Minek nevezzelek...

Vagy inkább heveny betegség, amit átélünk bizonyos időközökben. Mint az ismert állatorvosi lovon, talán éppen az Andrássy úton lehetne legszebben bemutatni szimptómáit, amely volt Sztálin út, egészen rövid ideig Magyar ifjúság útja, majd hosszabb ideig Népköztársaság útja. Szeretünk keresztelni, még ha botorul is, és átkeresztelni, még ha nincs is sok értelme.

Ünnepelünk, de nem mindenkit...

Jövőre ünnepeljük a Csárdáskirálynő, nemzeti operettünk bemutatásának századik évfordulóját. A zeneszerző Kálmán Imre nevét mindenki ismeri. Azt azonban már kevesen tudják, hogy a siker részese volt egy akkortájt fiatal író, Gábor Andor is. Ő fordította a librettót és írta magyarítva az operett ma is élő slágereit. Mint francia szakos bölcsészhallgató jelentkezett jelenetekkel és kuplékkal a századfordulón műfajt teremtő magyar kabaréban, melynek vezéralakja Nagy Endre volt. Akkortájt az avítt, úri világot kigúnyoló kabaré nem volt lenézett műfaj, olyan kiváló szerzők írtak sanzonokat Nagy Endre kabaréjának, mint Ady, Babits, Szép Ernő, s irodalmunk olyan nagyjai tartották kultúránk részének, mint a zseniálisan humoros Karinthy Frigyes vagy Heltai Jenő.

Gábor Andor (1884–1953) iróniája gyilkos volt és maradt. Dollárpapa című darabja azt gúnyolja ki, hogy ugrálják körül az Amerikából hazatért nagypapát busás hasznot sejtve korántsem családi vágytól fűtött rokonai. Ő volt a gyilkosan ironikus „lovastengerész” kifejezés kiötlője. Hogy 20. századi történelmünk melyik személyiségéhez kapcsolódik a kifejezés? Hát aki fehér lovon lovagolt be a bűnös Budapestre – tengernagyi uniformisban. S közvetve, rendszere által egymillió ember haláláért felelős. A Kenderesen született ellentengernagynak manapság már szobrot állítunk...

Gábor Andor a háború alatt részt vett az antimilitarista mozgalmakban, majd meggyőződése a baloldal felé irányította – emigrálnia kellett. A Szovjetunióból tért haza, ahol a moszkvai rádió magyar nyelvű adását vezette. Itthon megalapította a Ludas Matyi című vicclapot, amely évtizedeken keresztül volt a magyar humor vezető fóruma.

Hagyományt követni, de milyent?

Lányaim valamikor a Gábor Andorról elnevezett kispesti utcában, egy méretes kúriában berendezett óvodába jártak. A rendszerváltás viharában a helyi önkormányzat képviselői – nyilván nem voltak tudatában, hogy a magyar kabaré és operett egyik jeles alakját sújtják döntésükkel – visszaadták az utcának a meglehetősen unalmas, régi Fő utca nevet. Ilyenkor rendszerint a múltra, a hagyományra hivatkoznak. Miért mélyebb hagyomány a semmitmondó, szinte minden faluban előforduló utcanév, mint a Hajmási Péter, Hajmási Pál... szerzője, akinek sorait még most is sokan dúdolják.

Járt-e Rákóczi Budapesten?

Érdekes kérdés. Mint vitézlő fejedelem sohasem. Nyolcéves szabadságharca alatt a kuruc seregeknek sohasem sikerült elfoglalni a Budapest–Vác–Esztergom-háromszöget, miként Magyarország számos városára és területére is csak rövidebb-hosszabb időre terjesztették ki a befolyásukat. Átutazhatott viszont kevésbé dicső módon, szinte fogolyként, amikor 1688-ban a munkácsi vár elesett és őt szüleitől elszakítva Bécsbe hurcolták, hogy később a csehországi Neuhaus jezsuita kolostorában neveljék át császárhű alattvalóvá. Szerencsére a gyámjául kinevezett Kollonich Lipót – később esztergomi érsek – terve nem sikerült. Tudatában voltak-e ennek, vagy nem a főváros „atyái”, amikor az egyébként elfogadott és már bevett Lágymányosi hidat furcsa logikával róla nevezték el?

Cukortól az irodalomig

A család fogalom volt, tagjai a magyar édességipar egyik vezető cégének tulajdonosaként vívtak ki gyáriparosi elismerést. Érdemeikért az iparosításban megkapták a bárói címet. Csak egyvalaki lógott ki a sorból, Hatvany Lajos.

S miután több világnyelven, angolul, németül és franciául is beszélt, a családi kassza lehetővé tette számára, hogy bárhol tanulhasson. S élhessen szenvedélyének, az irodalomnak. Nem véletlen, hogy egyik megalapítója a Nyugat folyóiratnak. Hatvany Lajosnak hihetetlen érzéke volt a zsenialitás felfedezéséhez. Elsőként áll Ady mellé. Világfi s a polgári átalakulás híve, az őszirózsás forradalomban szerepet vállal, a Tanácsköztársaság bukása után emigrál. Nem rokonszenvezett túlságosan a Horthy-rendszerrel. Amikor 1927-ben hazatér, rendszerellenes, „nemzetgyalázó” írásai miatt másfél év börtönre ítélik, de külföldi barátai befolyására végül kegyelmet kap. Elsők között ismeri fel József Attila zsenijét. Várbéli kis palotájában találkozik a költő Thomas Mann-nal. Származása folytán Hatvany Lajosnak a fasizálódó országból emigrálnia kellett. 1938-tól előbb Párizsban, majd Oxfordban él, s csak 1947-ben tér haza. Egyetemi tanár, akadémikus, megbecsült irodalomtörténész, nyolcvanévesen, 1961-ben hunyt el.

Hová lett az utcája?

A Bécsi kaputól nem messze van a Kard utca, ami egykor az ő nevét viselte. A saroképületen tábla emlékeztet rá, itt élt és alkotott. Hogy most miért nem, arra nem találok választ; talán az önkormányzat képviselői nem tudták, ki volt? Hatvanban, a városban, amelynek kulturális fejlődéséhez mecénás családja és ő maga is bőkezűen hozzájárult, a városi múzeum vette fel a nevét. Budapesten, a fővárosban, a Római parton eldugott utca őrzi emlékét. Talán többet érdemelt volna.

Zenélő repülőtér

Kiről nevezzünk el egy repülőteret? A környékről, ahol építették. Ha hírességről akarjuk, olyanról, akinek köze van a repüléshez. Mint ahogy az olaszok tették. A Róma-Fiumicinó repülőtér Leonardo da Vinci nevét viseli. Azt hiszem, nem szorul magyarázatra, mi köze volt a nagy polihisztornak a repüléshez, egész életében foglalkoztatta az égbolt meghódításának gondolata emberi erővel vagy géppel.

Azt hiszem, kevesünkben születik az a már-már perverznek nevezhető gondolat, hogy repülőtéren rendezzen koncertet, a motorok üvöltő hangzavara még a legvadabb fortissimón is túltesz. Nemzeti büszkeségünk, Liszt Ferenc – hírhedett zenésze a világnak (Vörösmarty szavai) – minden megbecsülést megérdemel. Csak éppen nehezen megmagyarázható, hogy miért az ő nevét vette fel a Ferihegyi repülőtér. Amellett, hogy sok köze nem volt a repüléshez, Liszt 1886-ban halt meg, 17 évvel korábban, mint hogy a Wright fivérek kezdetleges sárkányrepülője a magasba emelkedett. Pedig volt sok úttörője a magyar repülésnek. Akár a helikopter egyik első feltalálója, Asbóth Oszkár, vagy a balesetben hősi halált halt óceánrepülő Endresz György. Vagy az amerikai légierő védőszentjének becézett, a szuperszonikus repülés, a rakétatechnológia és hiperszonikus űrhajózás atyjaként tisztelt Kármán Tódor.

Nem kétséges, Liszt zenéje is magasan szárnyal. Lehet, hogy a finnek vagy akár a svédek kedvet kapnak rá, hogy Jean Sibeliusról, a svéd származású finn zeneszerzőről, az oroszok pedig Csajkovszkijról nevezzenek el repülőteret. Mi nyilván majd a Zeneakadémiát kereszteljük át Asbóth Oszkárra...

Vigyázó szemetek Párizsra vessétek

Valamikor a hetvenes években jártam először Párizsban. Akkor a francia kommunista párt még parlamenti tényező volt, így egy csöppet sem csodálkoztam azon, hogy a párizsi metrón van Stalingrad állomás, sőt létezik Stalingrad tér is. Azóta sok víz lefolyt a Szajnán, a francia kommunista párt ma már nem politikai tényező. Ám a két név megmaradt ma is, mutatva a franciák bölcsességét. Még véletlenül sem keresztelték át Volgográdra, ahogy a Brezsnyev-korszakban tették a Szovjetunióban, s a világtörténelmi jelentőségű csata egy sosem volt város nevén, „volgográdi ütközetként” került be a szovjet történelemkönyvekbe.

Szerencse, hogy Waterloo Belgiumban van

Így igaz, mert ha nálunk zajlott volna le a nagy ütközet, a híres csatamező bizonyára többször is nevet változtatott volna. Pár évet éltem a kellemes és sokszínű belga fővárosban, Brüsszelben. Hétvégi kószálásaim során meglepve vettem észre, hogy az egyik kedves, a déli pályaudvarhoz vezető sugárutat Avenue de Stalingradnak hívják. Balga kérdésemre kevésbé balga belga ismerőseim a lehető legnyugodtabban válaszolták, hogy ugyan miért változtatnák meg. A világtörténelem legnagyobb csatája fűződik ehhez a Volga parti városhoz, ahol naponta több ezren haltak meg, s ez az ütközet változtatta meg a második nagy világégés menetét, lett fordulópont a győzelem felé vezető úton. A történelmet nem szabad átírni, tetszik vagy sem, el kell fogadnunk olyannak, amilyen volt. Hiszen elődeink formálták, és most már mi is.