Most nem lenne pártelnök

- „Ha Botkában lenne spiritusz, átvenné az MSZP vezetését” – nyilatkozta lapunknak Bozóki András. Végül ideiglenes elnök lett, de kényszerből.

– A választmányi ülésen is elmondtam, érzem a bizalmat, a felelősséget, a csodavárást. Azokat, akik üzengetnek nekem, arra kérem, gondolják végig az elmúlt húsz évemet, és azt az időszakot, amelyben egyetlen szocialista nagyvárosi polgármesterként küzdöttem a Fidesz ellen. Téved, aki úgy gondolja, nincs bennem spiritusz.

– Bozóki nem támadta, hanem sokakhoz hasonlóan inkább noszogatta önt, hogy végre lépjen.

– De most nem spirituszra van szükség, hanem higgadt, bölcs, stratégiai gondolkodásra.

– Azt hallani, az előzetes tervek szerint Ujhelyi István lett volna az ideiglenes elnök, ön pedig ősszel vette volna át a párt vezetését. De hat, Mesterházy Attilához sorolt elnökségi tag lemondása összekuszálta a szálakat. Összeesküvés volt?

– Ezen már túl vagyunk. Nem hiszem, hogy ez történt volna. Ám az igaz, hogy az elnökségi tagok lemondása egy nappal az ülés előtt kényszerhelyzetbe hozta a választmányt, leszűkítette a testület stratégiai mozgásterét. Szó sincs arról, hogy Botka László a saját és az MSZP vagy a baloldal érdekei között őrlődik. Számomra egyetlen cél létezik: valódi alternatívát kell nyújtani az orbáni rendszerrel szemben. De ma a baloldal csupán egyetlen várost, az ország harmadik legnagyobb települését, Szegedet kormányozza. Nemrég több ezer ember előtt jelentettem be: vállalom a város irányításának folytatását. Márpedig egy dolgot megtanultam: a választók bizalmával nem lehet játszani.

– Akkor lefordítom: ezzel azt üzeni, hogy ön nem ódzkodik, csupán azért taktikázik, hogy a párt utolsó bástyáját megvédje.

– Tisztában vagyok azzal, hogy Szeged rendkívül fontos. De nem ez a fő indok. A választmányi ülésen is elhangzott, hogy legalább három dolgot azonnal meg kell tennie az MSZP-nek: stabilizálni, újjáépíteni a szervezeti rendszert, átalakítani a működést, és új baloldali jövőképet mutatni a társadalomnak. Az ellenzéki ciklus első fele az építkezésé, az új karakterű politika kialakításáé, a baloldali pártok újfajta egységének megteremtéséé. 2016-tól pedig az alternatíva felmutatásának időszaka következhet. Én viszont soha nem építettem pártot. Szegedi erősségünk titka, hogy közös értékekről, álmokról, ideákról beszélünk. Én ebben vagyok jó.

– Vagyis azt mondja, hogy most a pártépítésben tapasztaltabb Tóbiás Józsefé a terep, utána jöhet ön az ideákkal?

– Ha az MSZP úgy dönt – és most ez a többségi álláspont –, hogy először vissza kell térni a gyökerekhez, lebontani a lojalitásra épülő rendszert, nyitottá tenni a pártot, a legkisebb településeken is megkezdeni a pártépítést, akkor erre a munkára Tóbiás József alkalmasabb nálam.

– És ön miben segítene neki?

– Nem 2016-ban kell elkezdeni a baloldali jövőkép megteremtését. A következő napokban abban kell megállapodnunk, hogy teremtünk-e egy megerősített, politikaformáló választmányi elnöki pozíciót. A pártelnök stabilizálja, építi a baloldalt, de más dolgozza ki azt, hogy a 2018 utáni, demokratikus Magyarország hogyan nézzen ki, milyen alapvető értékekkel rendelkezzen. Olvastam cikkeket arról, hogy az MSZP liberális és baloldali része csapott össze. Nem látok ilyen törésvonalat.

– Azért hallani arról is, hogy az ön nevével fémjelzett szárny inkább a Bajnaiékkal való fúzió híve, míg Tóbiás és köre az önálló pártépítésben látják a jövőt.

– Ebben nincs vita köztünk. Nemcsak a szocialista párt bukott óriásit az EP-választáson, hanem kiderült az is: a Gyurcsány- és a Bajnai-féle politikai koncepció sem működik. Az uniós választásokon ugyanaz a 27 százalék voksolt a korábbi ellenzéki szövetség pártjaira. Ebből is látszik, hogy a baloldal masszív magja tét nélküli szimpátiaszavazást tartott, és inkább az MSZP-t akarta büntetni. Ha 2018-ban széttagolva, egymással harcolva megyünk neki a választásnak, akkor még 27 százaléknyi szavazatunk sem lesz. Gyorsan nőttek fel az új baloldali pártok, amelyekben sok olyan ember került politikai pozícióba, akik 220 ezer szavazattól megrészegülve elhitték, egy jelentős támogatottságú szervezet tagjai lettek. Minden figyelem ránk irányul, pedig hozzánk hasonlóan legalább akkora belső feszültséggel, nyitott kérdésekkel küszködik a másik két párt is. Idő kell, hogy ők is kiérleljék a stratégiájukat. Öröm az ürömben: van négy évünk, fokozatosan tudunk haladni. Bízom benne, hogy a másik két párt is megérti, nincsenek különálló forgatókönyvek.

– A szocialista választmányi ülésen viszont többen hangot adtak a DK-val szembeni averzióiknak. Állítólag Kovács Lászlót – mások mellett – Gúr Nándor is leteremtette, mert Gyurcsány emberének kampányolt.

– Aránytévesztés azt gondolni, hogy a Kovács–Gúr-csörte a legfőbb gondja a baloldalnak.

– Vagyis nincs ellenérzés a DK-val szemben? Mintha Bajnaiékkal jobban kijönnének.

– Nincs. Az elmúlt időszakban a három politikai alakulat közül a legliberálisabb szöveget Gyurcsány adta elő. Ehhez képest a DK a baloldali városrészekben szerepelt jobban, és a legelkötelezettebb baloldali szavazókat tudta csak megszólítani. Bajnai pártja ezzel szemben a 27 százalékos áprilisi, közös eredményhez olyan szavazókkal járult hozzá, akiket az MSZP nem tudott volna elérni.

– A baloldal újraegyesítéséhez fúzió vagy egy ernyőszervezet létrehozása vezethetne, netán a német konzervatív CSU–CDU-szövetséghez hasonló megoldás? Erről is, arról is hallani terveket.

– Többféle opció lehetséges. Ebben a helyzetben akármelyiket választjuk, a három baloldali szereplő képes lenne a társadalom különböző csoportjainak megszólítására. Vidéken az MSZP maradt a legerősebb, az Együtt Budapesten támogatott, és a nagyvárosok européer, baloldali, fiatalabb korosztálya számára vonzó. A DK, vagyis inkább Gyurcsány Ferenc nosztalgikus üzenet a balos választók számára. Fontos, hogy minél gyorsabban megállapodjunk abban, ki kihez beszél. Sokan azt mondják, az MSZP alacsony támogatottsága az 1990-es évek elejét idézi. Abból az időből én másra is emlékszem, a párt platformok szövetségeként jött létre. Ezek a testületek azonos értékrendű, de más-más hangsúlyokkal bíró politikát jelenítettek meg, és ez a sokszínűség vezetett oda, hogy egy tízszázalékos MSZP 54 százalékos parlamenti többségű kormánypárttá vált. Ám most még nem látom az elszántságot egyetlen párt részéről sem arra, hogy ezt az összhangot megteremtsük. Pedig azt létre kell hozni. Ezt az ügyet nagyon fontosnak tartom, és ezért hajlandó vagyok kiállni.

– De közös szervezetben, egyetlen pártban gondolkodik?

– Az biztos, hogy annak a politikai tömbnek van esélye, amelyik egységes. Orbán jobboldala ilyen. Kérdés, hogy az ellenzéki világ képes-e erre. Ehhez több szervezeti forma is lehetséges, ám először a stratégiai célokban kell minél gyorsabban megállapodnunk. Muszáj leszámolni azzal az illúzióval, hogy ha az MSZP összeomlik – ami szerintem nem következik be –, akkor más be tudja tölteni a helyét. A baloldal esélyei így csak romlanának. Tudomásul kell venni, hogy Gyurcsány, Bajnai és az MSZP egyetlen táborba tartozik. Mindig is így volt. A szoros egységet legkésőbb a ciklus közepéig ki kell alakítanunk. Akkor van esélyünk, ha ezután a különbözőségeinket közös stratégia alapján a növekedésünkhöz használjuk fel.

– Azt mondta a választmányi ülésen, hogy új karakterek kellenek. Talál ilyeneket a párton belül? A távozó elnökség több új arcot hozott, többségük mégis szürke is maradt.

– A csapat összerakható. Először le kell számolni a korosztályok harcával. Idősek és fiatalok között is ismerek sok olyan politikust, akik hasonlóan gondolkodnak a helyzetről, a stratégiáról. Fontos, hogy az MSZP-ben újra értéke legyen a teljesítménynek. Ha egy párton belül nem a felkészültség, a népszerűség, a hozzáértés, a hitelesség, hanem a lojalitás számít, akkor a szervezet nem működik.

– De vannak már konkrét elképzelései arról, hogyan kell stabilizálni, újjáépíteni az MSZP-t, milyen jövőkép kell?

– A választmány a tisztújítás mellett azt is elrendelte, hogy bárki, aki indulni akar a párt helyi vagy országos tisztségeiért, írja le, mit gondol az MSZP és a baloldal újjáépítéséről. Így a depressziós, kiútkereső baloldali közösségben minden szinten megkezdődhet a diskurzus a jövőről, ahelyett hogy csupán azon szomorkodnánk, mit rontottunk el az elmúlt időszakban. A választmányi ülésen azt mondtam: az egész hazai baloldal történelme legkritikusabb időszakát éli. Nemcsak az egymást gyorsan követő két választási vereség miatt, hanem azért is, mert még a párton belül is gyökeresen másként gondolkodunk az elmúlt 10-12 év történéseiről. De hiszünk abban: az MSZP-nek legalább akkora jövője van, mint amilyen hosszú volt a múltja.

– Nem lesz könnyű menet, hiszen kétmilliárdos a párt adóssága, a szervezettség megroppant, frusztrált a tagság.

– Valóban nem lesz könnyű, sem egyfázisú, sem egyszemélyes feladat. De üzenem mindenkinek, aki kételkedik: megvan hozzá bennem a spiritusz.