagy futót, kié a sziget? Neki aztán édes mindegy, a terület az önkormányzat vagy a főváros tulajdonában van.
– A lényeg a jogbizonytalanság, hogy bármikor bármi más jogi státuszba kerülhet, miközben az egész alkotmányosság sérül – indokol a polgármester.