Mivel mérjük a baloldali médiafölényt?
Először Csurka Istvántól hallottam a baloldali médiafölényről.
Aztán ugyanúgy, mint a már-már szélsőséges megnyilvánulások, lassan elkezdett ez is beszivárogni és terjedni jobboldali körökben. Legutóbb Stumpf Istvántól olvastam a Heti Válaszban, amikor Kéri Lászlóval beszélgetett – a képek tanúsága szerint felettébb vidám hangulatban – többek között arról, hogy a baloldali médiafölény a 80:20 százalékos arányról 60:40-re módosult. És Kéri László, mintha korábbi stigmáit akarná plasztikáztatni, szó nélkül hagyta ezt az állítást.
Nem tudom hová tenni ezt az egyensúlyról szóló teóriát. Ugyanis egy szabad országban, sajtószabadságban nemigen lehet beszélni efféle kategorizálásról. Hiszen a tárgyilagos sajtónak az a célja, hogy tényszerűen tájékoztasson a dolgokról, életünk folyásáról. Ez vonatkozik a médiumok minden formájára.
Nem tudom, hogy Stumpf István melyik lapot (rádiót, tévét, honlapot) melyik kategóriába sorolja, s hogyan számolta ki a 60 százalékos baloldali fölényt. Magam úgy vagyok, hogy – például a lapszemléket hallva – még mielőtt elhangzik az „írja az XY”, eltalálom, melyik lapból idézett a hírolvasó.
Bulvárosodunk. A bulvárpolitizáláshoz alkalmazkodik a média. Nem kellően alapos a dolgok tényszerű tálalásában, inkább egyszerűsít. Oka talán az igénytelenség. E bulvárosodás, szimplifikálás leginkább a politikai-közéleti tévés magazinműsorokat veszélyezteti, hiszen ezeknek a legnagyobb a közvélemény-formáló hatásuk.
E pár laikus gondolat fényében kérdezném Stumpf Istvánt: mivel méri a médiaegyensúlyt? Centiméterrel, űrmértékkel, vagy csak úgy, szemre? Egy volt minisztertől, aki egyetemi tanár is, elvárhatunk egzakt választ. Akár bővebben, adatokkal, érvekkel cáfolva vagy igazolva.
Amit aztán majd vagy elfogad az ember, vagy nem. A fent említett, idézett stílusú, formájú kijelentést én nem tudom elfogadni.
Tősér István
Miskolc
