Ligeti viadal

Liget-projekt. Kétszázmilliárdos fejlesztés, amellyel új múzeumi negyed jönne létre a Városligetben. Sokan támogatják a tervet, mert fontosnak tartják, hogy a főváros ikonikus kortárs épületekkel és új turisztikai attrakciókkal gazdagodjon. Mások azt kérdik: helyes-e ennyi múzeumot egy helyre sűríteni? És ha igen, miért épp a város kevés zöld területeinek egyikébe, a Városligetbe? Összeállításunkban György Péter esztéta azzal érvel, hogy a múzeumnegyed kialakítása a kultúra demokratizálását hozná magával, Ceglédi Zoltán politikai elemző szerint viszont a Liget elveszítené közpark jellegét. A rendkívül népszerű Urbanista blog szerkesztője, Zubreczki Dávid a projekt bizonyos elemeit támogathatónak tartja, azonban szerinte túl nagy az építkezés volumene. Baán László, a beruházás miniszteri biztosa viszont világszínvonalúnak tartja az új és a megújuló épületeket.

Fidesz: a tanárok ultimátuma bolsevik diktátum

Van egy rakás cowboyos flanelingje, sőt kockás alsónadrágja Németh Szilárdnak, a Fidesz alelnökének, aki Pukli Istvánt, a pedagógustüntetés egyik szervezőjét ügynöknek, a tanárok ultimátumát pedig bolsevik diktátumnak tartja. A pénteken megjelenő 168 Órában így fogalmaz: „Olyan csata zajlik, amit a kormány fog megnyerni.

Az úri középosztály vétke

Új könyvében a régi keresztény középosztály túlélője, egy jóval nyolcvanon túli férfi gyón arról, hogy szinte egész életét lelkiismereti válságban élte le abban a társadalmi közegben, amely változni képtelenül őrizte hagyományait és félelmeit, amely ugyan gyűlölte a nácikat, de természetesnek tartotta a saját szalon – antiszemitizmusát. A kivégzés éjszakája szerzőjét, Görgey Gábort kérdeztük. Az író úgy fogalmaz: „Annak a bunkósított reneszánsznak, amivel most Orbánék próbálkoznak, még felszínesen sincs semmi köze az úri középosztály világához.” Interjúnk a ma megjelent 168 Órában.

Digidriver a blogszínházban

A Shure Stúdió színpadán felmegy a függöny: London külvárosában vagyunk, egy apartmanban. Egy asztal a díszlet, férj, feleség, kisfiú körülötte. A férfi melósruhában van, mintha éppen most érkezett volna haza a munkából. Monológba kezd: „Nehézgépkezelő vagyok. Közérthetőbben: markológépes. Itt, Londonban: diggerdriver. A nyelvtudásom alig haladja meg az alapfokot. Negyvennyolc évesen már nehéz nyelvet tanulni. Nem szerencsét próbálni jöttem, hanem jövőt biztosítani a nyolcéves gyerekemnek, és tisztességes fizetést találni magamnak.” A Diggerdrájver című előadást Bagossy László rendezte, a kivándorolt melóst Epres Attila alakítja. A történet valós hősére pedig az interneten találtak rá az alkotók. A dráma arról is szól: miért hagyják el a legjobb szakembereink az országot, és ki a felelős mindezért? Írásunk a ma megjelenő 168 Óra hetilapban.

Lopás új megvilágításban

Pedig korábban mennyi energia ment el arra, hogy bőszen hirdessék: ők, a hatalomban terpeszkedő illetők éjt nappallá téve és szüntelenül és látástól parasztvakításig, továbbá fáradhatatlanul és lankadatlan áldozatkészséggel és önzetlenül csakis a népért a népnek, meg a haza szolgálatában lop... izé Lope de Vega hőseit megszégyenítő hősiességgel a zemberek boldogításáért.