Visszafordíthatatlan károkat okozhatnak az üvegházhatású gázok
Az évszázad végére akár négy fokkal is növekedhet a bolygó átlaghőmérséklete.
Miközben virágkorukat élik a környezetvédelmi kampányok, a klímaváltozás fő felelőseinek elszámoltatása még csak most kezdődik. Politikai változást a németországi választás hozhat, de lehet, hogy a környezetnek már későn. És a metán még hátravan.
A klímaváltozás teljesen átformálhatja a világot a következő években, kétmilliárd ember életét nagy eséllyel még ebben az évszázadban felborítja: ennyien vannak, akiknek arrébb kell költözniük a tengerszint emelkedése miatt. Az elmúlt hetek árvízkatasztrófái jól mutatják, hogy még a legtöbb pénzzel gazdálkodó országok sem képesek felkészülni azokra a szélsőséges időjárási jelenségekre, amelyek rövid időn belül várnak ránk. A WHO becslése szerint az alultápláltság, a malária, a hasmenéssel járó betegségek és a hőguta összesen 250 ezerrel több ember halálát okozhatja évente a klímaváltozásnak köszönhetően. Hiába a fejlett előrejelző rendszerek, vagy a rengeteg pénz, a süllyedés kivédhetetlen úgy a Maldív-szigetek, mint Banglades számára.
Nem szívószál, szén
„Megváltozott a klímánk, és ezt a saját bőrünkön is tapasztaljuk. Botswanában és Brazíliában havazik, Szibériában 30 fok van, a nagy melegben pedig felgyulladnak az erdők: Jakutföldön fél Magyarországnyi erdő ég, ez pedig szintén szén-dioxidot juttat ki” – mondta Czigler László ökológus a 168 Órának. Az azonban egy nagyon homályos megközelítés, hogy a klímaváltozás fő mozgatórugója az emberi tevékenység. Tavaly áprilisban, amikor a koronavírus-járvány miatt a legtöbb országban lezárások voltak érvényben, mindössze 17 százalékkal esett vissza a globális károsanyag-kibocsátás az előző évi adatokhoz képest. Az egyéni életmódváltás önmagában nem sokat jelent: a történelem során kibocsátott üvegházhatású gázok egyharmadáért a húsz legnagyobb olajcég a felelős.
„Ezek profitorientált vállalkozások: amíg a részvényeseik, egy állam, vagy a magánbefektetők elvárásait tudják teljesíteni, addig ezt fogják csinálni. Amíg nem találkoznak egy komoly külső kényszerrel, mondjuk azzal, hogy elfogy a kőolaj, vagy betiltják a bányászatát, esetleg külső okból nagyon megdrágul, akkor valószínűleg folytatni fogják” – mondta Perger András, a Greenpeace klíma- és energiakampány-felelőse a 168 Órának.
Ez egy akkora mértékű befolyás, amit nem lehet ellensúlyozni a műanyag szívószálak elhagyásával, tekintve, hogy azok még a tengeri műanyaghulladéknak is kevesebb, mint egy százalékát teszik ki. Az olajlobbi dollármilliárdok ezreit kapja támogatásként, ennek köszönhetően képes alacsonyan tartani az olajárakat, az alternatív megújuló energiaforrások tehát jelentős hátránnyal indulnak a piaci versenyben. A karbonadót a Greenpeace nem tartja jó megoldásnak. „A(z Európai) Bizottság most azt gondolja, hogy a karbonadó működőképes lehet, de vannak aggályaink. Magyarországon az emberek 70 százalékának azon múlik a fűtése, hogy lesz-e elég földgáz, vagy sem, az emberek életét sokkal közvetlenebbül érintené, mint a szénerőműveket. Szociális problémákat generálhat, ráadásul úgy, hogy nem látjuk garantáltnak a kibocsátás csökkentését” – mondta Perger.
Ahhoz, hogy a klímaváltozást lelassítsuk, elszámoltathatóvá kellene tenni az olajcégeket, civil szervezetek jelenleg is harcolnak ezért. „Az olajvállalatok jelentős része ma már szavakban nagyon zöld és védi a környezetet, de ez a kibocsátásaikon annyira nem látszik” – mondta Perger. A Greenpeace néhány másik civil szervezettel összefogva beperelte a Shellt, az amszterdami bíróság pedig úgy döntött, hogy 45 százalékkal csökkenteniük kell a kibocsátásukat 2030-ig a 2019-es szinthez képest. Az ítélet még nem jogerős, de nem csak az elvárás jelentős: első alkalommal mondta ki egy bíróság, hogy egy olajvállalat felelős a klímaváltozásért, és nem takarózhat azzal, hogy vásárlói igényeket szolgál ki. „Ez egy erős külső hatás, a világ többi olajtársasága pedig élénken odafigyel erre a dologra, és jegyzetel, nehogy ők is belekerüljenek egy ilyen helyzetbe. Ez egy komoly jogi kockázat mostantól” – mondta Perger. Franciaországban a Total számíthat bírósági eljárásra, az Egyesült Államokban pedig jelenleg is több tucat hasonló per zajlik.
A rezsicsökkentést viszont nem tartja jónak környezetvédelmi szempontból, hiszen egy olyan jelzést ad a fogyasztóknak, hogy olcsó az energiahordozó, tehát nyugodtan lehet fűteni. „Energiahatékonysági szempontból vitatható, hogy alacsonyan tartjuk egy energiahordozó árát: nem ösztönzi a felhasználót a takarékoskodásra, pedig a földgáztól ugyanúgy meg kell szabadulnunk, mint a széntől, meg a kőolajtól, záros határidőn belül. A szociális problémákat is kezelni kell: segítséget kell nyújtani az embereknek a tüzelőanyag-váltáshoz” – mondta Perger.
A Bundestag már zöldül
A száz legszennyezőbb céget nem lehet egyszerű Facebook-bejegyzésekkel, vagy bojkottal ellehetetleníteni. A problémát nem a cégek, hanem a mögöttük álló negyven kormány jelenti – a száz legszennyezőbb vállalat jelentős része ugyanis állami cég, vagy szorosan köthető az államhoz. Oroszország, Kanada, Észak-Európa és az Egyesült Államok számára pedig kisebb probléma a klímaváltozás, mint például a trópusi országoknak, amelyeknek a gazdaságát már most ellehetetleníti. A természet viszont könnyen felülírhatja a közvélemény-kutatásokat. Jó példa erre Németország, ahol 177 ember vesztette életét a júliusi villámáradások miatt, a legutóbbi választáson 8,9 százalékot szerző Zöldek pedig mára megkerülhetetlen részévé váltak az ország politikai életének. Két hónappal a választások előtt egy természeti katasztrófa könnyen befolyásolhatja a választók gondolkodását.
A párizsi klímaegyezmény már lassan öt éve hatályban van, eddig mégis inkább látványosnak tűnik, mint hatékonynak. Az egyezmény lényege, hogy a globális felmelegedés mértékét 2 Celsius-fok alatt tartsuk az ipari forradalom előtti értékekhez képest. Ezt azonban nehéz lesz úgy kivitelezni, hogy a fosszilis tüzelőanyagokkal fűtjük a házainkat, és az autóinkba is azt tankoljuk. Az egyezmény teljesítéséhez a megújuló energiaforrásoknak – mint például a szél-, vagy a napenergia – globális szerephez kellene jutnia, de arra nem tér ki pontosan, kinek mit kellene tennie a cél érdekében. A jelenlegi olajárak mellett a cégek, és a fogyasztók is ritkán változtatnak: általában a túltermelés és a túlfogyasztás egymást gerjesztik. Dánia egy üdítő kivétel ez alól.
„Lehet váltani, változtatni: például a DONG Energy dán kőolaj- és földgázipari társaság a 2000-es évek végén úgy döntött, hogy megújulókra vált, és ez mostanra csaknem 100 százalékban teljesült. Még van egy-két terület Dániában, ahol fosszilis alapú a távfűtés, de döntően már tengeri szélturbinákkal foglalkoznak. Át is nevezték a társaságot Ørstedre” – mondta Perger. Előfordul, hogy egy olajcég átkereszteli magát energiacégnek és bővítik a profiljukat nem fosszilis energiahordozókkal – még a MOL is tett ilyen szándéknyilatkozatot – de Czigler attól tart, hogy ez egy túl lassú folyamat. „Nagyon remélem, hogy tévedek, és mindegyik meggondolja magát, de gazdasági érdekek miatt ez elég valószínűtlen” – mondta.
Jelensokk
„Szibériában, Alaszkában, és Kanada északi részén az eddig örökké fagyott talajban (permafrosztban) rengeteg metán van, ami fokozatosan olvad fel. A metán huszonháromszor erősebb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid. Ez fel fogja gyorsítani a folyamatokat: ha visszanézzük az elmúlt évek időjárását, a nagyon melegtől a szinte élhetetlen melegig jutottunk el. Ha csapadék van, akkor leesik kéthavi, vagy két hónapig nem esik csapadék. Az amerikai, az európai és a magyar vízgazdálkodás sincs erre felkészülve: az élelmiszerhiánnyal, áremelkedéssel, az infrastruktúra tönkremenetelével is számolni kell. Ez már most zajlik, és a következő időszakban egyre durvább lesz” – mondta Czigler.
A 2014 óta eltelt hét év volt a hét legmelegebb év a mérések kezdete óta, ami egy drámai növekedés a korábbi évtizedekhez viszonyítva. A cselekvést már nem tolhatjuk át a következő generációra: minden egyes várakozással töltött nap egyre agresszívebb válaszlépést kíván a kormányoktól és az olajcégektől. A szívószálak elhagyása, a marhahúsfogyasztás, vagy a repülőutak visszaszorítása látványos, de közel sem elegendő – a szokásaink megváltoztatásával legjobb esetben is csak 8,5 százalékkal szorítanánk vissza a szén-dioxid-kibocsátást.
A következmények viszont mindannyiunkat érintenek: a hőhullám, a hidegbetörés és a villámáradások nem csak a képernyőn tűnnek fenyegetőnek. Ha a jelenlegihez hasonló mértékben folytatjuk az üvegházhatású gázok kibocsátását, az évszázad végére akár 4 fokkal is növekedhet a bolygó átlaghőmérséklete, ami hosszútávú, visszafordíthatatlan károkat okozhat a természeti rendszerben. A napenergia és a szárazföldi szélerőművek szélesebb körű elterjedésével lehetne orvosolni a problémát, ha ez megérné az államoknak.
A cikk a 168 Óra 30. számában jelent meg.
(Kiemelt kép: Szmog Budapest felett 2021. március 3-án hajnalban. Fotó: Dimény András / 168.hu)
