Kötvénypolgárok
Rogán Antal, Babák Mihály és Kapus Krisztián módosító javaslatot nyújtottak be a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007-es törvény kiegészítéseként. Elképzelésük szerint a letelepedési engedélyt 250 ezer euróért (72 millió forint) kínálná a magyar állam. A kormány – vélik szakértők – elsősorban a kínai nagybefektetőket motiválná a tervezettel. De vajon őket érdekli-e a lehetőség? Egyáltalán: mit tudunk a magyarországi kínai kolóniáról? HERSKOVITS ESZTER írása.
Alig hogy benyújtották a törvényjavaslatot, Rogán Antal sietve közölte: a kormány pénzért adna tartózkodási engedélyt külföldieknek. Csakhogy a törvényszövegben nem tartózkodási, hanem letelepedési engedély szerepel. Ez pedig – szemben az előbbivel – korlátlan ideig érvényes. De hát nem meglepő, hogy a „turulba született piros pöttyös” fideszeseknek fogalmuk sincs arról, mit mondanak, mit gondolnak, mihez adják a nevüket.
Nézzük tovább: az előterjesztő trió az úgynevezett „befektetői letelepedés intézményét” akarja megteremteni.
Nemzetközi példákra hivatkoznak. Kétségkívül vannak ilyenek. Még sikeresek is. Kanadában nagybefektető 800 ezer kanadai dollárért (175 millió forint) „megválthatja” a letelepedést. Bulgáriában egymillió leváért (145 millió forint).
Magyarországon azonban semmiféle külföldi példát nem követnének. Ugyanis nem munkahelyteremtő beruházásért, hanem külön erre a célra kibocsátott állampapírért adnák a letelepedést. Ilyen nincs máshol a világon. Ez is Orbán-hungarikum.
Kormányközeli szakértők – meglepő, nem meglepő, de nevük elhallgatását kérték – a 168 Órának azzal magyarázták a Rogán-féle törvényfelvetést: a kabinetnek pénzre van szüksége az adósságcsökkentéshez és ahhoz, hogy tarthassa a költségvetési hiánycélt. És végiggondolták ezt? Kizárt. Hiszen tudjuk: a büdzsén keletkező lyukak csak tovább vásnak, ha ad hoc foltozgatják őket. Vagyis egyre nehezebb lesz a „pénzügyi patchwork”. A gazdasági növekedés nem indul be az állampapír-vásárlástól.
Más okból sem gazdaságélénkítő a törvényjavaslat. Tudható, Orbán Viktor és Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter „félázsiai gondolatában” az szerepel, hogy a letelepedési állampapírokat ázsiaiak, főként kínaiak vennék meg. De tévednek.
Salát Gergely Kína-szakértő, az ELTE oktatója azt mondja, a hazánkban élő tíz-tizenegyezres kínai kolóniából 2010-ben mintegy ötszázan kértek letelepedési engedélyt. Közülük legfeljebb százan lehetnek olyanok, akik ki tudnak fizetni negyedmillió eurót az okmányért.
– Nekik ugyanakkor jól jöhet a lehetőség: az itt élő kínaiak életében ugyanis csak a bizonytalanság a biztos – hangsúlyozza Salát.
A szakértő úgy látja, a kínai kolónia élete folyamatos „bürokratikus akadályverseny”. Szinte mindig lejár valamilyen iratuk, rendszeresen újabb hatósági engedélyt kell beszerezniük. Többségük akár sokéves magyarországi tartózkodás után is kitoloncolástól tarthat.
Ennek ellenére a kínaiak nem igazán akarnak magyar állampolgárságot. Hazájukban tiltják a kettős állampolgárságot, s ha lemondanak a kínai útlevélről, a hazautazásukat veszélyeztetik.
– Ők ugyanis – említi Salát Gergely – nem menekültek. Kapcsolatban vannak az otthoniakkal, és nagyobb ünnepeken, családi eseményeken repülőre ülnek. A szabad mozgást pedig legfeljebb amerikai vagy néhány nyugat-európai ország állampolgárságáért adnák fel, magyarért nem.
Pető Ernő, a Magyar-Kínai Gazdasági Kamara elnöke viszont állítja, a befektetői letelepedés magyaros változata a kínai nagyberuházók idecsábítását is segíti.
De vajon mi tetszene a „recessziósan unortodox vezetésű” Magyarországban a kínai milliárdosoknak? Ahogy Pető Ernő látja: a kínai nagyberuházók Magyarországon olcsóbban alapíthatnak vállalkozást, s jó áron adhatják tovább termékeiket Nyugat-Európába.
Ugyanakkor – statisztikák szerint – jelentősen fogyatkozott az itteni kínai kolónia. A kilencvenes években negyvenezren települtek ide, mára viszont – ahogyan említettük – tíz-tizenegyezren maradtak. Többségük hazament: Kínában jelenleg 7,9 százalék a gazdasági növekedés. Nem véletlen – mondja Salát Gergely –, hogy a kínai dollármilliomosok és dollármilliárdosok Sanghajban és Pekingben ma már jóval könnyebben megtalálhatják számításaikat. Ha elhagyják is a hazájukat, Európa nyugati felén vagy a tengerentúlon üzletelnek inkább. Még a kisvállalkozó is jobban jár, ha otthon marad: pár év alatt megtermeli a kis büféje árát, míg Magyarországon a különféle hatóságokkal folytatott szélmalomharcban könnyen eltűnhet a nyereség.
Abban azonban egyetértenek a szakértők: a törvény politikai gesztusként célravezető lehet.
– Magas rangú állami találkozókon állítólag megesett, hogy a kínai fél azzal is magyarázta a kínai beruházók távolmaradását: a magyar bürokrácia miatt rendkívül nehezen juthatnak be Magyarországra. Az efféle problémákra valóban megoldás lehet, ha pénzért megkerülhető a vízumszerzési procedúra is – magyarázza Salát Gergely.
Kínában három magyar konzulátus működik. Előfordulhat, hogy a befektető akár kétezer kilométert is utazik a vízumért. Ám a megpróbáltatásai ezzel nem érnek véget. Általános eset: a konzulátuson leadja a pakknyi ügyiratot és okmányt, s mire hazatér, értesítik, hogy néhány dokumentum így is lemaradt. Heteket, hónapokat is igénybe vehet a bürokratikus tortúra.
Persze a vízumigénylés és a letelepedés megkönnyítésével még nem ugrik meg a hazai gazdasági mutató. Tény, 14 százalékra csökkent a beruházási ráta. A Rogán-féle törvényjavaslat ezen nem segít, ha nincsen megfelelő és főleg kiszámítható gazdasági környezet, ha nincsenek érthető, angolra és németre fordított jogszabályok. Így a mostani javaslattal az államháztartásba befolyó összeg – aprópénz. Komolyabb adósságcsökkentésre biztosan nem elegendő.
És ami a legfontosabb: a befektetői letelepedést – mint máshol a világon – beruházáshoz kellene kötni. Akkor ugyanis nem az államot, hanem a magyar gazdaságot segítenék az itt élésüket megvásárló külföldiek.
Akcentus nélkül magyarul:
