Lefeküdtek a Kossuth téren

– Mindig ugyanazokat az arcokat látni - sóhajtott fel egy szociológus az ELTE TáTK-ról és odabiccentett a ballib értelmiség egyik neves nyelvészének. Ötkor, a demonstráció kezdetén körülbelül százan álltunk a Kossuth téren, főleg értelmiségiek és hajléktalanok. Az AVM szerint végül ezren is eljöttek. A tömegben feltűnt az LMP több képviselője is, más párttól nem láttunk senkit.

A Város Mindenkié (AVM) demonstrációja 13 Fideszes képviselő előterjesztése ellen tiltakozott. Az új tervezet szerint 150 ezer forint bírsággal vagy elzárással büntetnék az „életvitelszerű tartózkodást” közterületen. Az AVM álláspontja szerint az előterjesztés jogsértő és kegyetlen, hiszen a hajléktalan embereket kizárólag azért akarják börtönbe zárni, mert nincs hol lakniuk.

Nézze meg a 168 óra videóját az eseményről!

A szónokok eleinte nem nagyon buzdították a tömeget, inkább rideg tényeket közöltek. Az eseményt Erdős Virág egy verse nyitotta meg a szerző saját előadásában, amit a józsefvárosi hajléktalanellenes népszavazás apropóján írt (lásd a keretes részt). Utána jött a hanyatt fekvés: több százan feküdtek a hideg földre, hogy pár percre maguk is átérezzék a hajléktalanok helyzetét. Az elhaladó villamosokban a turisták kiguvadt szemekkel bámulták a téren történteteket, a sajtó vadul filmezett és fényképezett. Miután a több száz résztvevő egyszerre lefeküdt a Kossuth tér kövére, a hatóság képviselőit játszó aktivisták felkeltették őket és megpróbálták őket börtönbe kísérni.

Hova meneküljünk tovább?

A performansz után Papp Csaba, az AVM hajléktalan aktivistája a következő kérdést tette fel beszédében: „Mára kitiltottak minket a belvárosból, a fővárosi aluljárókból, az erdőkből és a Józsefvárosból is. Az országból is ki akarnak minket tiltani? Hova meneküljünk tovább?” Arra is felhívta a figyelmet, hogy Kocsis Máté személyében egy olyan ember fogja meghatározni a kormánypárt hajléktalanügyi politikáját, akinek egyetlen dolog jut eszébe akkor, amikor a hajléktalan emberekre gondol: börtönbe velük! „Pedig egy dologban biztosan lehetünk: a hajléktalanság nem rendészeti probléma, hanem a szélsőséges szegénység egyik formája és megoldásához érdemi kormányzati politikára van szükség”.

A józsefvárosi „álhajléktalan” akciójáról elhíresült Kopiás Attila Steve az állampolgári aktivizmus szükségességére

hívta fel a figyelmet, és arra, hogy „a mostani rezsim azt akarja elhitetni velünk, hogy jobb lesz nekünk, ha rúgunk egyet mindazokba, akik nálunk is védtelenebbek. Azt akarják, higgyük el: azért nincs hol lakniuk az embereknek, mert nincs elég lakás. Hogy a szenvedés és a szegénység szükségszerű és természetes. … Mindez hazugság.”

Albérlet-támogatás, lakásprogram

– Alpári indulat, düh, zsigeri gyűlölet uralja a politikát, ahelyett, hogy a problémát megpróbálnák megoldani - mondta dr. Krémer Balázs szociálpolitikus a 168 Órának. – Én úgy látom, hogy ez az ügy messze túlmutat a csöviken. Túlmutat azon, hogy mit mondunk a hajléktalanokról. Ki viszolyog, ki nem viszolyog, ki szereti, ki nem. Lehet viszolyogni, lehet őket nem szeretni. Ha felmerül egy társadalmi probléma, ahhoz viszont nem úgy kellene hozzányúlni, hogy abból még nagyobb baj származzon - mondta a szakember.

– A kormány feladata, hogy ne a szegények, hanem a szegénység ellen küzdjön: a foglalkoztatás bővítésével, tisztességes bérekkel és nyugdíjjal, a lakhatáshoz való jog alkotmányba foglalásával, a lakásfenntartási támogatás radikális emelésével, egy kiterjedt szociális bérlakás-hálózat kialakításával, és a hajléktalanellátó intézmények fejlesztésével - foglalta össze a mozgalom véleményét a mikrofonba Szigeti Adrienn, az AVM hajléktalanságot megtapasztalt tagja.

Krémer Balázs egyetértett a mozgalommal. Hozzátette azonban: Magyarországon nagyon leszűkültek a megoldási lehetőségek. – Vagy arról beszélünk, hogy masnival átkötve lakást kell adni a csöviknek, amire egyszerűen nincsen pénz, vagy az intézményekbe elrakni őket, ami szintén elég költséges. A középrétegek nem tudnak maguknak lakást vásárolni, nemhogy az állam. Az intézményekben ráadásul elvesztik az emberi méltóságukat, önállóságukat.

A szociológus felhívta a figyelmet arra is: gondoljunk csak arra, hogy ezek az emberek hihetetlenül nehéz, lehetetlen körülmények között is élnek valahogy. – Ha csak minimális segítséget kapnának – bármilyen fedél lenne a fejük felett például – akkor sokkal jobban tudnának boldogulni. Nem csak egyetemisták bérelhetnek hárman, hatan lakást, kaphatnának a csövik is tizenötezer forintot fejenként, amiből együtt bérelhetnének lakást - javasolta a szakember.

LMP: bűnbakot keresnek, nem megoldást

– Ha lenne a kormányban egy olyan kompetens ember, aki a lakáspolitikával foglalkozik, akkor lenne kiút és fel lehetne állítani lakáspolitikai koncepciót - mondta lapunknak a hidegben fagyoskodó Vágó Gábor, az LMP szóvivője. – A lakásfenntartási támogatás és az albérlet-támogatás megoldást jelentene a hajléktalanok számára. A szociális szférát és a segítő szolgálatokat nem leépíteni kellene, hanem pluszforrásokat juttatni nekik. A mostani költségvetési tervezetből ugyanis csak ez látszik.

A politikus hozzátette: amíg a fideszes önkormányzati vezetők az egyik kerületből a másikba, vagy az egyik településről a másikba akarják a problémát zsuppolni, addig nem megoldást, hanem csak bűnbakokat keresnek.

Alázatos hajléktalanok, el az utcáról!

– Ha törvény fosztja meg a hajléktalanokat attól, hogy becsületesek és tisztességesek is lehetnek - hiszen, már pusztán a létezésük és helyzetük mikéntje is büntetendő -, akkor félő, hogy immár semmiben sem akarnak majd tisztességesek és becsületesek lenni. Ez komoly kockázat nemcsak számukra, mindannyiunk számára. Egy ilyen jogszabály - nettó ostobaság - mondta a tüntetésen dr. Krémer Balázs, szociológus a 168 Órának.

– Mostanság szeretjük a simulékony, önmagukat alávető csöviket, akik hajlandóak az intézményekben függő helyzetbe helyezni magukat, rendesen viselkedni - summázta véleményét Krémer Balázs. – Nem tudunk mit kezdeni azokkal, akik számunkra lehetetlen körülmények között is megpróbálnak emberként, méltóságukat megőrizve élni. Nagyon tiszteletreméltó módon egyébként. Meg kellene becsülnünk azt, hogy emberek lehetetlen körülmények között is emberek tudnak maradni.