Korai még siratni!
Olvasom a sajtót, magukat is, a Népszava Szép Szó mellékletét is. Hát... A véleményformáló értelmiségünk ebben is kitett magáért. (Tisztelet az egy-két kivételnek.) Világvége-hangulat. Hogy kész csőd, amit a baloldal csinált, hogy minden úgy rossz, ahogy van. Hogy milyen gyengék, hogy mennyire széthúznak, hogy nem csinálták meg a szükséges reformokat, és most bizony annak isszuk a levét. Meg is érdemlik, hogy nagyot bukjanak! Főleg Gyurcsány, mert amihez nyúlt, mindent elrontott (hiába, nem is igazi politikus...) Bezzeg a Fidesz és Orbán!
Nos, kedves uraim, önök hol éltek ez alatt a húsz év alatt? Mennyire segítettek ezt az országot rendbe tenni? Miben segítettek a szociknak abban, hogy eredményt tudjanak elérni? Mert a szocik – szerintem – a körülményekhez képest igenis megtették, amit lehetett. Ugyebár a Medgyessy-féle „osztogatás” is kellett ahhoz, hogy az utóbbi pár év megszorítása ellenére az általános életszínvonal ekkora, amekkora, hogy a térségbeli nációk szívesen cserélnének velünk. Mindemellett tessenek széjjelnézni kis hazánkban, bármelyik régióban, mekkora a fejlődés, mi épült ez alatt az idő alatt: autópályák, utak, hidak, lakóparkok, városközpontok, templomok, iskolák, művelődési központok, panelfelújítások stb. Lehetne a sort folytatni, de hiszen ezeket önök is tudják. És azt is tudják, hogy mindezeket kemény „ellenszélben”, az ellenzék folyamatos össztüzében kellett megcsinálni, a koalíciós partner örökös huzakodása mellett.
Mert mit is csinált az ellenzék egész idő alatt? Hajós András jellemezte legjobban az egyik Heti hetes-adásban: „Felszántotta a focipályát a kormány előtt, hogy azon próbáljon meg focizni, és közben számon kérte a szép játékot.” Amellett, hogy egyetlen valamit is érő, az országot előbbre vivő törvényt vagy kormányintézkedést az emberek javára megszavaztak volna, csípőből lőttek mindenre. Mindenféle reformpróbálkozást megakadályoztak az AB segítségével, népszavazással. Közben pedig kihasználva, hogy a szocik ragaszkodnak a demokratikus szabályokhoz, azokat túllépve, sőt törvényeket is semmibe véve itthon és külföldön uszítottak minden ellen, ami baloldalinak mondható. Hazugságokkal, a gyűlölet végletekig való eszkalációjával eljutottunk egészen a romagyilkosságokig. Tökélyre fejlesztették a karaktergyilkosságot.
A baloldal képviselőit nemcsak személyükben, hanem családjuk vegzálásával is nemtelenül, aljas módon támadták. Önök ilyenkor hol voltak? Felemelték-e egyszer is a szavukat a megtámadottak védelmében?
Méltóságukon alulinak tartották, hogy a szocik mellé álljanak valamiben is. Kínosan ügyeltek a „semlegességükre”, ezért aztán jöttek az „egyrészt-másrészt” kinyilatkoztatások.
Uraim, ha tényleg jót akarnak az országnak és saját maguknak, magunknak, bizony siránkozás és vádaskodás helyett el kellene kezdeni egy kis segítséget adni, okos érvekkel a szocik mellé állni, hogy az e pillanatban mutatkozó trendet meg tudjuk fordítani, és ellen tudjunk állni a demokrácia szétverésének.
Tóth Ferenc
Budapest
