Kőszegi András: Értelmiségi picsogás lett a kormány emojis kampányából

A legújabb, nemzeti konzultációnak nevezett kérdőíveket a kormány a csetelésből és a közösségi médiából már jól ismert emotikonokkal hirdeti óriásplakátokon. A minimálbér emelésére mosolygós, Soros György nevének említésére fújtatós-ideges, Brüsszelre pedig káromkodós arc mutatja a kormányzatilag elvárt választ. Azt nem tudni, hogy lehet-e ezzel választást nyerni, de az biztos: „eléri” az embereket – mondta a 168-nak Kőszegi András márkatanácsadó.

Ki a célközönség? A fiatalok?

Nem a célközönség a lényeg, hanem a kommunikáció mikéntje. Ha egy kicsit túlnézünk az értelmiségi picsogáson, ami jellemzi a közéletet, akkor azt látjuk, hogy a világban nagyon sokféle ember létezik. Sokuknak nem információkra van szükségük, hanem érzelmekre. A kommunikáció nagyon leegyszerűsödött, főleg a digitális térben, ahol már ezek az emojikkal kommunikálnak az emberek.

Egy kínai mondás szerint egy kép egyenlő ezer szóval. Nézzük meg a telefonunkon a YouTube ikont: visszament a legősibb írásmódba, a leggyermekibb kommunikációba. Az óvodában kommunikálunk így: Pistikének a gomba a jele. Főleg a politikai kommunikációban, de az üzletiben is, az üzeneteket le kell egyszerűsíteni. Nem lebutítani, leegyszerűsíteni.

De ennyire?

Annyira kell egyszerűsíteni, hogy a kellő számú ember jól megértse. Ízlésről nem vitatkozom, mert én a plakátkampányokat vizuális környezetszennyezésnek tekintem, mindkét oldal részéről. De ezek működnek. A mostani kampánynál nagyon egyszerű dolog történik, a kormánypárt tematikájára ráépül egy kérdés, amit az ikon meg is válaszol.

Nem degradáló, nem néznek hülyének minket ezekkel a nagyon leegyszerűsített emojikkal? Vagy ennyire egyszerűek vagyunk?

Igen, ennyire. Ez egy nagyon szomorú tény. De ez nem Magyarországra jellemző csak, az egész világon így van. A társadalmak 90 százaléka nem jut hozzá a megfelelő információkhoz, és nem képes az infókat sem szintetizálni, értékelni, nem képes a kritikai értelmezésre, és nem képes felfogni a bonyolultabb dolgokat. Ez a kampány egész egyszerűen arról szól, hogy most már a sajátjainkat mobilizálni kell, föl kell gyújtani a tüzet. 

Kőszegi András márkatanácsadó, Fotó: Labancz Viktória

És tűzbe jönnek egy ilyen emojitól?

Eléri a megfelelő hatást, az biztos. Hiszen most már az összes portál ezzel foglalkozik, mi is erről beszélgetünk, ez is az eredménye. A lényeg ennél sokkal fontosabb: ezt az üzenetrendszert anélkül, hogy gondolkodna bárki, bármilyen plusz információ hiányában meg tudja érteni.

Sokan mondják, hogy ez a kampány, ahogy korábban kérdeztem, mégis a fiataloknak szól. Nekik szól?

A magyarok jelentős része ott van minimum a Facebookon, és minimum szivecskéket meg lájkokat küldözgetnek egymásnak. Ez van benne a közkommunikációban. Ez a mindenki által azonnal dekódolható, érthető, így vagy úgy, de megérintő üzenet. Egy Sargentini-jelentést, vagy többszáz oldalas uniós vizsgálati eredményt az ország egy százaléka olvassa el, ezen bonyolult összefüggések megértésére a társadalom jelentős része nem alkalmas. Itt a céljuk az, hogy a választás megnyeréséhez kellő számú ember az üzeneteket jól megértse. Akinek szánják, annak át fog menni. Arról van szó, hogy egy választás megnyeréséhez kellő számú ember az üzeneteket jól megértse. A kívülállóknak a „tetszik vagy nem tetszik”-jével én nem tudok mit kezdeni, azzal tudok mit kezdeni, hogy működik vagy nem működik. Itt nem a Cannes-i nagydíjat akarja senki megnyerni.

És ez egy másfajta politikai kommunikáció, mint eddig…

A politikai kommunikáció nem változott évezredek óta. A politika célja a hatalom megszerzése és megtartása. A kommunikációs csatornák változnak, és az eszközrendszerek. Most éppen az emoji ilyen kommunikációs eszköz, ami érdekes módon kiköltözött a plakátokra is.

(Kiemelt kép: Az egyik emojis plakát Budapesten. Fotó: Merész Márton / 168.hu)