Közoktatás: "Azóta se tudjuk, mi a koncepció"

A közoktatás finanszírozása egyrészt az állami költségvetés részéről egy normatívát tartalmaz, ami 40-50 %-át fedezi a tényleges bekerülési költségnek, a másik, nagyobbik részt az önkormányzat, mint intézményfenntartó egészíti ki. Eddig, ha az önkormányzat átadta az intézményt az egyháznak, ezt öt évig továbbra is neki kellett állnia, ezért az önkormányzatok nem voltak érdekeltek abban, hogy intézményeiket átadják.

Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezete elnöke szerint, az öt éves moratórium eltörlése több önkormányzat számára nyújt lehetőséget kiadásának csökkentésére. Az események azért csak most gyorsultak fel, mert az önkormányzatok februárban készítik a költségvetésüket, és miután amúgy is nagyon nehéz anyagi helyzetben vannak, ott próbálnak ebből lefaragni, ahol csak lehet. Sok esetben most a közoktatási intézmények fenntartása fog ennek áldozatul esni.

- Az egyház nyugodtan vállalhat ilyen feladatot, mert a kormány költségvetése biztosítja az intézmény működését. Ez azt jelenti, hogy a normatíván felül, amiből ténylegesen működik az intézmény, azt a részt is az állami költségvetés állja.

- Tud olyanról, ahol ez már megtörtént?

- Naponta több megyéből, településről kapunk jelzéseket, hogy az egyház és az önkormányzat tárgyalásban van az intézmények átadásáról.

- Mi lesz, ha tömegesen adják át a közoktatási intézmények működését az egyháznak?

- Ez reális lehetőség. A nagy kérdés az, mi lesz, ha ezt már az állami költségvetés nem tudja finanszírozni, akkor kormány mit fog tenni. Valószínűleg, ha a közoktatásra szánt költségvetési keretből az egyházi intézmények működésének teljes egészét kell majd biztosítani, akkor az állam az önkormányzatok normatíváját kényszerül csökkenteni. Ezzel viszont a saját önkormányzati intézményeinek a pozícióit rontja.

Ha a szülő szilárdan tartja az elvéhez magát, hogy világnézetileg semleges közoktatásban szeretné a gyermekét oktatni, amit a ma még hatályos alkotmány biztosít, akkor ez a joga sérülhet. Ezért fordultunk először június 10-én Sólyom Lászlóhoz, majd június 17-én az Alkotmánybírósághoz.

Túlnyomó többségében a kevés bevételi forrással rendelkező kistelepülések gondolkodnak átadáson, ahol nagy gondot jelent az intézmény működtetése. Egy olyan kistelepülésen, ahol egy iskola, egy óvoda van, és azt átadják az egyháznak, és akad olyan szülő, aki nem szeretné, hogy a gyereke egyházi intézménybe járjon, ez csak úgy valósulhat meg, ha a szomszédos település önkormányzatával megegyeznek, hogy ezek a gyerekek ott folytassák a tanulást. A törvény azt is mondja, hogy a tanulónak ez nem jelenthet nagyobb megterhelést.

De ez mindenképpen megterhelést jelent a gyereknek, és anyagilag a szülőknek is. Számomra az is kérdéses, mikor, és ki fogja azt mondani, hogy elég, ez nem mehet így tovább. A kistelepülésen élők valószínűleg nem emelik fel a hangjukat, nem teszik ki magukat a közösség csipkelődésének.

A pedagógustársadalom sem, mert ha őt továbbra is alkalmazzák, akkor nem valószínű, hogy ez ellen felemeli a hangját. Ma a pedagógusok annyira kiszolgáltatottak, hogy a különböző megszorításokat szó nélkül veszik tudomásul, elvégzik ugyanazt a munkát 10 %-al csökkentett a fizetésért, vagy aláírják azt a nyilatkozatot, hogy többletmunkát kell végeznie, vagy ingyenesen kell órát tartania, csak hogy ne küldjék el. Jogszabálysértések tömegét követik el az önkormányzatok. Bármelyik ilyen esetben, ha valaki a munkaügyi bírósághoz fordulna, a pert meg is nyerné, de neki ott soha többé nem lenne állása. Tehát ezt is tudomásul fogják venni, mert ki vannak szolgáltatva.

Ezért úgy gondolom, hogy ha egy átvétel folytán a pedagógus egyházi iskolában tanít tovább, tudomásul fogja venni, és abban bízik, hogy miután az állam garantálja az iskola működését, így minden hónapban megkapja a fizetését.

Ha a munkavállalók érdekeit nézzük: ma a közoktatási intézményekben a közalkalmazottak jogállásának hatálya alá tartoznak az ott foglalkoztatott kollégák. Ezzel a dologgal bizonyos juttatások járnak, jubileumi jutalom, felmondási idő, végkielégítés, tehát valamiféle biztonságban vannak, ha ez ma egyáltalán elmondható. Ha valaki az egyházi intézménybe kerül, mint munkavállaló, akkor már nem a KJT, hanem a Munka Törvénykönyve vonatkozik rá, így bizonyos anyagi juttatásoktól elesik. Amit mi kifogásolunk: egy egyházi intézményben teljesen jogos elvárás az ott dolgozóktól a vallási elkötelezettség. Ez akár az alkalmazás feltétele is lehet. Ha ezt nem vállalja, vagy ennek a feltételnek nem tesz eleget a pedagógus, akkor esetleg nem fogja az egyházi intézmény őt alkalmazni. Egy kistelepülésen egy ilyen fenntartóváltás akár a munkanélküliséget is jelentheti az ott élő pedagógusnak.

Vannak nagyon jó példák az önkormányzat és az egyház együttműködésére, ahol ezt az ötéves moratóriumot is kivárva, a szülők igényeinek megfelelően, jött létre az egyházi intézmény, és nem volt feltétel a pedagógusok vallási elkötelezettsége. Ugyanakkor vannak nagyon bigott intézmények, ahol ez alapfeltétel. A gimnáziumok 30%-át jelenleg is egyházak tartják fenn.

Ezzel az átadással az önkormányzat a saját intézményeit hozza rosszabb helyzetbe. Ha egy településen, ahol a szülőnek több választási lehetősége van, nyilván lesznek olyanok, akik a gyereküket egyházi intézménybe szeretnék adni, mert ott a tanítás színvonala magasabb. Ezzel burkoltan elindul egy elitképzés.

Hosszabb távon ez a törvénymódosítás mégiscsak azt sugallja, hogy az egyházak számára történik a közintézmények átadása. Az egyház ilyen esetben ugyanis nem csak a feladatot veszi át, hanem átveszi az ingatlant, a berendezési tárgyakat, a felszerelést is. Az ingatlan önkormányzati tulajdon marad, és mint tulajdonosnak az épület nagyobb karbantartására, esetleg felújítására nézve kötelezettsége van.

Van ennek egy másik oldala is. Az önkormányzati törvény kötelezően írja elő a közoktatás működtetését a településeken. Ha erről most az önkormányzat egy egyházzal kötött megállapodás alapján lemondhat, akkor a törvényben előírt kötelező feladatától szabadulhat meg. Ebben az esetben az önkormányzati törvényt is szükséges lesz módosítani.

- A világnézetileg semleges oktatáshoz való jog megmarad az új alkotmányban?

- Nem tudom, hogy ezzel kapcsolatban mi fog szerepelni azt új alkotmányban. Csak abból következtethetek, amit az új közoktatási törvény koncepciójáról Hoffmann Rózsa nyilatkozott az ATV Egyenes Beszéd című műsorában, hogy azért kell új közoktatási törvény, mert az állam döntő szerepet akar betölteni a közoktatás irányításában, ezért csökkenteni kívánja az iskola, a pedagógus autonómiáját, korlátozni a szülői és tanulói jogokat.

- Ez a közoktatási törvény tervezetében is benne van?

- Ez az egész filozófiája. A sorok között olvasható, hogy milyen értékrendet kívánnak megvalósítani. Hoffmann Rózsa világosan kifejtette, mi a szolgáltatás és a közszolgálat közti különbség. A szolgáltatás, amit a gyerek igénybe vesz, az egy olyan partner alapú kapcsolat, ahol a pedagógus, a szülő, a gyerek együtt egy egyéni életutat ír elő a gyerek számára, és a pedagógus a szülővel közösen neveli, tanítja. A közszolgáltatásról az államtitkár asszony azt mondta, hogy a közpénzen a közoktatásban annak kell történnie, amit a kormány, az állam elhatároz. Ez azt jelenti, hogy a szülő reggel nyolckor beadja a gyereket, aki délután négyig van az intézményben, de hogy ott mi történik, mit tanítanak neki, milyen esetleges „plusz” képzést kap, ahhoz a szülőnek semmi köze.

Az előző liberálisnak mondott közoktatási rendszer tematikája a szülőt partnernek tekintette. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szülő beleszólhat, mit tanítsanak az iskolában. Ahhoz a pedagógiai programhoz fűzhet véleményt, ami az iskolának a nevelési filozófiáját fogalmazza meg, hiszen a gyerek reggeltől délutánig abban a közegben van, és a szülő számára nem lehet közömbös, hogy ott milyen nevelést kap.

Aki a közoktatásban nem jártas, Hoffmann Rózsa szavaiból esetleg azt szűrheti le, hogy a közoktatásban mindenki azt tanít, amit akar. Ez nagyon sértő a pedagógusok számára, és bizonytalanságot szül a szülők szemében, miközben – és ez a lényeg – nem így van. A közoktatásban ma mindenki azt teszi, amit még a FIDESZ kormány írt elő. Ma is létezik az a Nemzeti Alaptanterv, a NAT, amely szerint a közoktatási intézmények 80%-ában folyik a tanítás. Ezt az első FIDESZ-kormány adta ki, és ez tartalmi követelményeket is meghatároz. Csupán egy kis százalékában teszi hozzá ehhez a saját helyi tantervét az intézmény az odajáró gyermekek igényeinek megfelelően.

Hoffmann Rózsa azt is állította, hogy nincs ellenőrzés a közoktatási intézményekben, ami ismét nem pontos. Kormányrendeletek és törvények írják elő, hogy kinek, mikor, és milyen kötelező ellenőrzési feladata van. Olyan nincs, hogy a közoktatásban a pedagógus ma azt csinál, amit akar.

Az a rendszer, amit a KDNP a közoktatásba bele akar vinni, az egy nagyfokú egységesítést kíván, mert meghatározza, hogy mikor, mit kell tanítani, és azt lehet majd ellenőrizni. Erre a filozófiára épül majd a szakfelügyelői rendszer, és a pedagógus-életpályamodell is.

A törvénykoncepció ugyanakkor nem ad megoldási javaslatokat azokra az égető problémákra, ami ma a magyar közoktatásban jelen van. Azt sugallja, hogy majd a pedagógusok folyamatos ellenőrzésével fog a színvonal javulni, de nem beszél arról, hogy a munkájához szükséges tárgyi feltételeket kellene biztosítani, mindenhol ugyanolyan színvonalú eszközökkel. Ennek hiányában nem lehet olyan minőségi munkát elvárni, amit megálmodtak.

Ne ámítsák a pedagógusokat az életpályamodellel, amikor az nem szól másról, mit hogy bizonyos időközönként vizsgára kötelezik, ellenőrzik, minősítik őket, sőt tíz év után az is kiderülhet, hogy ad abszurdum, egy kolléga nem alkalmas a pályára. Mindezt egy háromtagú bizottság dönti el olyan szempontsor szerint, aminek alapján nem lehet eldönteni, hogy a kolléga alkalmas-e a pályára vagy sem. Amit ez a bizottság ellenőrizni akar az egy szerű munkáltatói feladat.

- A kiszámíthatóság, a perspektíva, vonzóvá teheti a pályát?

- A pedagógus-életpályamodell jól hangzik, de amit itt felvázoltak, az csak arra jó, hogy a pedagógus elszaladjon erről a pályáról. Sehol nincs még egy olyan foglalkoztatottsági csoport, ahol ennyiszer mérnék meg, és tennék próbára az alkalmasságát, mint a pedagógusnak.

Mi nem a minősítés ellen tiltakozunk, csak azt nem fogadjuk el, hogy olyan szempontok szerint, és olyan módon történjen a pedagógus pályára alkalmasságának eldöntése, ahogy ezt ott leírták. Ma is működik a közoktatási intézményekben a minőségbiztosítási rendszer. Ez az oktató-nevelő munka folyamatának a folyamatos, több szemszögből való megvizsgálását jelenti, amiben az intézményvezetők, szülők, tanulók mondanak véleményt. Ma is minősítik a pályakezdő pedagógust három év után, vezetői pályázat beadásakor, magasabb fizetési kategóriába soroláskor, kitüntetés esetén. Ma, amikor a nevelésre akarunk nagyobb hangsúlyt fektetni, akkor az ellenőrzésére nem alkalmas egy-két óralátogatás, egy kérdőív kitöltése, ez egy hosszadalmasabb folyamat.

- Anyagilag sem kiszámíthatóbb?

- A pályakezdő óvónők és tanítók 33000 Ft-tal kevesebbet kapnának, mint a pályakezdő tanárok, vagyis már az első pillanatban ekkora különbséget tesz a tervezet tanító, és tanár között. Mi indokolja? Jelenleg 165.000 pedagógus van a közoktatásban, ennek a modellnek a bevezetése éves szinten is százmilliárdot igényelne. Hol van erre pénz?

- Mi történt a közoktatási törvénytervezetre küldött javaslataikkal?

- A NEFMI honlapjáról tájékozódtunk, hogy a rövid határidő ellenére több mint 500 módosító javaslat érkezett. Kértük, hogy a minisztérium tegye közzé az átdolgozott koncepciót, hiszen ebben a közleményben az is ott állt, hogy az értékes javaslatokat bedolgozzák a koncepcióba. Azóta sem tudjuk, mi az új koncepció, és lehet, hogy még mindig olyanokat mondunk, ami már régen belekerült az anyagba.

Kissé ellentmondásos, hogy a Magyar Közlönyben az jelent meg, hogy júniusig a közoktatási törvény egyetlen egy kormányülés napirendi pontján nem szerepel, ugyanakkor az államtitkár asszony azt nyilatkozta, hogy reméli, hogy ez a kormányülés elé kerül, és még nyáron el is fogadják, így bizonyos elemek már szeptemberben hatályba is léphetnek.