Klárika örök
Életében kijárt neki a tiszteletteljes Művésznő megszólítás, halála után a szeretet jeleként mindenki Klárikája lett.
No, de menjünk sorjában! Július 12-én a mohorai Tolnay Klári emlékmúzeum előtt nem lehetett parkolóhelyet találni, ünnepi zsongás töltötte be az udvart, sorra érkeztek a felkért szónokok, no meg a vendégek. Születésnapra készültünk, a 100. illő megünneplésére.
Először Pongrácz Ágnes a Tolnay Klári Kulturális és Művészeti Egyesület nevében szólt az egybegyűltekhez, majd Friedrich Béla polgármester beszéde után Barna János, a megyei közgyűlés alelnöke emlékezett a színésznőre.
L. Simon László, a Miniszterelnökség államtitkára leleplezte Harmath M. Imre domborművét,amely egyik szerepében ábrázolja Tolnay Klárit. Dr.Beer Miklós megyéspüspök megáldotta a reliefet.
Dr. Ács Piroska, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet igazgatója igényesen árnyalta az ünnepeltről kialakult képet, ehhez magát a színésznőt hívta segítségül, Klárika visszaemlékezéseiből olvasott fel részleteket.
Természetesen az ünneplés nem lett volna méltó, ha nem szólalhatnak meg a pályatársak, akik együtt játszottak színpadon vagy filmen Tolnay Klárival. Cs. Németh Lajossal, Venczel Verával és Őze Áronnal beszélgettem arról a művészről, akinek töretlen, gazdag, sikeres színészpálya és bizony a hivatásnak alárendelt, kevésbé boldog magánélet jutott.
Persze nem csak beszélgettünk. Cserje Zsuzsa rendezésében Császár Angela, Törőcsik Franciska, Végh Péter és Csizmadia Gergely közreműködésével epizódok elevenedtek meg a színésznő életéből, részletek hangzottak el szerepeiből.
Mindezt kiegészítésként szántam Jolsvai András Tolnay örök című írásához.
Lovas Ildikó
E-mail
