Kurzusszínház - A hatalom színpadmesterei

Magyarországon a színházvezetői pozíció – egyelőre leginkább vidéki teátrumok esetében – afféle „kifizetőhely” lett. Rendszerint azok a művészek kapják a lehetőséget, akik bizonyították Fidesz-hűségüket. Mivel már 2006-tól jellemzően a Fidesz került túlsúlyba az önkormányzati testületekben, így azóta – függetlenül a szakmai bizottságok javaslataitól – rendre a jobboldali hegemónpártnak kedves alkotókat szavaztak direktori székbe.

Építési terület

A tatabányai Jászai Mari Színház élére most Crespo Rodrigo személyében került olyan vezető, akit a szakmai grémium javaslata ellenében választott meg a fideszes többségű képviselő-testület. Igaz, a szakma által ajánlott, a teátrumot korábban tíz évig működtető Harsányi Sulyom László végül a szociktól sem kapott szavazatot. Ők a zenés műfajnak elkötelezett Szolnoki Tibort támogatták.

Bereznai Csaba, Tatabánya fideszes alpolgármestere szerint a nézőhiánnyal küszködő színház felfuttatását igazán csak Szolnoki Tibor és Crespo Rodrigo pályázata ígérte. Az alpolgármester utóbbi jelölt irányát tartotta erősebbnek.

Nánay István színikritikus viszont – aki tagja volt a szakmai bizottságnak – színházszakmai szempontból semmiféle koncepciót nem olvasott ki Crespo Rodrigo pályaművéből.

Harsányi Sulyom László pedig azt mondja: a nézőszám azért csökkent az elmúlt években, mert ebben az időszakban zajlott a színház négymilliárdos felújítása, a társulat így „albérletekben” játszott. Másrészt azt is megemlíti a korábbi igazgató: ő tudni szerette volna, pontosan mire és miként költik a rekonstrukcióra szánt milliárdokat. Ez pedig némi feszültséget keltett a képviselő-testületben – pártfüggetlenül. Megesett, hogy a direktort még az építkezés területéről is kitiltották.

Ablonczy Dánielné, a város kulturális bizottságának fideszes elnöke erre megjegyzi: az építési terület mindig veszélyes, másfelől az előző színigazgató a felújítás terveiről elmondhatta a véleményét. Csakhogy Harsányi Sulyom szerint azt is szerették volna, ha az átadási ünnepséget követően kapásból aláírja az átvételi papírokat. De ő ragaszkodott a részletes átvételhez. Így Crespo Rodrigo mindent rendben talál majd.

Lehetne még sorolni az eset egyéb abszurdjait, az eddigi igazgató alkalmassága vagy hiányosságai mellett szóló érveket. De az éppolyan fölösleges, mint a honi színidirektorok kinevezési színjátékába „beiktatott” szakmai grémiumok működése.

Após és veje

Ugyanis a pártfüggetlen Harsányit olyan jelölt győzte le, akinek nincs színházvezetői gyakorlata, ellenben apósa a Fidesz-közeli nagyvállalkozó, Vitézy Tamás. Crespo Rodrigo nem kívánta kommentálni kinevezésének háttérösszefüggéseit. Annyit mondott: nem akar prekoncepciók ellenében védekezni, világnézetét nem lehet kívülről megítélni, vezetői képességeit pedig majd a színház működtetése igazolhatja. Hozzátette: önálló interjúban persze szívesen kifejti a véleményét – majd e cikk megjelenése után.

Világnézetét illetően meg kell említeni, hogy ő volt az első, aki pályázatát annak deklarálásával kezdte: igazgatói működését a Magyar Teátrumi Társaság szellemében képzeli el. A szakmai bizottság előtti meghallgatásán Nánay István rá is kérdezett, mit is ért ezen pontosan. Crespo Rodrigo kifejtette: a nemzeti és keresztény értékek privilegizálását. Lefordítva: kurzusszínházat csinálna, amely nem példa nélküli kultúrtörténetünk bizonyos korszakaiban.

Fideszes káderek

Crespo Rodrigo pályaművéből kiolvasható még az erős szimbiózis szándéka a székesfehérvári Vörösmarty Színházzal. Pályázatát – Balatoni Mónika dramaturg mellett – Szűcs Gáborral, a fehérvári teátrum művészeti igazgatójával és Vasvári Csabával, az itteni direktorral közösen írta. Utóbbi történetesen Széles Gábor, az igencsak jobbra húzó nagyvállalkozó veje, s a Magyar Teátrumi Társaság alelnöke. Szűcs pedig a Széles-féle Echo TV egykori kreatív igazgatója.

Rodrigo direktor a jövőben is számít mindkettőjükre. Fehérvári társait szintén fideszes káderekként könyvelik el, és színházuk tagja a Magyar Teátrumi Társaságnak. Kissé lepukkant városi játszóhelyük mellett most lehetőséghez juthatnak a megújult tatabányai objektumban is. Nem mellékesen: gardírozhatják a frissen vezető pozícióba került, abban eleddig gyakorlatlan kollégát. Ami fontos lehet.

Egy színház igazgatói pozíciója természetesen nem csupán „kifizetőhely”. Feltételezhető, hogy aki odakerül, igyekszik megvalósítani alkotói szándékait. Attól függetlenül, miként került oda, vagy mit ígért. Csakhogy Crespo Rodrigo neve hallatán olyan idősebb direktornak is – maga ugyancsak a Magyar Teátrumi Társaság tagja – homlokára szaladt a szemöldöke, akinek kinevezése egyébként szintén okozott némi meglepetést. Még a tagtársak között is.

Mindenesetre szakmaszerte úgy látják, Crespo Rodrigo pozícióba emelése azt is jelzi: a Fidesznek fogynak a kulturális káderei – legalábbis színházi területen biztosan.

Különben a Magyar Teátrumi Társaságot a magukat konzervatív világnézethez soroló művészek hozták létre – a honi színházi élet szerintük liberális, baloldali túlsúlya ellenében. Kvázi: nem minőségi alapon szerveződtek. Az MTT elnöke, Vidnyánszky Attila az egyetlen a társaságból, akiről független vagy deklaráltan liberális, baloldali színháziak is elismerik: legjobb alkotásai Európa bármely teátrumában sikert, elismerést hozhatnak. Az egyetemesség kizárólag tehetségéből fakad. Ami esetleges ideológiai korlátokon is átsegítheti.

Nagy a szórás

A többiek esetében viszont egyre nagyobb a szórás.

A Teátrumi Társaságban akadnak, akik – noha nem képesek önmaguk árnyékát átugrani – legalább színházaik repertoárját vállalhatóan alakítják. Közéjük tartozik – például – Oberfrank Pál, a veszprémi, vagy Cseke Péter, a kecskeméti teátrum igazgatója. Ezek a teátrumok messze vannak még attól, hogy igazi kurzusszínházként működjenek. Persze attól is, hogy átfogóan kritikus, a hatalom balfogásaira is rávilágító művek szülessenek bennük.

Ugyanakkor készültek már kínos, fölöslegesen ideologikus, bár a közönség által kedvelt produkciók. Ilyen volt a Balázs Péter vezette Szolnoki Szigligeti Színház János vitéz-előadása – lényegében az Alföldi Róbert igazgatta Nemzeti produkciójának ellenpólusa – zászlólengetésekkel és rosszízű kiszólásokkal.

Lötyög a kabát

Amúgy a Magyar Teátrumi Társaság szakmapolitikai programjából civil szemmel akár a jó szándék is kiolvasható. A színházi törvény megváltoztatására tett elképzeléseik kapcsán azonban ezt sokan vitatják a szakmában. Példaként említik: a színházi finanszírozás átrendezésével javarészt kiiktatnák a másként gondolkodókat a rendszerből. Ráadásul kiszivárgott a társaság egyik gyűlésének sajátos vitapontja is: egyesek azért háborogtak, mert a kaposvári Csiky Gergely Színház új igazgatója, a Fidesz által támogatott Rátóti Zoltán még nem lépett be a Magyar Teátrumi Társaságba. Annyi biztos: ez a körülményekkel is dacoló művészi függetlenség épp ellentétes a tatabányai színház új direktorának igazodási szándékával.

Hamarosan kiderül, mire elég az utóbbi.

A Fidesz pedig választ kap egy kulcsproblémára: miként aránylik a párthoz lojális bevethető alkotók képessége a feladat nagyságához. Ha nagyon lötyög rajtuk a kabát, előbb-utóbb nevetségessé lesznek. És ezen a ponton kontraproduktívvá válhatnak a kurzusszínházi víziók.