Megszólal a cégvilág

- Belekerült a sűrűjébe. A frakcióban úgy jellemezték: udvarias, szolgálatkész fiú, „a csöndes kereszténydemokrata”, aki nagy, elvi ügyek helyett szívesebben foglalkozik a napi gyakorlattal, adójoggal, gazdasággal. És mindig mindenkit visszahív mobilon. Új szerepében nem lesz könnyű ezt az imázst őrizni.

– Én is úgy gondolom, de negyven felett már nem változik az ember. Amikor politizálni kezdtem, volt egy jelmondatom: „Híven önmagadhoz.” Azt a vonalat szeretném vinni, amelyet a vidéki, görög katolikus papi családból hoztam.

- Az ön stílusa nem éppen papos. Inkább energikus, rámenős.

– Nézze, az NFM világa piaci világ, üzleti szemléletet követel. Ez az a minisztérium, ahol az ember a gazdaság nagy szereplőivel előbb-utóbb mindenképpen találkozik. A többi tárcánál is így van ez, de a Fő utcában nem lehet a közvetlen kontaktust elkerülni.

- Nem hiszem, hogy ön elzárkózó lenne. Kormányprogram, mint tudjuk, régóta nincs, ódivatú dolog. Néhány konkrétumot azért érintett: az állami tulajdon részarányának növelését az energetikában, a gázszolgáltatásban; a vasút szerepének erősítését; a gyorsforgalmi utak és autópályák szorosan kapcsolódnának az ország határvidékeihez. De végül minden egy irányba mutat: „államosítás, államosítás, államosítás kifulladásig.”

– Látom, ennek pejoratív értelmet tulajdonít.

- Nevezzük kényszer-visszavásárlásnak?

– Amit előszeretettel államosításként emleget a sajtó, az számomra azt jelenti, hogy a stratégiai pontokon növeljük az állam szerepét. Hogy ezt teljes körű visszavásárlással tesszük, vagy részleges bevásárlással, szinte mindegy. A modern „államosítás” nem azonos a gyárak lerohanásával, munkásigazgatók beállításával.

- Fura is lenne egy uniós tagállamban.

– Vegyük a manapság emlegetett Főgáz-részvénypakettet. Azt, hogy jó lépés volt-e megvenni, eldönti az idő. Az én olvasatomban azt jelenti, hogy a Főgáz egyetemes gázszolgáltatóvá válhat, és bázisára alapozva megvalósulhat a nemzeti gázszolgáltatás.

- Nincsenek ebben hatalompolitikai számítások? Mondjuk a rezsiharc járszalagjára fűzve lenyúljuk a teljes energiapiacot. Meghirdetjük, hogy Magyarország az „olcsó energia országa”? Nem Bahrein, nem Venezuela. Pont Magyarország. Olyan ez, mint „a vas és acél országa” 1950-ben.

– Olyan kormánydöntés nem létezik, amelynek ne lenne politikai éle. A kormány politikai testület.

- A szociális szemponton túl ez önnek imponál?

– Megmondom őszintén, ezen nem gondolkodom. A szociális cél mellett azt is vizsgálom, miként fogja a rezsicsökkentés bővíteni a gazdasági élet szereplőinek mozgásterét.

- Na, ha valami, ez fel nem merült volna bennem. Miként fogja?

– Pedig egyszerű. Ha több marad a zsebben, könnyebben vállalkozhatok, főleg ha a következő nagy célra, az ipari rezsicsökkentésre gondolok.

- Nem beszélve arról, hogy a sok állami vállalat milyen hatalmi játékteret biztosít. Százvalahány állami vállalatot érint az a miniszteri körlevél, amelyben ön a folyamatban lévő szerződések felfüggesztését rendeli el. A közvélemény feltételezése szerint ez felér egy hadüzenettel. Az államszervezetbe kullancsként betokozódott Simicska–Nyerges-klánnak szól.

– Amit ebben a pillanatban mondott – „a közvélemény feltételezése” – felettébb kedvemre való, mert pontos. Ez valóban csak „a közvélemény feltételezése”.

- Akkor tárjuk fel a valóságot.

– Nem győzöm ismételni: a piac világából jövök. Amikor beültem ebbe a székbe, egyértelmű volt: tiszta képet akarok kapni gazdálkodási szempontból. A statútumtörvény módosításával a feladatok jöttek-mentek.

- Leginkább a Miniszterelnökségre mentek.

– Tudnom kell, hogy a rendszer milyen hatékonysággal működik. Több átadás előtt álló cég fölött még én gyakoroltam a tulajdonosi jogokat. Papíron a feladat már nincs itt, miközben a szerződések ütemezéséről még nekem kellett volna döntenem. Hangsúlyozom, nem a mindennapi ügymenetet érintő dolgokról van szó. Ami a napi működéshez tartozik, mehet a maga útján.

- De mégsem írhatta véletlenül kinevezésekor egy hetilap: „Lajos és Zsolti nem örült.”

– Nemrég átnéztem az eddigi sajtómat. Amikor még nem voltam kinevezve, de híre ment, azt írták, a nevezett urak meghosszabbított keze lennék. Rá egy hétre az ellenkezőjét állították. Mit kezdjek ezzel?

- Ha már „a közvélemény feltételezésénél” tartunk, mást is feltételez az a csúnya közvélemény. Karrierjének fekete lapja a tömeges cégalapítások kora. 2000 táján fiktív, „kevéssé transzparens műveleteket végrehajtó” cégek tucatjaihoz adta nevét ügyvédként, amelyek el is tűntek a süllyesztőben. Mi történt a kisvárdai Gagarin utcában, a Litki út 18.-ban, az ország legnagyobb cégtemetőiben?

– Tisztázzuk végre ezt is! „Akiknek füleik vagynak, hallják.” Azt szoktam erre mondani: ahogy volt múltam, ügyvédi múltam is volt. Elsődlegesen gazdasági társaságok alakításában vettem részt. Az MLM-rendszert biztos sokan ismerik.

- A cég nevét ki ne ejtsük. Sok szegény ember próbált szerencsét a direkt marketing homályos világában.

– Na, ha ők lettek volna az ukrán–orosz vonal élenjárói, nem lennének szegények. Az ezredforduló táján nem lehetett a rendszer termékeit Ukrajna, Oroszország gazdasági társaságaiként forgalmazni. Aki látott lehetőséget ebben az üzleti modellben, annak Magyarországon kellett cégeket alapítania.

- Például Kisvárdán.

– Például ott. Az alapító így lépett be a hálózat egyik szintjére. Elképesztő mennyiségű társaság alakult. Ügyvédként magam is alapítottam ilyeneket.

- Állítólag nem keveset. És a cégeken keresztül hozták-vitték az árut?

– Azt nem tudom, nekem nem volt ezzel több dolgom.

(A teljes interjú a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)