L. Simon beszólt a Hauszmann Bizottságot otthagyóknak
Nem a kormánynak tesz szívességet az, aki vállalja benne a munkát – mondta L. Simon László a Nemzeti Hauszmann Bizottság munkáját koordináló, a Miniszterelnökség kulturális örökségvédelemért és kiemelt kulturális beruházásokért felelős államtitkára, miniszteri biztosa az EMMI által működtetett Kultura.hu portálnak.
„A Nemzeti Hauszmann Bizottságban részt venni nem kötelező elfoglaltság, és nem a kormánynak tesz szívességet az, aki vállalja benne a munkát. Ettől függetlenül mindenkinek szíve joga kilépni, mi pedig majd felkérünk a távozók helyére új, menet közben feltűnt, fiatal szakembereket. Mert próbáljanak is bármekkora cirkuszt kelteni a Nemzeti Hauszmann Terv körül, haladnunk kell a ránk bízott munkával.” – fogalmazott a politikus, hozzátéve: sajnálja, hogy a Hauszmann Bizottságból kilépő szakemberek távoztak a testületből.
A Kultura.hu-n megjelent interjúbanL. Simon a tanácsadó bizottságból kilépők kapcsán úgy fogalmazott: az ő nyilatkozataikban és az ezekről tudósító cikkekben „bulvár ízű megfogalmazások és tárgyi tévedéseken alapuló kijelentések” vannak.A varesliget.blog.hu által
közzétett petícióróla politikus így beszélt: „a petíció kitalálói és köztem az a különbség, hogy míg ők a közvéleményt szeretnék a budai Vár évtizedek óta halogatott megújítása ellen hangolni ezzel az érveléssel, addig én ugyanezzel szeretném az embereket mellé állítani.”L. Simon szerint a Nemzeti Hauszmann Terv arról is szól, hogy a Palota palotamúzeum lehessen. A minisztériumok várba költözésének megkérdőjelezése pedig – szerinte – „hamis topik”.
A Hauszmann Bizottság társadalmi testületéből kilépő Csomay Zsófia építész, Dr. Lővei Pál művészettörténész és Dr. Schneller István építész-urbanistaáltal Lázár Jánosnak címzet nyílt levélben úgy fogalmaztak: „a Vár múltjának újjáépítése értelmetlen és antidemokratikus”.
Mint ezt a 168 Óra Online is megírta, a nyílt levélben azt is írták, hogy :
„Szellemiségében is igencsak károsnak tartjuk a 19. század második felének, a 20. század elejének ilyesfajta rekonstrukcióját, az I. világháborúba torkolló késői historizmus, illetve a Horthy-korszak jelentés nélküli kulisszáinak, esetenként egyenesen idétlen építészeti megoldásainak száz- és ezermilliárdokat igénylő újraálmodását. Egyenesen bűn a várnegyed és a várpalota egész nemzetet szolgáló, sikeres kulturális-tudományos hasznosításával szemben a kulturális és tudományos intézmények kitelepítése, ellehetetlenítése, és az ide nem való kormányzati funkciók tervezett helyükre telepítése.”