Mégis kiszűrik a kamupártokat – változnak a kampányfinanszírozási szabályok

Elfogadta a parlament a kampányfinanszírozási törvény módosítását, amelyet eredetileg a fideszes Gulyás Gergely és Répássy Róbert kezdeményezett, az MSZP-s Bárándy Gergely javaslatára pedig tovább szigorítottak. Eszerint az egyéni képviselőjelöltekhez hasonlóan

mostantól a listát állító pártoknak is kötelező visszafizetniük az államtól kapott kampánypénzt, ha a választásokon nem érik el az egy százalékot.

Ha ezt az adott párt határidőre nem teljesíti, akkor a vezető tisztségviselőnek akár magánvagyonával is felelnie kell, és adó módjára kell visszafizetnie a támogatási összeget. A Magyar Államkincstár megkeresésére a NAV intézkedik a vezető tisztségviselőkkel szemben a tartozás behajtásáról.

Elfogadta a kampányfinanszírozás szigorítását az Országgyűlés

A két nem szavazat és négy tartózkodás mellett elfogadott törvény arról is rendelkezik, hogy az Állami Számvevőszék az általános országgyűlési választást követő egy éven belül hivatalból ellenőrzi a támogatás felhasználását azoknál a pártoknál, amelyek a pártlistákra leadott összes érvényes szavazat legalább egy százalékát megszerezték.

A választási rendszer számos visszásságával szemben a kampányfinanszírozási szigorítás érdemi előrelépés lehet, hiszen a 2014-es országgyűlési választásokon összesen 14 párt nem érte el az egy százalékot azok közül, amelyek állították országos listát – így pártként is részesültek állami támogatásban.

Amennyiben ugyanis a most elfogadott szabály lett volna érvényben 2014-ben, ezeknek a szervezeteknek mind vissza kellett volna fizetniük azokat az állami milliókat, amelyeket kampányolásra kaptak.

2014-ben a központi költségvetésből a listaállítás jogán 3,4 milliárd forint támogatást kapó, azóta nagyrészt nyomtalanul felszívódó kamupártoknak nem kellett elszámolniuk a költségeikkel. Például a Jólét és Szabadság Demokrata Közösség nevű szerveződés 447 750 000 forint támogatást kapott országos listája után, míg összesen 9925 szavazatot kaptak, azaz arányosan 0,2 százalékos eredményt értek el. A Szociáldemokraták Magyar Polgári Pártja is csaknem 450 milliós kampányfinanszírozásban részesült, miközben 15 000 szavazattal mindössze 0,3 százalékos eredményt produkált. A pénz elköltését ugyan igazolni kellett, de ezt ellenőrizhetetlen kiadásokról kiállított fiktív számlákkal, számlagyárakkal könnyedén meg lehetett kerülni. Az egyéni képviselőkkel ellentétben, akik kincstári kártyáról költhették el a nekik járó egymillió forintot, az országos lista után járó kampánytámogatást nem lehetett visszakövetelni a pártoktól az eredmény ismeretében, nem volt tehát semmilyen ösztönző arra, hogy a pénzből a párt bármiféle politikai kampánytevékenységet folytasson. A kampánymonitort végző Transparency International és a Political Capital számításai alapján valószínűsíthető, hogy a hárommilliárdos összeg mintegy tíz százalékát költhették valóban kampánytevékenységre, a többi viszont magánzsebekbe vándorolt.

Kérdés csak az maradt, hogy miután a probléma évek óta ismert volt, a Fidesz által 2010 után alkotott választási rendszer elfogadását megelőzően és azt követően is számtalan szakmai és ellenzéki kifogás érte, eddig miért utasított el a kormányoldal minden idevágó módosítási javaslatot, most pedig miért vált mégis érdekké a kamupártok kiszűrése.