Lehetőségek híján

A szegénység nemcsak jövedelmi szegénységet jelent, hanem társadalmi és politikai kirekesztettséget is, az integrálódás lehetőségének hiányát. Az integrálódást csak hatékony oktatási rendszerrel lehet biztosítani.

Azonban nálunk nemcsak az oktatási intézmények elégtelen finanszírozása, hanem az iskolák önállóságát csökkentő törvények is akadályozzák a hatékony, eredményes nevelést, oktatást. A nehéz sorsú családok gyermekei csak úgy tudnak a társadalomban, gazdaságban integrálódni, ha az iskolákban nemcsak a konvergens, illetve összetartó és vertikális gondolkodást, hanem a kreatív gondolkodásra nevelést is lehetővé teszik. Sajnos az utóbbira a jelenben nincs lehetőség. Pedig a problémaérzékenység, a szellemi mozgékonyság, a rugalmasság, az eredetiség nélkülözhetetlen elemei a gondolkodásnak.

Hosszú évekkel ezelőtt a Hajdúszoboszlói Közgazdasági Szakközépiskolában a kreatív gondolkodás fejlesztésének lehetőségeit vizsgáltam, amiről a Pedagógiai Szemle 1990. szeptemberi számában be is számoltam. Összegeztem azokat a lehetőségeket, hogy miképpen lehet a képzelőerő fejlesztését, a számtalan lehetséges választ vagy ötletet, a divergens, illetve szétágazó és oldalirányú gondolkodást megvalósítani. Mindehhez oldott légkörű tanórákra van szükség.

Ezt az oldott légkört sokszor befagyasztja a központi irányítás. Az állami oktatási intézményekben ezért jóval kisebb lehetőség van a kreatív gondolkodás fejlesztésére, mint az alapítványi iskolákban. Ezt a szülők is jól látják, ezért annak ellenére, hogy az alapítványi iskolákban a családoknak hozzá kell járulniuk az oktatás finanszírozásához, mégis öt-hatszoros túljelentkezés van. A szegény családok ezt nem tudják biztosítani, ezért iskolarendszerünk hozzájárul a szegénység konzerválásához.

Takács Imre, Hajdúszoboszló