Magyarország örökre elveszett?
Néhány éve még elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy diktatúra az unió tagja legyen, ám a magyar és a román fejlemények miatt Brüsszelben komolyan el kell gondolkodni azon: az új tagállamokban talán mégsem visszafordíthatatlan a demokratizálódási folyamat. Mit tegyen ebben a helyzetben az EU – kérdi a szerző, Jan-Werner Müller, a princeton-i egyetem politikaelmélet tanára a Neuer Züricher Zeitung hasábjain.
Lépjen közbe? A szupranacionális paternalizmus veszélye nagy, bár az uniónak elvileg joga van arra, hogy a demokrácia védelmében beavatkozzon. A baj csak az, hogy nincs hozzá meggyőző politikai vagy jogi eszköze.
Az ellentábornak ugyanakkor két érve van: egy elvi és egy gyakorlati. Előbbi arra vonatkozik, hogy a Brüsszel maga is szembeötlő demokráciahiánnyal küszködik. Ám erre az a válasz, hogy a tagok kötelezték magukat a játékszabályok betartására. A másik kifogás, hogy a szervezet kettős mércével mér: a kis államokon példát statuál, a nagy alapító országok viszont mindent megengedhetnek maguknak, lásd Berlusconi Olaszországát.
Csakhogy a magyarok önként csatlakoztak az EU-hoz, tehát Orbán nem állíthatja, hogy az unió megszálló hatalomként jár el, és hogy az oroszokhoz hasonlóan elnyomja a szabadságszerető magyarokat. Fel lehet függeszteni persze a vétkes állam jogait, de ehhez a többieknek nincs sok kedvük, nehogy egy nap ellenük alkalmazzák ezt a lehetőséget. Politikai és jogi megoldást kellene találni, de ilyen nem mutatkozik. Strasbourgban inkább azt látni, hogy a nagy frakciók pártpolitikát visznek a demokrácia megőrzése helyett. Pedig Európa arra hivatott, sőt kötelezett, hogy megvédje tagállamaiban a demokráciát - írja a német lapban a politológus.
