Mi köze van Mester Ákosnak a női vízilabdához?
Nem sok, de az a kicsi jelentős.
Vagy harminc éve történt, hogy bekopogtam hozzád, a Rádió Krónika rovatának vezetőjéhez, hogy a Reggeli Krónika szombati adásaiban szeretnék egy alrovatot indítani Rajt előtt címmel. Döntően a hétvégeken vannak ugyanis a sportesemények, s egy-egy rangadóhoz kapcsolódva sok érdekes embert lehet megszólaltatni, szóval minden szempontból hálás a téma.
Te is ismerted vonzódásomat a sporthoz. Természetesen – mondtad, de hozzátetted, hogy azért minden esetben érdekes legyen. S mivel olyan szerkesztő is támogatta az ügyet, mint a kiváló sportbarát, Dombóvári Gabi, részedről is zöld jelzést kapott a terv.
Alig telt el pár hét, s az első lendület kifulladóban volt. Éreztem, kéne dobni egy nagyot, emlékezeteset. Éppen egy válogatott vízilabdameccs volt soron, amikor gondoltam, felkerestem az akkori idők megfellebbezhetetlen szaktekintélyét, Rajki Bélát. Béla bácsi kétszeres olimpiai bajnok (1952 Helsinki, 1956 Melbourne), egyszeres olimpiai ezüstérmes (1972 München), a vízilabdacsapat edzője, a nemzetközi szakszövetség alelnöke, elnöke, úszó- és vízilabdaszakkönyvek, oktatófilmek szerzője, akit a vízipóló világában Mr. Water Polónak hívtak. Még 70 felett is szobája volt a „Csasziban”, a mai Komjádi uszodában, természetesen a másik legenda, Széchy Tamásé mellett. Mindkettejük barátságát bírtam, nagyon jólesett, hogy ha megtudták, a másiknál vagyok, mindig benyitottak.
Ezúttal is így történt. A mikrofont úgy dugtam Rajki Béla szája elé, hogy akkor hallotta a kérdést először: „Béla bácsi, mit szólnál ahhoz, ha lenne női vízilabdázás is? Szép, férfias sport, de tele vannak az uszodák 18-20 évesen „kiöregedett” úszónőkkel, sokuk szívesen űzne még valamilyen sportot a vízben.”
Rajtam volt a sor a meglepődésben, mert azt hittem, az öreg eltátja a száját, s – ami nem volt szokása – hebegni habogni fog... Ellenkezőleg! Nagyon megörült a kérdésnek, s lelkesebben nem is támogathatta volna az ötletet. Percekig méltatta a felvetést, mondván: ha valaminek van létjogosultsága a sport megújulásában, akkor ennek van! Azonnal áthívta Széchyt meg Sutát is (Gyarmati Dezső), s akit lehetett. Aztán még egy órán át ment az egyre szélesebb disputa.
Amikor leadtam az anyagot, Dombi rám nézett: női vízilabda?! Ne hülyéskedj. Tudod mit, ha a Rajki ilyen lelkes, menjen.
Az adás után, hétfőn reggel csöng a telefon a Krónikában: Ördög Éva vagyok, szombat reggel az uszodában átöltözés közben hallgattuk az interjút néhányan, „öreg úszólányok”. (Talán idősebb sportszeretők emlékeznek ilyen nevekre, mint Szlavitsek Gizella, Túróczy Judit, stb.) Kedves Péter, tudna segíteni, hogyan induljunk, kihez forduljunk? Többen vannak itt a telefon mellett, mit tanácsol?
Rajki Béla bácsinál nem tudtam jobbat. Azt tanácsoltam, menjenek föl hozzá az emeletre a Csasziban.
Két motorja volt évekig a magyar női vízilabdázásnak: Ördög Éva és Rajki Béla. Pár röpke év, s már nemzetközi meccseket is játszottak, a sportág pedig olimpiai szám lett. Merész Andrásnak évek óta nagyon drukkolok, hogy csapatával aranyérmet nyerjen. Okom van rá, közöm van hozzá, személyi igazolványának második rovata szerint ugyanis anyja neve: Ördög Éva.
Szóval Ákos! Neked is van közöd a női vízipóló sikerekhez. Te „csak” útjára engedted az ötletet, s lásd mi lett belőle...
Üdvözöl:
Hegedüs Péter
