Márai-program, újratöltve
Kezdetben volt a Márai-program, ami az utóbbi évek egyik legjobb kulturális kezdeményezésének tűnt, s amelynek megvalósulása egyre bizonytalanabbá vált. Az előző kormányzat kultusztárcájának teszetoszasága, egyeztetési nehézségek, érdekellentétek, hatásköri viták miatt még az is kérdésesé vált, hogy a hazai és a határon túli magyar könyvtárak könyvbeszerzését támogató kezdeményezés valóra válik-e. A tét egymilliárd forint volt. Ami egyfelől komoly, másfelől megmosolyogni való nagyságrendű összeg. Mindenesetre az ország költségvetésében elhanyagolható tétel.
Mindig rejt magában veszélyeket, ha az egyik kormányhoz kötődő program a következő kabinetre marad. Felmerülhet, hogy az új kabinet nem érzi magáénak az elképzelést. Ez szíve joga. Könnyen lehetséges, hogy, a Márai-program példájánál maradva, egy más típusú megoldást vagy támogatási rendszert favorizál az új vezetés. Amikor hivatalba lépett a második Orbán-kormány, akkor a költségvetési zárolások miatt hetekig úgy nézett ki, hogy egyszerűen nem lesz pénz erre a programra. Ennél rosszabb forgatókönyvet a hazai könyvtáros szakma elképzelni sem tudott.
A program megmenekült, és ma már csak idő kérdése, mikor jutnak hozzá azokhoz a kötetekhez a magyarországi és a határon túli magyar könyvtárak, amelyeket egy szakmai kollégium által összeállított 500-as listáról válogathatnak és rendelhetnek. A Márai-program lényege, hogy a magyar nyelvű szépirodalmi, ismeretterjesztő és gyerekkönyvek kerülhetnek fel a már említett listára. (A szórakoztató irodalom nem része programnak.) Teljesen egyértelmű, hogy lendületet adhat a hamarosan megvalósuló elképzelés a kortárs magyar szép- és gyermekirodalomnak. Hatszáznyolcvan könyvtárba jutnak el ilyen módon a Márai-program kötetei, amelyek közül egy százötven könyvből álló csomagot – A nemzeti kultúra minimuma elnevezésű – valamennyi megkapja, míg a fennmaradó háromszázötven kötetből maguk a gyűjtemények válogathatnak.
A hazai könyvtárak évente összesen megközelítőleg 7 milliárd forintot fordítanak új könyvek beszerzésére, ami nyilvánvalóan nem elegendő ahhoz az állománygyarapításhoz, amit a könyvtárlátogatók elvárnak. A pótlólagos forrás a 7 milliárd forint felől nézve is jelentős, még akkor is, ha ebből tételesen 800 milliót fordítanak könyvvásárlásra. A fennmaradó 200 millióból alkotói ösztöndíjakat és a Márai-programhoz kapcsolódó rendezvényeket finanszírozzák és a programok promócióját végzik.
Általános vélemény, hogy a hazai könyvtárak törzsállományának minősége megfelelő, de meglehetősen sok kívánni valót hagynak maguk után, ha a frissen megjelent kötetek meglétét és darabszámát vesszük alapul. Csupán kiragadott, mégis szemléletes példa, hogy Spiró György Tavaszi Tárlat című regényére hónapokat várnak az olvasók több hazai könyvtárban, mert az egy-két példányban meglévő kötetért „sorban állnak” a kölcsönözni szándékozók.
Ennek a helyzetnek az oldásáért is sokat tehet a könyvtárakat segítő program, de nem lebecsülendő az a lehetőség sem, hogy – elvben legalábbis – sokkal nagyobb ismeretséghez segítheti hozzá azokat az alkotókat, akiknek beérkezettségük nem is hasonlítható a fentebb említett Spiró Györgyéhez. Attól a pillanattól kezdve, hogy meg- és az elismertségért küzdő szerzők munkái a könyvtárak polcairól leemelhetővé válnak, megteremtődik az esélye annak, hogy az olvasók új tehetségeket fedezzenek fel. Amíg az írónak és az olvasónak ez a zavartalan találkozása nem biztosított, addig korlátozott értelemben beszélhetünk csak irodalmi életről.
Maradéktalan is lehetne az öröm, mert jó a kezdeményezés, és szeptemberben már a könyvtárakba érkeznek a Márai-program első kötetei. Mégis eszembe jut – és vállalom a populizmus vádját –, hogy olyan nagyvonalúan szavazott meg a kormány előbb 10, majd emelve az összeget, 12, 5 milliárd forintot az új debreceni stadion építésére, amihez képest a könyvtárak új, központi támogatása eltörpül. Miközben a kettő fontossága éppen fordítottan aránylik egymáshoz, mint az egyikre és a másikra szánt összeg nagysága.
Pedig mióta tudjuk, hogy „nem sokaság, hanem lélek tesz csuda dolgokat.”
