Lapajánló – Most mindannyian franciák vagyunk

A gyászról, az értetlenségről, a haragról szól Ceglédi Zoltán publicisztikája és arról, hogy „Párizs velünk történt”.

A terrortámadások hátteréről Aczél Endre informálja az olvasót. Leszögezi: „Súlyosan téved, aki a terrorizmus és a migráció között összefüggést sejt. Előbbi évekkel megelőzte az utóbbit.”

Európa jövője a tét, ez a címe annak az összeállításnak, amelyben megpróbálunk választ adni a legfontosabb kérdésekre: milyen lesz a párizsi merénylet után Európa? Hogyhogy nem észlelt előre semmit a francia titkosszolgálat? Miként lehet védekezni a terrorizmussal és az Iszlám Állammal szemben? A 168 Óra munkatársai minderről nemzetközileg is elismert professzorokat kérdeztek, megtaláltak egy szemtanút, aki átélte a múlt pénteki borzalmakat, megszólal egy francia újságírónő, a Le Monde riportere és Lángh Júlia író, műfordító, akinek lánya és unokái most is ott élnek Párizsban, és aki elmeséli, hogyan élte át a merénylet éjszakáját – Budapesten.

A Közép-európai Egyetem professzora, Balázs Péter volt külügyminiszter a 168 Órának adott interjúban a gerjesztett indulatokról beszél, és arról, hogy közös választ kell adni a támadásokra: „A legfőbb cél csakis az Iszlám Állam megsemmisítése lehet. Minden egyéb ellentétet, külön érdeket félre kell tenni. Az iszlám gyilkosok ugyanis nemcsak a franciáknak üzentek hadat, hanem az egész nyugati életformának.”

Gábor György vallásfilozófus professzor szerint hiba, hogy a nyugati világ fogalmaival próbáljuk értelmezni az iszlámot. A 168 Óra kérdéseire válaszolva a vallásfilozófus fontos kijelentést tesz: „Nem elég az emberi jogi, lelkiismereti szempontokat nézni. Mindennek a közérdek szab határt. A terroristaveszélyre is figyelni kell, és tudomásul venni, hogy Európába nem lehet bejönni regisztráció nélkül.” Ám hozzáteszi: „Ugyanakkor ha Európából elvész a szolidaritás eszménye, el fog veszni Európa is.”

Interjút adott lapunknak Rostoványi Zsolt iszlámszakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora is, aki nem hiszi, hogy a terroristák utánpótlását a menekültek között kéne keresni. Ő úgy látja, az iszlám terroristáknak nincs szükségük arra, hogy a migránsokhoz csatlakozzanak. Az igazi veszélyt azok jelentik, akik az adott országban születtek, ott élnek, ott jártak iskolába és anyanyelvi szinten beszélik az ország nyelvét.

A 168 Órának sikerült fölvennie a kapcsolatot a Buckhingham Egyetem biztonságpolitikai és hírszerzési tanulmányok központjának igazgatójával. Anthony Gleesnek, a politikatudományok professzorának igen határozott véleménye van: „Át kell gondolni azt a politikát, amelynek keretében Németország ellenőrzés nélkül kinyitotta a kapuit a bevándorlók előtt, ami nemcsak Németországot érinti hátrányosan, hanem az Európai Unió valamennyi tagállamát.”

A párizsi tömegmészárlást követő napon adott interjút a 168 Órának a Kossuth-díjas író, Nádas Péter, aki szerint az európai gyász napjaiban nem illendő a felelősséget osztályozni, felmérni és szétosztani. A magyar kormány első reakcióit józannak, kiegyensúlyozottnak látja. Helyesli, hogy megszigorítják a biztonsági intézkedéseket, s hogy nemzeti gyásznapot rendeltek el. Megkérdeztük az írót arról is, hogy helyesli-e a kvótarendszert, amire így válaszolt: „Kvótával vagy kvóta nélkül, egyre megy, az EU irányadó elve a közös teherviselés. Ennek jegyében részesülnek a tagországok a kohéziós alapokból. A terheket el kell osztani, a szolidaritásban pedig nem lehet válogatni.”

A lapnak pontosan a fele, vagyis harminc oldal foglalkozik a címlaptémával. A Háttér rovatban az orbánizmus illiberális demokráciájáról ír Mészáros Tamás. Egy mondatot szó szerint is idézek A Matolcsyak című eszmefuttatásból: „Bárhogy szeretne is a kormánypárt bezárkózni egy monolitikus hatalmi képződmény sáncai mögé, ez még akkor is képtelen igyekezet, ha a mamelukok ideig-óráig hozzáférhetnek a konchoz.”

„Véletlenül” itt említem meg, hogy nagy képet adunk Orbán házi szociológusáról, Hegedűs Zsuzsáról, aki szerint „ha egy gyerek ma Magyarországon éhezik, az a szülő felelőssége”, mert „az Orbán-kormány felszámolta a rendszerszintű gyermekéhezést és nyomort”. Ehhez a kijelentéshez fűzünk hozzá néhány szelíd mondatot.

Szeptember óta nem kapott fizetést Pomázon egy óraadó tanár, és kiderült, hogy országszerte több ezer oktató lehet, akinek tartozik az állam. Erről cserélnek eszmét lapunk internetes vitafórumának résztvevői. Egyikük megjegyzi: „A tanárok is emberek, egy részük végsőkig híve marad ennek a hatalomnak, másik része deklasszálódik, vagy beletörődik, hogy éhen hal a családja. A maradék pedig olyan kisebbség, amelynek minimális az érdekérvényesítő képessége.”

Kulturális rovatunkban az elszabadult ízléstelenségről, a kultúra hosszú teléről és a Magyar Művészeti Akadémiáról fejti ki véleményét Radnóti Sándor Széchenyi-díjas filozófus. Azt részletezi, miként alakulhatott ki a mostani helyzet, hogy mit hozhat a jövő, és nem titkolja lesújtó véleményét: „Az MMA gyűlölködő, frusztrált, etnonacionalista ideológiáját egy jelentéktelen művész és politikai akarnok, Fekete György testesíti meg.” Fontos interjú ez, és fontos az is, amit Radnóti Sándor üzen valamennyiünknek. Azt mondja: „Mindnyájunk felelőssége, hogy mindez megtörténhet velünk.”

A napokban jelenik meg Péterfy Gergely Halál Budán című könyve, és ennek apropóján most az író a történelem időjátékáról és a privát alkuk koráról beszél, érzékeltetve, hogy ami mostanában történik, az évszázadokkal ezelőtt is megtörtént már. Budavár ostrománál például a többség vereségként élte meg a török kiűzését innen, de addigra már ki-ki magánbizniszt kötött a kizsákmányolókkal.

Glóbusz rovatunkban a kilencvenhat éves korában elhunyt volt nyugatnémet kancellárra, Helmut Schmidtre emlékezünk.