Könyv / Visszajátszás / Ajánló
Különös megoldást választott Kővári Orsolya Tarr Béla filmrendezői pályáját bemutató kötetében, az Árnyékvilágban. Elfogadva a rendező állítását (noha egy kiskaput észrevétlenül nyitva hagyva azért), miszerint A torinói ló volt utolsó műve, többé nem készít filmet, maga is befejezettnek tekinti az életművet, és a lezárástól halad a kezdetek felé. A könyv egy-egy fejezete egy-egy Tarr Béla-film bemutatása, mégpedig fordított időrendben – olyan ez, mint egy izgalmas nyomozás. Kővári Orsolya (aki láthatóan, minden kockáját ismeri és szereti Tarr Béla filmjeinek) motívumról motívumra, jelképről jelképre, kameramozgásról kameramozgásra haladva megy a végső megoldástól a kezdetekig: a könyv tehát egy izgalmas visszajátszás, ahol A torinói ló konklúziójától – a világ és benne az ember menthetetlen, de próbáljuk emelt fővel viselni ezt a tragédiát, és szegezzük a műalkotást mint gesztust szembe a semmi ijedt ürességével – jutunk el a Családi tűzfészek felismeréséig: a dolgok nem olyanok, mint amilyennek mutatják magukat. A gesztusok nyelvén szólva: mintha a magunk ellen fordított fegyvertől jutnánk vissza az első ijedt, száj elé kapott kézig, olyan ez a munka.
Műelemzés, ismeretterjesztés, jelképfejtés – mindez együtt e könyv, amelynek nemcsak formáját (itt dicsérjük meg a Sprint Kiadót az igényes kivitelezésért) találta meg a szerző, de adekvát stílusát is az elemző esszé és a már-már lírai vallomás határán.
