Kutyavilág buszon, vonaton: tiltólistára kerültek az ebek

Az idei évtől sem InterCity-n, sem más, helyjegy köteles vonaton nem lehet kutyával utazni, ami azért is érthetetlen, hiszen a különböző eszközök, szállító dobozok, szájkosarak, stb. újabb és újabb generációi egyre fejlettebb védelmet jelentenek.

De lássuk csak, mit válaszolt a MÁV arra a kérdésünkre, hogy mi az oka a kutyások élete megnehezítésének:

”A MÁV- START naponta átlagosan 2800 személyszállító vonaton biztosítja a kutyaszállítást. A kötelező helybiztosítással közlekedő vonaton az az utas, aki nem kedveli a kutyákat vagy fél tőlük, nem tud másik helyre átülni.

Az első osztályú kocsiban az utas 25%-kal magasabb díjat fizet a kényelméért, amelyhez az is hozzátartozik, hogy nem kell elviselnie egy kutya számára nem kívánatos vagy kellemetlen velejáróit (ugatása, szaga, lihegése stb.).

Bizonyos kocsifajtákon a csomagok elhelyezésére sem közvetlenül az utas mellett van lehetőség. Gyakran előfordul, hogy a kutyát felengedik az ülésre, az előírt eszközöket (szájkosár, póráz, szállítókosár) nem alkalmazzák.

A korábbi negatív tapasztalatok alapján a háló- és fekvőhelyes kocsikból is ki kellett tiltani a kutyákat, ugyanis egyes utasok az ágyakra is felengedték az állatot. A háló- és fekvőhelyes kocsik fordulóállomásán az ágyneműcsere és az alap tisztítási technológia mellett nem biztosítható, hogy garantáltan kutyaszőr-mentes legyen a hálóhely, így egy következő – állati szőrre allergiás – utasnak nem tudnának megfelelő utazási körülményeket biztosítani.”

Eddig a nyilatkozat releváns része, ami azt sugallja, hogy a MÁV – ahogy az mostanában szokás Magyarországon – a gondoskodás helyett a legegyszerűbb megoldást, a tiltást választotta. Ne feledjük el, hogy azt az utast, aki nem tartja be az utazás feltételeit, eddig is ki lehetett zárni az utazásból, figyelmes problémakezelés mellett ezt kellene tenni a renitens kutyatulajdonosokkal is. Akkor nem engedni őket utazni, ha a szabályzatot megszegik, pl. nincs a kutyán szájkosár, póráz, bármi, amit a vasúttársaság szabályzatában rögzít.

A MÁV ugyan több európai országra hivatkozik, ahol hasonló a szabályozás, de legalább ennyi van, ahol sokkal figyelmesebbek a kutyásokkal szemben. Miért kell nekünk ismét oda csatlakozni, ahol a rendpártiság győzött? – de ha már így történt, miért nem jelölnek ki vonatonként egy-egy kutyás kocsit? Ezt a kérdést is feltettük a MÁV-nak és a következő választ kaptuk:

”A vasúttársaság jelenleg nem tervezi, hogy külön „kutyabarát” kocsikat közlekedtessen, hiszen erre gyakorlat, elfogadott szabványok nincsenek.”

Tehát ami nincs, az ne is legyen, és ezzel a vasúttársaság letudta a témát.

Kutyabarát szerelvények Skandináviában

Varga Zsuzsa Svédországban él férjével és Fanny nevű törpe Yorkshire terrierjével, őt kértük az ottani és itthoni helyzet összehasonlítására:

„Ami jelenleg Magyarországon van, az érthetetlen. Én évente általában két alkalommal jövök haza Pécsre, ilyenkor a repülőn Fanny az ölemben utazik és senkit nem zavar, nem úgy, mint a MÁV-ot. Az utóbbi időben összesen egyszer vállalkoztam vele itthon vonatútra. Szörnyű volt, hosszú és mindkettőnknek fárasztó, holott szívesen fizettem volna plusz pénzt is a kutyáért, ha InterCity-vel utazhatunk, de nem lehet. Az autóbuszos kirándulás is eleve kilőve, hiszen a rendelet szerint a helyközi járatokon csak egy kutya utazhat. Hogy ennek mi értelme végképp be nem látom. Így azután ki az a született szerencsejátékos, aki csak úgy kiballag az autóbusz pályaudvarra, mert hátha más nem akar kutyával utazni. Még szerencse, hogy az itthoni szabályozás, legalább a munkakutyák egy részére, és a vak vezetők kutyáknak felmentést ad.

Ezzel szemben egész Skandináviában, de Európa több más országában is a vonatszerelvényeken van egy külön kocsi, a gyerekkocsival, különösen nagy csomaggal, és a kutyákkal utazóknak. Ebben a vagonban a babakocsit speciálisan lehet rögzíteni, a különösen nagy csomagokat rendezetten elhelyezni.

A kutyás részt pedig kettéválasztják az úgynevezett hangos és csendes szektorra, az utóbbiban még telefonálni sem szabad, hogy ne zavarják az esetleg érzékenyebb idegrendszerű négylábúakat.”

Nagyon sok helyen vették már észre, hogy a szűkülő vendégkört kár lenne még tovább zsugorítani azzal, hogy a kutyatartókat kizárják. A MÁV-nak és még néhány cégnek úgy látszik, olyan jól megy az üzlet, hogy ilyesmire gondolniuk sem kell.

Hurrá nyaralunk!

Ha valahogy eljutottunk kutyánkkal a hőségben a megcélzott nyaralóhelyre, már kicsit könnyebb a dolgunk, mert a szállodák és vendéglátóhelyek többsége egyre nagyobb számban fogadja örömmel a kutyás vendéget. Jártunk olyan étteremben is, ahol előbb kapott tálban vizet a kutya, mint ahogy a gazda rendelését felvették.

A plusz szolgáltatásoknak természetesen mindenhol megkérik az árát, így a szállodákban is napi díjat kell fizetni a kutya után, de ezért legalább nem kell úgy viselkednünk, mintha nem is lenne kutyánk.

A közelmúltban Bugyin megnyílt Magyarország első kutya kempingje, ahol ember és kedvence együtt élvezheti a nyaralást, kirándulhat, strandolhat, méghozzá folyamatosan ellenőrzött, kivalló minőségű vízben. Ez annál is fontosabb, mert egyébként szinte lehetetlen hazánkban olyan helyet találni, ahol ellenőrzött vízminőség mellett fürödhet együtt kutya és az ő embere.

A nagyvilágban sokkal előrébb tartanak a kutyások, mint vásárlók megbecsülésében. Talán nem véletlen, hogy a kutyatartás egyik őshazájában, Angliában legjobb a helyzet. Itt a kutyákat ugyanolyan természetességgel fogadják, mint gazdáikat, de a spanyolok is nagyon szívesen látnak minden kutyával érkező turistát, ahogy az osztrákok és a franciák is és a sort még hosszan lehetne folytatni.

Az utóbbi évtizedekben – alighanem a hatalmas orosz bevándorlásnak köszönhetően, hiszen az oroszoknál óriási a kutya kultusz – az izraeliek is másként néznek a kutyásokra, mint régebben, amikor szinte alig lehetett kutyát látni a Szentföldön. Mára már ott is egyre több helyen fogadják szeretettel a kutyával érkezőt.

Fűnyíró elv Magyarországon

Magyarországon ebben a kérdésben is a fűnyíró elvet alkalmazzák a törvényhozók. Ahelyett hogy a kérdéskör komplex végiggondolása után megkeresnék a mindenki számára legoptimálisabb megoldást, ezzel is elősegítve a felelős állattartást, mint fontos társadalmi célt.