Minden ötödik órában...

2013. május 7., 16:52

...történik olyan családon belüli erőszak, amely bíróság elé kerül, a felháborító cselekedetek nagyon nagy hányada azonban rejtve marad. E társadalmi méretű problémával foglalkozik a címbéli előadás az Átrium filmszínházban.

Ha valaki közterületen erőszakoskodik, hamar elviszik a rendőrök, a családon belüli – fizikai és lelki, gazdasági, szexuális – erőszak azonban nem büntetőjogi kategória, pedig az áldozatok nők és gyermekek, beavatkozásra azonban legtöbbször csak akkor kerül sor, ha már vér folyik. A kirívó esetekkel sokat foglalkozik a szenzációhajhász média, a többivel, a csendesebb ügyekkel viszont nem, pedig a jelenség sajnos tömeges. A nemek közötti egyenlőtlen viszonyok a 21. század felvilágosult országaiban is fennmaradtak, holott a családon belüli hatalmi játszmák gyakran túllépik az elviselhetőség határait. Nemcsak a politika érzi úgy, hogy az otthon falai között történtekbe nem szükséges beavatkozni, a közvéleményben is érthetetlen a hallgatás, a közöny. Mintha az áldozat maga tehetne arról – s gyakran az érintett is úgy érzi –, hogy saját hibájából került ilyen helyzetbe.

A felnőttelőadás sokkoló dialógusait és monológjait Szabó-Székely Ármin dramaturg irodalmi alkotásokból, filmekből, dokumentumokból és a NANE (Nők A Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) kutatásainak anyagaiból gyúrta össze. Ahol nem elég a szó, ott pedig a mozdulatok, a tánc nyelve érvényesül a rendező-koreográfus Bozsik Yvette jóvoltából. A pergő életképek agresszor és áldozat figuráit három színész és három táncos jeleníti meg. Fullajtár Andrea, Rába Roland és Mórocz Adrienn mély átéléssel bújik bele számos karakterbe, emlékezetesek a táncosok, Vati Tamás, Samantha Kettle és Valencia Jones kifejező mozdulatai is.

Az előadás mégsem áll össze egységes egésszé. Túl sokat markol, felsorakoztatja a családon belüli erőszak szinte valamennyi válfaját, így a néző nem juthat el a katarzisig, s a darab adós marad az okok feltárásával is. Úttörő szerepével mégis hozzájárulhat a közvélemény közönyének eltüntetéséhez, az áldozatok magukra eszméléséhez. S idővel talán a politika is lépni kényszerül.

Krivánszky Árpád