Lapajánló – Soha nem késő
A 168 Óra címlapján Bokros Lajos, aki azt mondja: „A demokratikus ellenzéknek világnézetre, értékrendre, vérmérsékletre való tekintet nélkül kell összefognia ahhoz, hogy egyáltalán esélye legyen.” Bokros arra figyelmeztet: csak egy hazánk van, és összefogni soha nem késő. A hetilap digitális változatát lapozhatja végig.
„Orbán Viktor igazi szociáldemokrata” – állítja Hegedűs Zsuzsa a miniszterelnök főtanácsadója, és a vezércikkíró Mészáros Tamás azt kérdez: valóban ilyennek képzeli az igazi szociáldemokráciát, vagy netán azt a képtelenséget kívánja sugallni a baloldali szavazóknak, hogy ők is Orbánban találhatják meg az emberüket.
Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke szerint az Orbán-rezsim szemberöhögi a társadalmat. Az interjúban szóba kerül a tervezett új házszabály, amelyről Ujhelyinek az a véleménye: a nyilvánosság számára követhetetlen lesz, hogy mi történik a bizottsági üléseken. Ez már-már rendeleti kormányzás – állítja az MSZP politikusa –, hiszen a totalitárius rendszer érdeke, hogy homályban maradjanak az ügyek.
Rogán fogja megmondani a bíráknak, hogyan kell igazságot szolgáltatni? Erről a kérdésről vitáznak a 168 Óra vitafórumának a résztvevői, és erről mond véleményt Hack Péter büntetőeljárás-jogász. Aki nagyon határozottan leszögezni: „Az igazságszolgáltatásról a politika nem mondhat véleményt.”
A Fidesz oktatáspolitikájának a középpontjában nem a gyermek érdeke áll – mondja Hiller István volt oktatási miniszter, aki szerint a Klebelsberg Intézet jelenlegi formájában működésképtelen. Hiller állítja: a középpontban a gyerek van, nem az iskolaépület, nem a gazdasági osztály és nem a kazán.
Folytatja Abszurdisztán című sorozatát Jolsvai András, folytatódik Bolgár György sorozata is, amelyben szembeállítja a jobboldal kijelentéseit és a tényeket.
Interjú készült Raskó György agrárközgazdásszal, aki arról mond véleményt, hogy fejlődik-e vagy csőd felé tart a mezőgazdaság. Raskó szerint olyanok döntenek majd a helyi földek adásvételében, akik maguk is érdekeltek abban, és kísért a múlt; visszaköltözik a faluba az ötvenes évek szelleme.
Nemrég került a könyvesboltokba Gombár Csaba Személyes írások című kötete. A könyvről és szerzőjéről szól Szénási Sándor írása, és ebben szó esik a politikai közélet indokolatlan konfliktusairól is. Gombár úgy gondolja: egy fölösleges ütközéspont olyan időpocsékolás, mint leragadni egyetlen igazság mellett, vagy a nem létező múlttal fedezni mai disznóságokat.
Notesz című rovatunkat most Pataki Éva jegyezte; részletet adunk Ungvári Tamás új könyvéből, amelyben mások mellett Vámos Tibor akadémikussal is beszélgetett; elmeséljük egy hajléktalan ember történetét, akit befogadtak egy Pozsonyi úti ház pincéjébe a lakók; ellátogattunk a történészhez, aki egyben borász is; részt vettünk egy nemzetközileg is elismert cukrász tortatervező-tanfolyamán; megnéztük Vidnyánszky propagandaszínházában a Johanna a máglyán című előadást; emlékezünk a száz éve született Willy Brandtra; írunk a most elhunyt Nelson Mandeláról, aki Dél-Afrika népének ikonja lett; arról, hogy Ferenc pápa hogyan forradalmasítja a Vatikánt, s hogy milyennek képzeli el a jövő katolikus egyházát. A Glóbusz rovatban szokás szerint tájékoztatjuk önöket arról, hogy mit ír a világsajtó Magyarországról, s ezen a héten ismét olvashatják Böcz Sándor A helyzet komikuma című sorozatát s abban például ezt: „A szocik szerint a Fidesz már az utolsókat rúgja. Vajon kibe?”
