Mi hajtja?

– Húsz éve még a Nincs Pardon állandó disc-jockey-ja is volt. Hallani: még ma is DJ bizonyos eseményeken.

– Annak idején hobbiból fordult komolyabbra a DJ-zés az egyetem után. A lemezlovas egy este elfelejtett bemenni. Beugrottam a helyére. Óriási bulit csináltam, rám bízták a pultját. Manapság csak évi tíz-tizenöt rendezvényt vállalok.

– Lemezlovas a Fidesz vagy a kormány eseményein is?

– Nem. Céges bulikon.

– Persze a kettő között – cég és Fidesz – nincs feltétlen ellentmondás.

– Higgye el: tudok különbséget tenni. De csak erről akar velem beszélgetni?

– Arról is, hogy egy ember egy lovat tud igazán megülni. Ön kisebb ménes felett diszponál. Mi hajtja?

– Sráckoromtól futballozom. Bár labdazsonglőrként nem vagyok kiugró tehetség, de jó csapatjátékosnak és csapatépítőnek tartanak. Ezt máshol is érvényesíteni tudom. Ráadásul negyvenöt évesen életem legproduktívabb korszakát élem.

– Kortársainak egy része is így lenne ezzel. Mégsem élhetnek aktív életet. Például az alternatív szcéna azért szűkül, mert a jobboldalra húzó Magyar Teátrumi Társaság elnöke, Vidnyánszky Attila nem igazán kedveli a progresszív alkotókat.

– Hú, ez mekkora hülyeség!

– Nincs igaza azoknak, akik azt állítják: a Vidnyánszky vezette jobboldali színházi kör a támogatások nagy részét szétosztja a hűséges igazgatók, társulatok között? Merthogy például ezen el is vérzett Bodó Viktor csapata, a Szputnyik Hajózási Társaság.

– Jól hangzik a nyakába varrni minden színházi problémát, de méltatlan azt állítani, hogy nem tiszteli a minőséget és a bátorságot. Attila is az alternatív gondolkodásból indult: beregszászi műhelyében tanulta meg, milyen a rendszer ellenében színházat csinálni. Ott vérre ment a dolog.

– Most meg lassan Pintér Béla és Társulata is elvérzik, mert rendszerkritikus előadásokat játszanak.

– Pintér Béla előadásait igazán szórakoztatónak tartom. Az alternatív szcénában ő a legtehetségesebb. Ízlésbeli kérdés: összességében nekem mégsem jön be.

– De – gondolom – nem az ön ízlése alapján döntenek a színházi támogatásokról. Vagy igen?

– Hát nem. Nem is egy ember dönt. Amúgy a függetlenek között a Maladype a kedvencem. Ugyanakkor máig sokat járok a Szkénébe. A KISZ megszűnése után a HÖK elnöke voltam a Műszaki Egyetemen, amelynek vezetése nem szívlelte a Szkénét. Segítettem a színház akkori vezetőjének, Regős Jánosnak, hogy túléljenek.

– Most még nagyobb pozícióból segíthetne: ön a Magyar Teátrumi Társaság (MTT) titkára. Az idei Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) történései viszont éppen azt jelzik: a túlerőbe került MTT bármiben érvényesíti akaratát a gyámoltalan, de tradicionális szakmai szervezettel, a Magyar Színházi Társasággal (MSZT) szemben. Az MTT nemcsak „lenyúlta” a POSZT egy tulajdonrészét, de az idei zsűrijelölés országos botrányt kavart. Szimbolikus lezárása volt a történetnek, amikor Vidnyánszky Attila, az MTT elnöke rendezőként megnyerte a legfontosabb díjakat.

– Pontosítok: megvettük a POSZT Kft. egyhatodát. Lehetnék cinikus is: miért adták el? De nem akarok kitérni: az Isten ostora nem nyerhette volna meg a fesztivált?

– Arra gondolok: az előzmények miatt ez nem csak az előadás esztétikai értékei miatt ízlésbeli kérdés. Morálisan, etikailag is az.

– Attilának voltak is konfliktusai önmagával: elfogadja-e, ha díjazzák?

– Elfogadta.

– A nyolctagú zsűri négy tagját az egyik, négyet a másik színházi társaság delegálta. Közülük hatan szavaztak az előadására.

– Az MTT titkáraként szokott vitázni az elnökével?

– Azok közé tartozom, akik az elmúlt pár évben a legtöbbet beszélgettek Attilával. Hogyne volna csomó dolog, amit másként látunk!

– Kár, hogy nem említette neki a morális megfontolásokat a díj elfogadása előtt.

– Ez egy kiváló előadás. Jöjjön el, nézze meg, igazat fog adni nekem, hogy sem esztétikailag, sem morálisan nem érdemtelenül díjazták Vidnyánszky Attilát a POSZT-on.

– Ebben soha nem fogunk egyetérteni.

– Erre én mondom: kár.

– Máskülönben a jelen színházi történéseinek morális olvasatához az ön feleségének, Papp Csillának a története is hozzátehet valamit. Őt, mint minden kancellárt, Orbán Viktor jelölte a Színház- és Filmművészeti Egyetem kancellárjává. Az egyetem vezetése bátran kifogásolta: Papp Csilla korábban a Fidesz elnöki kabinetjében dolgozott, aztán Papcsák Ferenc jegyzője volt a zuglói önkormányzatban. Említették azt is: a férj pedig több szálon is kötődik Vidnyánszky Attilához. Felesége végül elállt a kancellári poszttól.

– De perre megy.

– És miért? Hiszen esetében az összeférhetetlenség valós.

– Látja, éppen a morális megfontolások miatt perel. Hangfelvétel bizonyítja, hogy feleségem a meghallgatásán elmondta a szenátusnak, otthon nem a munkámról szoktunk beszélgetni. Mire Ascher Tamás azt felelte, ez nagyon helyes, majd hozzátette: egyébként a facebookos képeik alapján nagyon helyesek a gyerekeink. A Keresztapában ez a mondat úgy folytatódna: ja, és vigyázzanak rájuk, kár lenne értük.

– Ezt komolyan is gondolja?

– Lehet ízlésbeli, értékbeli, politikai, szakmai kifogásokat felhozni. De a gyerekeit így hozni szóba egy meghallgatáson egy háromgyerekes anyának?! Hát mi köze Aschernek a gyerekeinkhez? Ráadásul a jelen levő rektor, M. Tóth Géza, meg Máté Gábor, Szász János, Bárdos András, Novák Eszter és sokan mások asszisztáltak ehhez.

– Kizártnak tartom, hogy Ascher Tamás ilyesmire gondolt. Vélhetően azon ironizált, ha ön az életének nagy részét a színházi világban éli, elképzelhetetlen, hogy erről hallgatna a család előtt.

– De ugye nem akarja mentegetni őt?! Legyen annyi elég: majd a bíróság dönt.

– Én ezt tartom kicsit fenyegetőnek.

– Rosszul hallja.

– Egyébként a hangfelvételt minden jelenlévő engedélyezte?

– Ez egy szenátusi ülés volt, tehát igen.

– Továbblépve: amint megválasztották a Magyar Paralimpiai Bizottság elnökének, Pásztory Dóra kétszeres paralimpiai bajnok úszó levélben sorolta kifogásait. Például: Gömöri Zsolt lemondása után – két új tag megválasztását leszámítva – elmaradt az elnökségi tisztújítás. Gömöri fő patrónusa, Deutsch Tamás is alelnök maradt. Pásztory önt bábunak nevezte, hiszen nem kezdeményezte az elnökségi tisztségviselők leváltását. Ön válaszul kifejtette: a paralimpiai szövetség közgyűlése kétszer is elutasította az elnökségi tisztségviselőkre vonatkozó bizalmi szavazás lehetőségét, és elnökként nem kívánta felülbírálni döntésüket.

– Nemcsak a két új elnökségi tagot, hanem a korábbiakat is Gömöri Zsolt végtörlesztési ügye után választották meg. Komoly szakmai munkát végeznek, szükség van rájuk. Felkészültségük, kapcsolatrendszerük minden paralimpiai sportoló számára előnyös.

– Deutsch Tamás azt mondta: aki követte a történéseket, láthatta, kinek állt érdekében, hogy Gömöri elnöki tevékenysége olyan megítélés alá essen, amilyen alá esett. Én követtem, nem látom, de érzékelem: a paralimpikonok támogatásában eredményeket is elérő Gömöri morális szétesése „asszisztenciát” igényelt.

– Lendvai Ildikó egyik jó mondása: vannak a dolgok meg van a dolgoknak egy kinézete. Gömöri Zsolt ügyére is ráterült egy imágó, amely meghatározza a megítélését. Tényszerű bizonyítékokkal is esélytelenek vagyunk annak az ellenkezőjét bizonyítani.

– Ön anno Deutsch Tamás helyettes államtitkára volt a sportminisztériumban. Az MPB-nél most fölé került. Javasolt már beosztottjának disztingváltabb kommunikációt? Deutsch Pásztory Dórát is sietve oktatta ki nyílt levele kapcsán az idősebb és tapasztaltabb ember nevében.

– Van, akinek bejön, van, akinek nem, de Deutsch Tamásnak egyedi stílusa van. Pásztory Dóra pedig tündéri lány. Sportteljesítménye megkérdőjelezhetetlen. Ám már Londonban él.

– Százezrével vannak még így ezzel magyarok.

– Dórától én is úgy kaptam meg a magamét, hogy tényismerete nem tökéletes. A paralimpikonok jutalmazása kapcsán sem érti a helyzetet. Megeshet, hogy bejelentkezem nála, veszek repülőjegyet, egy csokor virágot, aztán leülünk, hogy tisztázzuk, amit kell. Rajtam nem múlik. Nyilván az sincs rendben, hogy az olimpikonok felkészítésére fordítható egymilliárd forintból csak negyvenmillió jut fogyatékosoknak. Borkai Zsolttal, a MOB elnökével augusztusban fogunk tárgyalni. Az olimpiai helyezettek jutalmazása kapcsán pedig jó lenne elérni azt, amit Deutsch Tamás is javasolt: az ép sportolóknak járó jutalom ötven százaléka helyett hetven százalék jusson a paralimpiai érmeseknek.

– Ez korrekt?

– A sportban a teljesítményeket lehet összevetni. Egy ép sportoló joggal tartja negatív megkülönböztetésnek, ha például egy olyan sportágban, amelyben neki százfős mezőnyt kell legyőznie, az épp annyit érne, mint amikor egy fogyatékos sportoló adott esetben csak egy tízes mezőnyben száll versenybe.

– Egy fogyatékkal élő sportolónak a tízes mezőny is jelenthet százas mezőnyt.

– A közbeszédben valóban az terjedt el és okozott felháborodást, hogy egyesek szerint fogyatékosságuk miatt érnek kevesebbet a paralimpikonok az ép társaiknál. Nagyon bosszant, hogy a politikai elittel az élen sokan gondolják: az emberekkel csak háromszavas mondatokban lehet beszélgetni. A jutalmazásról szóló vita is faék egyszerűségűre korcsosult. Másfelől én éppen azt szorgalmazom: paralimpiát Budapestre! Meggyőződésem, hogy egy paralimpia a szolidaritás, a tolerancia kapcsán is változást hozhatna. Egyrészt elkerülhetetlenné válna a főváros egész infrastruktúráját érintő akadálymentesítés, másrészt több tízezer önkéntes venne részt a lebonyolításában, kalauzolnák a fogyatékkal élőket is. Szeretném megértetni, hogy a paralimpia a világ legnagyobb szemléleti akadálymentesítő programja.