Lesznek-e közösen indulók az EP-választáson?
Egyetlen ellenzéki uniós lista nem hozna, hanem csak vinne – állítja a Medián. A közvélemény-kutató cég a 444.hu felkérésére készített kalkulációt, amely szerint a Jobbikkal együtt az ellenzéki pártok külön-külön 26 százalékot szednének össze, a Jobbikkal együtt állított közös lista viszont csak 16 százalékot hozna.
Pedig meglehetősen csúfos ellenzéki vereség várható, ha nem alakul ki valamilyen koordináció a pártok között. Ha azt feltételezzük, hogy mindegyik szervezet külön indul a májusi uniós választáson, és a Závecz Research februári közvélemény-kutatási adatait beírjuk a Political Capital mandátumkalkulátorába, akkor a biztos pártválasztók száma alapján azt az eredményt kapjuk, hogy a Fidesz 13, az MSZP(-P) és a Jobbik 3-3, a DK pedig 2 mandátumhoz jutna. A Momentum és az LMP pedig nem küldhetne képviselőt az uniós parlamentbe, mert nem érnék el az ötszázalékos küszöböt. Ez pedig újabb ellenzéki apátiához vezetne, és rányomná a bélyegét az őszi önkormányzati választásokra is.
De mi a megoldás?
A tavaly decemberi, köztévé előtti tüntetéssel, illetve a rabszolgatörvény elleni parlamenti és utcai fellépésekkel közeledni látszanak egymáshoz az ellenzéki pártok. Miközben a Nemzeti Együttműködés Rendszere elleni hatékony ellenzéki fellépés miatt szükség van koordinációra, a Fidesz azonnal megtalálta a kormányellenes tömbösödés ellenszerét: előhozakodott a megfordított „nácikártyával”. A kormánypárti médiumok a jobbikos politikusok zsidózásáról, listázásáról, náci karlendítésekről mutattak be felvételeket. A baloldalra a kormánypárt rásütötte a náci–posztkommunista-szövetség bélyeget. Ez pedig eltántoríthat saját pártjuktól ellenzéki szavazókat.
Eközben a háttérbeszélgetéseken a szocialisták rendre arról számolnak be, hogy a parlamenti ellenzéki egyeztetéseken leginkább az egykori szkinhedvezér Sneider Tamás öltönyössé vált pártemberei ódzkodnak a radikális közös fellépésektől, s igyekeznek kifarolni bármifajta közeledésből.
Persze a szocialisták nem is akarnak velük közös uniós listát állítani, maximum helyi együttműködéseket képzelnek el, de azokat is csak az őszi önkormányzati választásokra. Ám ez a fajta kölcsönös távolságtartás kevéssé feltűnő, kiváltképp, hogy már most több vidéki városban is jelezték: kiegyeztek a Jobbikkal az őszi közös indulásról. A szocialisták attól tartanak, hogy baloldali szavazókat tántoríthat el az esetleges náci–MSZP-összeborulás kormánypárti emlegetése. Ettől meg lehetne szabadulni egy jól elkülöníthető „balos” és egy „kvázi jobbos” uniós listával.
Kis János filozófus, az SZDSZ egykori elnöke a Magyar Narancsban közölt esszéjében azt írta, hogy nem tartja szerencsés ötletnek a Jobbikkal közös listát, és nem végzetes, ha az nem is fog létrejönni. Őt meggyőzte a lap érvelése: a PC mandátumkalkulátorának segítségével kiszámolták, hogy két ellenzéki lista pontosan ugyanazt az eredményt hozná, mint egy. A lap szerint 10-11 mandátumot hozna az ellenzéknek egy közös lista, és ugyanennyit eredményezne egy MSZP–Párbeszéd–DK-, illetve egy Jobbik–LMP–Momentum-lista is. Pulai András, a Publicus Intézet ügyvezetője ezt megerősítette lapunknak: januári méréseik szerint hasonló eredményt hozna a közös és a két külön lista is.
Csakhogy kettőnél sokkal több ellenzéki lista lesz.
A DK a háttértárgyalások folyamán, majd pedig a pártelnök az Inforádiónak adott interjúban is a Medián kalkulációját hozta fel azzal kapcsolatban, miért nincs értelme az MSZP-vel való összeborulásnak. Holott a Medián felmérése kifejezetten a Jobbikkal kiegészült demokratikus ellenzéki közös lista értelmetlenségéről szólt. Azóta az is kiderült, hogy a DK listavezetője Gyurcsány Ferenc felesége, a jó ideje amolyan titkos fegyverként számon tartott és most bevetett Dobrev Klára lesz, akit a DK nem kívánt kitenni annak, hogy más pártokkal tárgyalva kelljen neki befutó helyre kialkudni. A DK eleve listavezetőnek szánta Dobrevet, és más listavezetők gyanítható húzóerejével összevetve a számítás beigazolódhat.
A szocialisták a legutóbbi kongresszusukon már összeállították a saját listájukat, de a választmány arra hatalmazta fel az MSZP vezetőit, hogy tárgyaljanak más pártokkal a közös listáról. Nagyon úgy néz ki, hogy végül a Párbeszéddel tudnak közös listát állítani, ahogyan a tavalyi parlamenti választáson is. Nyitott kérdés, hányadik helyre kerülhet a közös listán a Párbeszéd csúcsjelöltje, Jávor Benedek, a listát vezető, de az Európai Parlamentbe távozni nem kívánó Tóth Bertalan MSZP-elnök és a strasbourgi újrázásra pályázó Ujhelyi István mögött, bejön-e elé még Szanyi Tibor is.
Az MSZP számításai szerint egy MSZP–Párbeszéd–DK közös lista öt mandátumot, egy LMP–Jobbik-lista szintén ennyit hozhatott volna, ha azzal számolunk, hogy a Fidesz és az ellenzék között nagyjából fele-fele arányban oszlanak majd el a voksok. Az LMP-Jobbik-összefogást talán inkább csak a két párt egyes vezetői szerették volna, ám az LMP más politikusai „ezerrel nyomták a féket”, és végül meg is tudták akadályozni a szövetséget. A hétvégi kongresszusi döntést bizonyára befolyásolta, hogy Philippe Lamberts, az európai zöldek társelnöke az Azonnali.hu-nak azt nyilatkozta: ha az LMP elindulna a Jobbikkal való együttműködés felé, akkor elválnak útjaik az Európai Zöld Párttal. Végül az LMP kongresszusa két döntést hozott szombaton: elvetette a közös listát a Jobbikkal – miként a Jobbik legfelső testülete is –, valamint a listavezetői helyért kiírt voksolásban a küldöttek leszavazták a párt exszocialista társelnökét, Demeter Mártát és a párton belüli előzetes szimpátiaszavazáson élen végző, a német zöldekkel szoros kapcsolatot ápoló Kendernay Jánost. Helyettük Vágó Gábor lett a listavezető, aki 2014-ben egyszer már kilépett az LMP-ből a „kisstílű hatalmi harcok” miatt, majd a legutóbbi parlamenti választás idején egyéni jelöltként reaktiválódott a párt színeiben, miközben az LMP-ből kivált párbeszédes Karácsony Gergely által vezetett zuglói önkormányzat átláthatósági biztosaként dolgozik.
A Momentum hivatalosan még nem döntött, de közismerten ódzkodik a listás közösködéstől, bármelyik pártról legyen is szó. A Momentum számára azonban még az ötszázalékos bejutási küszöb is okozhat nehézséget. Ha ezt a párt nem éri el, a rá adott voksok elvesznek, továbbá semmivé foszlik az a terv is, hogy az uniós választás ugródeszkát adjon a fiatal pártnak.
„A mandátumkiosztási mechanizmus kétségkívül a nagyobb szavazatarányt szerző pártoknak kedvez, de önmagában ez még nem teszi egyértelművé, hogy a közös lista volna az ellenzék számára az üdvözítő megoldás. Ha az ellenzéki pártok politizálás helyett újra a tartalmatlan összefogósdival lesznek elfoglalva, akkor nem is lesz jelentősége a listaállítás módjának” – írta januárban a blogjában László Róbert, a Political Capital választási szakértője, az általunk e cikkhez is használt mandátumkalkulátor egyik fejlesztője. Korábban ugyanis Tóth Bertalan, az MSZP elnöke és Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke is arról beszélt, hogy az uniós választásokon közös listán kellene indulnia az ellenzéknek.
László Róbert azt is hozzátette, hogy a mandátumkiosztási mechanizmusnál jóval fontosabb, hogy mely politikai stratégia és üzenet mozgósítja nagyobb számban a szavazókat. Most arra hívja fel a figyelmet: bár a külön indulásnak az a veszélye, hogy elveszhetnek az adott listára leadott szavazatok, ha egy párt nem éri el a bejutáshoz szükséges ötszázalékos küszöböt, de ennél nagyobb veszély, hogy a választóknak egy jelentős része nem szívesen szavazna egy nagy közös listára. A Medián kutatása ezzel kapcsolatban egyenesen úgy összegez: „az ellenzéki közös lista nem hoz, hanem csak elvisz szavazatokat”.
– Most az látszik, hogy formálódik egy MSZP–Párbeszéd-szövetség, az viszont egyre kevésbé valószínű, hogy ezen kívül lesz még legalább két olyan párt, amelyik hajlandó közösködni. A Jobbik és az LMP közeledése vezethetett volna még ebbe az irányba, de a folyamat aligha teljesedik be. A Momentum és a Kétfarkú Kutya Párt pedig végképp nem valószínű, hogy bárhova betársulna – véli László Róbert. Szerinte továbbra sem lesz igazán magas a választási részvétel, de a 2004 óta tartó csökkenő tendencia meg fog törni: öt évvel ezelőtt azért volt kirívóan alacsony (28,92 százalék), mert az európai parlamentit hét héttel az országgyűlési választás után tartották, a választók addigra úgy érezhették, már minden lényeges kérdés eldőlt. Most viszont mind a kormány-, mind az ellenzéki oldalon egyre feljebb licitálják az EP-választás tétjét.
