Lapajánló – Illiberális?!

Merkel mosolytalan látogatásával foglalkozik Mészáros Tamás, megállapítva, hogy Merkel és Orbán közös sajtótájékoztatója jól érzékelhetően fagyos légkörben zajlott. A német kancellár asszony nem kertelt: számára az illiberális kifejezés a demokráciával összefüggésben értelmezhetetlen. A világlapok bő terjedelemben foglalkoznak az eseménnyel, s hogy mit írnak, azt megtudhatjuk Szelestey Lajos lapszemléjéből. A The New York Times kommentárjában megállapítja, hogy Orbán megint elutasította Merkel demokráciafelfogását. A The Daily Telegraph úgy látja, hogy a tárgyalások nem jó mederben folytak. Erre utalt a vita a magyar belpolitika ügyében. A BBC angol hírügynökség szerint a német kabinet dühös, amiért Putyin rövid idővel a Merkel-látogatás után ugyancsak felkeresi Budapestet. Vélemények a német lapokból, Die Welt: A magyar vezetés számára a látogatás – áldás. A miniszterelnök meg tudja mutatni vele, hogy nincs elszigetelve Európában. Der Spiegel: A legszókimondóbbnak akkor bizonyult Merkel, amikor a liberális demokráciát elemezte, de ettől Orbán nem zavartatta magát. Frankfurter Allgemeine Zeitung: Figyelembe véve, hogy mit mond Orbán a kritikus sajtóról, a civilszervezetekről és az illiberális demokráciáról, felmerül a gyanú: kedvére lenne, ha az ország ugyanott tartana, mint Oroszország.

„Két látogatás két héten belül – jegyzi meg publicisztikájában Koltai Tamás –: két politikai tangó Nyugat és Kelet között. Szerelemről szó nincs.”

A kormány és az RTL Klub közötti alkuról ír Vásárhelyi Mária, aki arra a következtetésre jut, hogy a magyar demokráciáért és sajtószabadságért vívott harcban csak saját magunkra, magyar demokratákra számíthatunk. „Sem Angela Merkel, sem a Bertelsmann nem fogja megvívni helyettünk ezt a csatát.”

A hatalom térnyerése nálunk már több mint hegemónia, de talán még nem monopólium. Ez pedig a volt alkotmánybíró, Bragyova András véleménye, aki határozottan állítja, hogy „alkotmányos korlátok nélküli hatalom épült ki Magyarországon”. Mi ennek a következménye? – kérdi tőle a riporter, és a válasz lakonikus: „Amit most látunk.”

A bíróság kötelezte az internetes tárhelyszolgáltatót, hogy törölje a Kurucinfó holokauszttagadó cikkét. A Társaság a Szabadságjogokért ingyenes jogsegélyt ajánlott a Kurucinfónak, mondván: netes tartalom törlése a demokráciában megengedhetetlen. A segítséget a Kurucinfó visszautasította, a Fővárosi Bíróság egykori tanácsvezető bírája, Sándor Zsuzsa pedig ezt írta a TASZ-nak: „Nektek elment a maradék eszetek is!” A vita a most megjelent 168 Órában folytatódik.

A vádhatóság szerint az, hogy a parlagfűirtásra szánt egyszázalékos felajánlásokat másra költötte el a kormány, nem sikkasztás, még csak nem is bűncselekmény. A hírhez indoklást is fűzött a Fővárosi Főügyészség, ám magyarázatukat én inkább a szakszerű süketelés kategóriájába sorolom, és azt kérdem: „Nem az van itt elhalandzsázva és kinyilvánítva, hogy bármihez hozzányúlhatnak és bármit megtehetnek?”

„A hatalmon lévők csak azt nem lopják el, amit feleslegesnek tartanak. Ha meggondolják magukat, hoznak egy új törvényt, hogy a szerzés jogszerű legyen.” Ezt Hammer Ferenc szociológustól hallottuk, aki a Kossuth téri tüntetés egyik szónoka volt, de most elárulja: nem hisz abban, hogy a civil tömeg az intézményes politika helyébe tud lépni. Választáson csak párt tud nyerni. Egyébként pedig úgy látja, hogy a tényfeltáró újságírás feldob ügyeket, de az alkalom elúszik az ellenzék orra elől, mint a kidobott cipő a Dunán.

Oknyomozó kollégáinkról külön cikket is írtunk. Ebből megtudhatják, hogyan mozognak a közösségi térben azok az újságírók, akik igyekeznek mindent kinyomozni, amit a hatalom titkolni akar.

Jó, ha a sajtó kritizál – mondja Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke, akit arról kérdeztünk: lehetséges-e gazdaságélénkítés ott, ahol ennyire kiterjedt a korrupció?

Közreadjuk egy katolikus iparművész történetét, egy olyan asszonyét, aki a holokauszt idején több mint száz zsidó nőt és gyereket mentett meg.

Nagyítás című rovatunkban egy olyan képet közlünk, amely egyike a Hetven év unokái köztéri fotókiállításnak. A fotón a kilencvenéves auschwitzi túlélő ölében dédunokája látható. A kép melletti jegyzetben Sándor Zsuzsanna kolléganőnk arról ír: „Felejteni is tudni kellene a szabadságunkhoz, de aki gazembereknek épít szobrot, szörnyetegek véres tetteit álmodja vissza a jelenünkbe, az sem emlékezni, sem felejteni nem akar. A gyűlölet élő emlékműveinek építői igyekeznek visszaforgatni az időt a negyvenes évekbe.”

Kulturális rovatunkban interjút olvashatnak Mandel Róberttel: a világhírű művész, hangszerkészítő és restaurátor most Ausztriában próbál új egzisztenciát teremteni, s lapunknak elmondja, mi az, ami távozásra kényszerítette.

Bemutatjuk a fiatal filmrendező Tóth Barnabást, aki Újratervezés című kisfilmjét feltette a világhálóra, s mivel eddig csaknem másfél millióan nézték meg az interneten, elmondhatjuk, hogy az Újratervezés a legnézettebb magyar film.

Múltidő rovatunkban Hitler és Roosevelt életútjával foglalkozunk. Egy másik írásban pedig felidézzük, hogy a jaltai értekezleten hogyan döntöttek a háború utáni világ sorsáról.

Glóbusz rovatunkban Aczél Endre Görögországról ad helyzetképet, Szászi Júlia arról ír, hogyan kezeli Ausztria az országba betelepült iszlám hitűeket, Frenyó Anna pedig Párizsból küldött riportot, amely arról szól, igaz-e a hír, hogy a terrortámadások után Franciaország-szerte kialakítanak olyan No-Go-zónákat, ahová nem tanácsos, sőt tilos a belépés.