Merre tovább baloldal?

A Magyar Tudományos Akadémia épületében rendezték a "Merre vezet a baloldal útja Kelet-Közép-Európában?” című konferenciát, amelynek egyik eleme volt egy kerekasztal-beszélgetés Soós Eszter politológus, Hercegh Mária, az Magyar Szakszervezeti Szövetség női tagozatásnak elnöke, Pap Szilárd, a Kettős Mérce bloggere, Böcskei Balázs politológus és Földes György, a Politikatörténeti Intézet igazgatója részvételével. A magyar baloldal feltámadásának lehetőségeiről beszélgettek.

A múlt tisztázása nélkül nem lehet a jövőbe nézni – szögezte le a beszélgetés elején Hercegh Mária, Soós Eszter pedig hozzátette: a magyar baloldalnak egy saját megoldást kellene találnia, hogy érvényesülhessen Magyarországon. A Policy Solutions erre az alkalomra készített egy kiadványt A szociáldemokrata pártok helyzete Kelet-Közép Európában címmel. Erre hivatkozva Böcskei Balázs elmondta, hogy nincs egy egységes szociáldemokrácia, különösen Kelet-Közép Európában. Szociáldemokratának mondja magát például Fico populista szlovák pártja, a Smer és a hatalmon lévő cseh balközép párt is. Az utóbbi években a szociáldemokrata pártok teret vesztettek Kelet-Közép Európában, így Lengyelországban nem jutott be a szejmbe, Magyarországon már a második ciklusban van ellenzékben. De csak azért beszélünk a baloldali pártok válságáról, mert a jobboldal éppen hatalmon van. Valójában a hagyományos jobboldali pártok ugyancsak nehéz helyzetben vannak.

Földes György szerint a baloldalnak döntenie kell, hogy marginális szeretne-e lenni, vagy meg tud-e szólítani nagyobb tömegeket. Hozzátette, a baloldali politika már hat éve próbálkozik azzal, hogy visszaszerezze a tekintélyét. 2018-ban pedig összefogásra lenne szükség, hogy megnyerjék a választásokat. Bár ő úgy hiszi, akkor sem fogják legyőzni a Fideszt 2018-ban, ha az összes baloldali párt összefogna. Inkább az kellene, hogy a „régi” politikusok átadják a helyüket az újaknak. De ilyenek nincsenek.

Pap Szilárd elmagyarázta, hogy a társadalom megismerésének különböző módjai vannak. Az első, hogy folyamatosan közvéleménykutatásokkal kell felmérni a társadalmat és erre reagálni. Hozzátette, hogyha neki lenne egy 15-20 százalékos szavazótáborral rendelkező pártja, aktivista hálózattal, ő a házakat és a játszótereket kezdené el felújítani. Így találkozna az emberekkel és megismerné a problémáikat. Hercegh Mária is kifejtette, hogy a személyes találkozás nagyon fontos. Csak azok a szakszervezek maradtak talpon, amelyek nem spórolták meg a személyes beszélgetést és nem csak a Facebookon és a közösségi médiákban kommunikáltak.

Böcskei Balázs beavatta a közönséget a diszkurzív politológiába. Ez a politikai nyelv értelemadása, jelentésadása. Bizonyos fogalmakról más nyelveken vitáznak a politikusok. Így Amerikában Donald Trump a „nép nyelvén” beszélt, ellentétben az absztrakt elvekben beszélő Hillary Clintonnal, akinek szavai mögé pedig nem lehetett többséget állítani. Hercegh Mária szerint a baloldali szókészletet elvették a jobboldaliak. Ezt a szókészletet pedig vissza kellene szerezni. Soós Eszter szerint viszont nem vissza kell szerezni a szókészletet, a jobboldali paradigmára válaszként egy új baloldali gondolkodás és nyelv kell. A baloldal 20. századi válaszai nem megfelelőek a 21. században, mert változik a politikai verseny logikája.

Pap Szilárd felvetette, hogy Magyarországon a fogyasztási kérdések azok, amelyek erősen jelen vannak a társadalomban. A netadós tüntetés volt az, ami a legnagyobb tömegeket megmozgatta. Ma Magyarországon rengeteg embernek nem adatik meg a fogyasztás lehetősége.

Hillary Clinton politikájához hasonlóan a magyar baloldali politika középpontjában is kötelezően az emberjogi emancipáció áll, de ezzel nem lehet a társadalom nagy részének szavazatát megszerezni. A baloldali politikusokra az áldozati mentalitás jellemző, mindig csak reagálnak erős ellenfelükre. Tudatosabban kellene használniuk a médiát, amelynek eszköznek kellene lennie: egy politikai stratégiához kellene alkalmazkodnia. Vajon hogyan csinálta meg Simicska a médiabirodalmát? Ebből nem ártana a baloldaliaknak tanulnia. De nem csak ebből: a népszavazási kérdést sem bojkottálni kellett volna, hanem határozott igen, vagy nem választ adni. A határozott vélemény ugyanis szerinte tiszteletet érdemel.